Wikipédia

François baron de Tott

François baron de Tott (Chamigny, 1733. augusztus 17. – Tarcsafürdő, 1793. szeptember 24.) magyar származású francia katonatiszt, diplomata.

François baron de Tott
Született1733. augusztus 17.[1][2]
Chamigny
Elhunyt1793. szeptember 24. (60 évesen)
Tarcsafürdő
Állampolgárságafrancia
Gyermekei
  • Sophie de Tott
  • Marie Françoise de Tott
SzüleiMarie Erneste Pesselier
Antoine André de Tott, Baron de Tott
Foglalkozása
SírhelyeBad Tatzmannsdorf Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz François baron de Tott témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Származása, fiatalkora szerkesztés

Apja, Tóth András a Rákóczi-szabadságharcban Rákóczi apródjaként egy Forgách Simon tábornagy mellett teljesített szolgálatot, majd később emigrált, és több viszontagság után Franciaországban kötött ki, ahol a Bercsényi huszárezredben teljesített szolgálatot.[3] François már francia földön született Chamignyban, és 9 évesen ő is belépett a Bercsényi huszárezredbe, mint kornétás, és az osztrák örökösödési háborúban 1747-ben a lauffeldi csatában megsebesült. Az idős Tóth András, – aki nemcsak diplomáciai és toborzó tevékenységet végzett, de a rodostói emigráció ügyében is próbált eljárni – az Oszmán Birodalomba magával vitte fiát, François-t, hogy megtanuljon törökül, és ő is folytathassa azt a munkát, amit apja végzett a francia diplomácia szolgálatában.[4] A fiatal François Konstantinápolyban tanult egy tolmácsképzőben, ahol a török nyelv elsajátítása mellett alaposan megismerkedett az oszmán szokások és az oszmán típusú kormányzati berendezkedés sajátosságaival.[5]

Diplomáciai, katonai pályafutása szerkesztés

Az első diplomáciai megbízatásra 1766-ban került sor – egy számára ismeretlen terepen – a Neuchâteli Hercegségben, ahol voltaképpen hírszerzői tevékenységet folytatott. Majd 1767-ben a krími tatár kán udvarába küldték, mint konzult. Itt a küszöbön álló orosz–török háborúban fontos ütközőzónában teljesített szolgálatot. 1769–ben a Krími Tatár Kánság nem tartott igényt szolgálataira tovább, így de Tott báró Isztambulba utazott további utasításokra várva a párizsi udvartól.[6] 1769. április 11-én érkezett meg.[7] A szultán, III. Musztafa olasz orvosának és apja barátainak révén sikerült közel kerülnie az uralkodóhoz és belső köréhez, és megbízást kapott a Bonneval pasa (Claude Alexandre de Bonneval) által megkezdett hadügyi reform folytatására. Elsősorban az oszmán haderő tüzérségének fejlesztését kapta feladatul; a tüzérség európai hadszíntereken megismert újításait kellett bevezetni az Oszmán Birodalomban.

Mikor 1770-ben a török tengeri flotta vereséget szenvedett a Grigorij Grigorjevics Orlov admirális vezette orosz flottától, a Dardanellák felé nyitva állt az út. Tott báró számára fő feladat ekkor még az itt található erődrendszer megerősítése volt.[8] Miután Tott vezetésével sikerrel verték vissza az orosz csapatok támadásait, hozzáfogtak az erődítési munkálatoknak; az erődöket francia segítséggel új ágyúállásokkal látták el.

A Dardanellák védelme után a legfontosabb feladat a török tüzérség reformja volt. A meglévő tüzérségi haderőt európai – vagy, ha pontosak akarunk lenni – francia mintára kívánta átalakítani: francia típusú gyorstüzelésű, úgynevezett système Gribeauval ágyúk öntése, a tüzérség oktatására alkalmas iskolák létesítése voltak ennek a programnak a főbb pontjai.

„Tott báró néhány napja a kajmakám és más portai hivatalnokok előtt bemutatott egy francia módra felszerelt ágyút, amelyet ő készíttetett. A próbalövések során sikerült a percenkénti három lövést is elérnie a török tüzéreknek. E gyors lövéssorozat olyan csodaszerűen hatott, hogy nemcsak a jelenlévő oszmán miniszterek, hanem a bámészkodó tömeg is el volt ragadtatva tőle. Rögtön ki is tűzték a következő próbalövés időpontját, amelyen egy helyett öt ágyút fognak kipróbálni. Erre ma kerül sor. Biztosnak tűnik az is, hogy az eseményen a Nagyúr is részt vesz majd inkognitóban, vagy nyilvánosan."[9]

 Ezenkívül pontonhidak építését is megrendelték tőle, és közvetlen irányítása alá rendeltek egy gyorstüzelésű tüzérségi egységet (szüratcsi). Azonban hiába állított fel újabb ágyúöntő üzemeket, és készített hatékony terveket a Boszporusz erődítést illetően, a sikerek gyanússá tették személyét: a már kialakult hadügyi struktúrában sok irigye támadt.[10] E néhány esztendő Konstantinápolyban jelentette a katonai pályája csúcsát, mert 1776-ban hazarendelték Franciaországba.

Hazatérése, és emigrációja szerkesztés

 
1784-ben megjelent emlékiratai

Hazatérve tervet készített Egyiptom franciák általi elfoglalására, mely terület elfoglalása nemcsak gazdaságilag lett volna fontos Franciaország számára, hanem az Indiába tartó kereskedelmi utak lerövidítését is jelentette volna.[11] Sajnálatos módon a terv nem találkozott a francia külügy éppen aktuális irányával, mely az Oszmán Birodalom integritásában volt érdekelt. 1790-ben a francia forradalom miatt emigrált, lévén, köztudottan az ancien régime embere, mikor kitört a forradalom Douai katonai parancsnoka volt. Először Svájcban töltött el egy kis időt lányánál, majd Bécsben találkozott Batthyány Tódorral, a tehetős és az új találmányok, valamint a felvilágosult eszmék iránt érdeklődő gróffal, aki meghívta a bárót Vas vármegyei tarcsafürdői birtokára. A báró tarcsafürdői tartózkodása alatt nem élt teljesen elszigetelten. Bizonyíthatóan kapcsolatban állt a Szombathelyen tanító Kultsár István tanárral, aki 1794-ben a helybéli nyomdában kiadta Mikes Kelemen klasszikus művét.[12] 1793-ban halt meg.

A tarcsafürdői lakosok 1972-ben szimbolikus sírt emeltek a helyi temetőben emlékének adózva.

Művei szerkesztés

  • Mémoires du baron de Tott sur les Turc et les Tartares Amszterdam, 1784[13]

Magyarul szerkesztés

  • Tocsek Helén: A bujdosó fia. Nyitrai báró Tóth Ferenc eredeti "Emlékiratai" nyomán az érettebb ifjuság számára; Méhner, Bp., 1892 (Mária Dorothea-Egylet könyvtára)
  • Hermann Ottó: Úti rajzok és természeti képek; François de Tott alapján, sajtó alá rend. Révy Ferenc; Méhner Ny., Bp., 1894 (A Mária Dorothea-Egylet könyvtára)
  • François baron de Tott emlékiratai a törökökről és a tatárokról; tan., szerk. Tóth Ferenc, jegyz. Ivanics Mária; Vasi Szemle, Szombathely, 2008

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Tóth Ferenc: Egy magyar származású francia diplomata Kelet-Európában a 18. század második felében François baron de Tott (1733-1793) életpályája, Akadémiai doktori értekezés, 2012, 19.
  4. ↑ uo. 38
  5. ↑ Tóth Ferenc (szerk.): François Baron de Tott Emlékiratai a törökökről és a tatárokról. Szombathely (Vasi Szemle Kiadó), 2008. 41.
  6. ↑ Bagi Zoltán Péter: Egy magyar származású francia diplomata levelei krími küldetése idejéről, Aetas 31. évf. 2016. 3. szám, 182.
  7. ↑ François Baron de Tott Emlékiratai a törökökről és a tatárokról Szombathely, 2008, 9.old. Hozzáférés: 2021.10.17
  8. ↑ Tóth Ferenc: Egy tarcsafüdői emlék, Báró Tóth Ferenc Élete (1733-1793) és munkássága, Vasi szemle, 55. évf. 1. sz. / 2001,37.
  9. ↑ Saint-Priest Choiseul hercegnek (Konstantinápoly, 1770. december 31.) CADN, Constantinople série A, fonds Saint-Priest 45 587–588. idézi Tóth Ferenc: Egy magyar származású francia diplomata Kelet-Európában a 18. század második felében François baron de Tott (1733-1793) életpályája, Akadémiai doktori értekezés, 107.
  10. ↑ Tóth Ferenc: Egy tarcsafüdői emlék, 39.
  11. ↑ Tóth Ferenc Egy magyar származású francia diplomata Egyiptom elfoglalására irányuló terve az 1770-es évek végén, AETAS 28. évf. 2013. 1. szám. 36.
  12. ↑ Török országi levelek, mellyekben IIdik Rákótzi Ferentz Fejedelemmel Bújdosó Magyarok' Történetei más egyébb emlékezetes dolgokkal eggyütt barátságossan eléadatnak. Irta Mikes Kelemen. Szombathely,1794. Kultsár pályájáról lásd: Tóth Péter: „Bölcs Hazafi, Nyelvgyám, és Nemzeti dísz volt.“ Vázlat Kultsár István (1760–1828) pályájáról. Vasi Szemle 1995/3. 320–430.
  13. ↑ Adorján Imre: Baron Francois Tott, vagy báró Tóth Ferenc? Francia vagy magyar?. [2021. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 15.)

Források szerkesztés

  • Horbulák, Zsolt – Tóth, Ferenc 2019: François de Tott (1733 – 1793). Život a dielo jedného osvieteného diplomata. Historický časopis 67/2.

További információk szerkesztés

  • A Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság elhatározta, hogy Pálóczy Edgárnak Tóth báró brigadérosról a Dardanellák első megerősitőjéről írt könyvét a magyar olvasóközönség kezére adja; Athenaeum, Bp., 1916
  • Tóth Ferenc: Egy magyar származású francia diplomata életpályája. François de Tott báró (1733–1793); MTA BTK TTI, 2015 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
  • Palóczi Edgar: Báró Tóth Ferenc, a Dardanellák megerősítője (1733–1793); Vörös Félhold Támogatására Alakult Országos Bizottság, Bp., 1916
  • Báró Tóth Ferenc születésének kétszázéves fordulójára, 1733–1793. memoárjainak Egyiptomot tárgyaló része; ford. Banner Benedek; Kőrösvidék, Békéscsaba, 1933
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=François_baron_de_Tott&oldid=26925232”