Wikipédia

Franchise szerződés

Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést.
Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján.

A külföldön franchise szerződés néven emlegetett szerződésfajtának és magának a franchise-nak Magyarországon törvényi szabályozás hiányában sokáig nem volt általánosan használt magyar neve. Az addigi kísérletek, a joglás vagy névjoglás szavak nem terjedtek el széles körben.[1][2] A jogbérleti (franchise) szerződés fogalmát a franchise szerződésre a 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv vezette be,[3] amely ezt a szerződésfajtát jogbérleti szerződésnek nevezi. A szerződő felek elnevezése: a jogbérletbe adó és a jogbérletbe vevő.

A Polgári Törvénykönyv által bevezetett új elnevezés helyett Magyarországon a gyakorlatban továbbra is a franchise szerződés kifejezést használják.

A franchise szerződés szokásos szabályai szerkesztés

A névhasználat szerkesztés

  • A névhasználati jog átadása kötelező fogalmi eleme a franchise szerződésnek. Szinte minden esetben bejegyzett védjegy (esetleg több védjegy) használatának jogát adják át, és szavatolnak azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely ezt a névhasználatot akadályozná vagy kizárná.
  • Közkeletű tévhit ellenére cégnév nem lehet franchise szerződés tárgya, legfeljebb a cégnév vezérszavának használatáról lehet szó (amely egyben általában bejegyzett védjegy is). Ennek indoka az, hogy a cégnév használata nem engedhető át, mivel ez a forgalomban zavarokat okozna – sem a partnerek, sem a hatóságok, sem a fogyasztók nem tudnák, melyik céggel (jogi személlyel) kerültek kapcsolatba.
  • A franchise szerződés nem jár a fogyasztók megtévesztésével, mivel például egy gyorsétterem-lánc saját (ún. központi) egységei ugyanolyan alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint a franchise szerződés keretében létesült, illetve üzemeltetett egységek. Amikor betérünk egy étterembe, nem figyelünk erre a kettősségre.

Az üzletviteli tapasztalat szerkesztés

A névhasználat mindig konkrét termék előállítását és/vagy szolgáltatás nyújtását célozza. Az üzletviteli tapasztalat sokféle lehet:

  • szabadalommal oltalmazott találmány,
  • formatervezési mintaoltalommal védett forma (design),
  • know-how (értékkel bíró üzleti titok)
  • egyéb üzemszervezési megoldás
  • iparjogvédelmi oltalom alatt nem álló egyéb üzletviteli megoldás (például az üzletek berendezési tárgyai, a falak színe, a pénztárgépek billentyűzete stb.) átadása, s mindez társul az e jogokat átadó vállalkozó folyamatos támogatásával.

Az átadó egyéb kötelezettségei szerkesztés

A franchise-átadó egyéb kötelezettségeket is vállalhat, például finanszírozást, a számára fennálló beszerzési előnyökből való részesítést.

Az átvevő kötelezettségei szerkesztés

  • A franchise szerződés alapján az átvevő általában egy kezdőösszeget fizet ("beugró"), azután a megállapodás alapján fizet díjat a névhasználatért, illetve az egyéb átadói szolgáltatásokért.
  • A franchise szerződés az átvevő számára gyakran szerződéskötési kötelezettséget is előír, így például köteles az átadó bizonyos termékeit megvásárolni, ezeket mással nem helyettesítheti, a termékpalettától nem térhet el, segédanyagokat (például tisztítószert) csak a franchise-adótól vásárolhat stb.
  • Az átvevő köteles minden olyan biztosítási szerződést megkötni és fenntartani, amit a szerződés előír.
  • A szolgáltatás vagy termék árképzésénél nem térhet el a megállapodástól (így például nem fordulhat elő, hogy azonos gyorsétterem-lánchoz tartozó éttermek egymás között árversenyt folytatnak).
  • Mindig kikötik, hogy a franchise-vevő nem adhat másnak allicenciát, mivel akkor borulna a szerződéses rendszer, a felhasznált név imázsa sérülne.

Versenyjogi kérdések szerkesztés

A franchise szerződések bizonyos versenykorlátozásokkal (például piacfelosztás) járhatnak. A tiltott versenykorlátozások miatt esetenként versenyfelügyeleti eljárások indulhatnak.

A magyar szabályozás: a jogbérleti (franchise) szerződés szerkesztés

  • A 2014. március 15-én hatályba lépett Polgári Törvénykönyv először tartalmaz közvetlen törvényi szabályozást.[4] LI. Fejezetként[5] megalkotta és bevezette a jogbérleti (franchise) szerződés fogalmát. Ugyancsak rögzítette a szerződéses feleket: a jogbérletbe adó és a jogbérletbe vevő.

A jogbérleti szerződés fogalma, a felek szerkesztés

  • A jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles.[6] Az értékesítés során a jogbérletbe vevő a saját nevében és a saját javára jár el.[7]

A szerzői és iparjogvédelmi jogok és védett ismeret biztosítása szerkesztés

A jogbérletbe adó a szerződés hatálya alatt köteles biztosítani a jogbérletbe vevő számára a franchise működtetéséhez szükséges felhasználási, hasznosítási és használati jogok folyamatos és zavartalan gyakorlását.[8] A jogbérletbe vevő köteles a rendelkezésére bocsátott ismeretet megóvni.[9]

Ellátási kötelezettség szerkesztés

Ha a jogbérletbe vevő az értékesítendő terméket vagy a termék előállításához szükséges alapanyagot a jogbérletbe adótól vagy a jogbérletbe adó által meghatározott személytől köteles beszerezni, és a jogbérletbe adó a jogbérletbe vevő megrendelését nem teljesíti, a jogbérletbe vevő jogosult a terméket vagy az alapanyagot máshonnan beszerezni.[10]

A jóhírnév megóvása szerkesztés

A felek kötelesek a jogbérletbe adó által a szerződés szerinti szerzői és iparjogvédelmi jogokkal, valamint védett ismeretekkel összefüggően adott felhasználási, hasznosítási és használati engedélyekkel létrehozott hálózat és az előállított, illetve értékesített termékek és szolgáltatások jóhírnevét megóvni.[11]

Utasítási és ellenőrzési jog szerkesztés

  • A jogbérletbe adót a termék és a szolgáltatás előállításával és értékesítésével, valamint a hálózat és az előállított, illetve értékesített dolog jóhírnevének megóvásával kapcsolatban utasítási jog illeti meg.[12]
  • Ha a jogbérletbe adó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a jogbérletbe vevő köteles őt figyelmeztetni. Ha a jogbérletbe adó a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a jogbérletbe vevő köteles az utasítást teljesíteni; az utasítás teljesítéséből eredő kárért a jogbérletbe adó felel. A jogbérletbe vevő köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.[13]
  • A jogbérletbe adó jogosult a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni.[14]

A szerződés megszűnése szerkesztés

  • A határozatlan időtartamra kötött szerződést bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két hónap, a 3. és az azt követő években 3 hónap.[15]
  • A szerződés megszűnésével a jogbérletbe vevőnek a szerzői és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik.[16]

Antiglobalista kritikák szerkesztés

A franchise szerződések ellen gyakoriak az antiglobalista fellépések. Előfordultak már támadások gyorséttermek ellen. A kritikák főleg azt hangsúlyozzák, hogy a külföldi tőke behatolásának eszközeként a franchise szerződések a részt vevő hazai vállalkozókat kiszolgáltatják, alárendelt szerepre kárhoztatják, míg a kisvállalkozások megélhetését közvetlenül veszélyeztetik.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://fk.sze.hu/index.php?option=com_docman&task=doc_download&gid=426&Itemid=10
  2. ↑ Archivált másolat. [2009. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  3. ↑ LI. Fejezet, 6:376. § - 6:380. §
  4. ↑ Archivált másolat. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 29.)
  5. ↑ 6:376. § - 6:380. §
  6. ↑ Ptk. 6:376. § (1) bek.
  7. ↑ Ptk. 6:376. § (2) bek.
  8. ↑ 6:377. § (1) bek.
  9. ↑ 6:377. § (2) bek.
  10. ↑ 6:378. §
  11. ↑ 6:379. §
  12. ↑ 6:380. § (1) bek.
  13. ↑ 6:380. § (2) bek.
  14. ↑ 6:380. § (3) bek.
  15. ↑ 6:381. § (1) bek.
  16. ↑ 6:381. § (2) bek.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Franchise_szerződés&oldid=23877675”