Frangepán II. Duim (horvátul: Dujam II. Frankopan) (? – 1317) horvát főúr a 13–14. század fordulóján, a később Frangepán néven ismert család egyik korai tagja. Veglia (Krk), Modrus és Zengg grófjaként[1] (comes) tartományúri hatalmat épített ki az Adriai-tenger nyugati partvidékén.[2]

Frangepán Duim
Frangepán II. Duim emlékműve Otocsánban
Frangepán II. Duim emlékműve Otocsánban
Született13. század
Otocsán
Elhunyt1317
GyermekeiFrangepán III. Frigyes
SzüleiFrangepán II. Frigyes
SablonWikidataSegítség

Duim Frangepán II. Frigyes vegliai gróf egyetlen fiaként született valamikor 1279 előtt.[3] Első említése 1279-ben IV. László király egyik oklevelében történt, amellyel a horvát-magyar király megerősíti Veglia grófjait Modrus és Vinodol birtokában.[4] Duim a család többi tagjával együtt támogatta a Babonić családot a Kőszegi családdal történt konfliktusban egészen azok 1280-as Ozaly alatti kibékülésig.[4] Apja halála, 1288 után ő lett Veglia és a környező területek ura.

Duim már 1290-től támogatta Anjou Károly, majd fia, Martell Károly magyarországi trónigényét. 1291-ben[5] és 1300-ban II. Károly nápolyi király egyik híveként Nápolyba utazott, hogy rábírja, küldje unokáját, Károly Róbertet Magyarországra a korona átvételére, Károly pedig cserében megerősítette őt Modruš, Vinodol és Gatan megye birtokában Otocsán városával, valamint a Zengg városa feletti uralmában.[4] 1300-ban személyesen kísérte el Károly Róbertet Magyarországra. Augusztusban érkeztek Spalatóba, ahol a város ura Šubić Pál köszöntötte őket. Ezután Zágrábba mentek, ahol Csák Ugrin bán hűséget esküdött a hercegnek.

Unokatestvérétől Frangepán III. Jánostól megörökölte az általa állandó tulajdonának tekintett Zengg knyázi tisztét,[6] majd unokatestvérével, Lénárddal 1297-ben városfalain kívül ferences kolostort és Szent Péter tiszteletére templomot építtetett. Zengg népe 1302-ben hivatalosan is knyáznak kiáltotta ki.[4] Lénárd halála után 1308 második felében ő lett a vegliai grófok Vid ágának legidősebbje. Ebben az évben a pápa és Nápoly támogatásával velenceiek oldalán harcolt Ferrara ellen. Később a Lénárd lánya, Genevri miatt vitába keveredett a velenceiekkel, akit akarata ellenére próbált Magyarországon férjhez adni. Ebben azonban a dózse, akinek Genevri szintén az unokahúga volt megakadályozta, és miután Velencébe távozott maga fogadta örökbe.[4] Végül Pietro Gradenigo dózse támogatásának köszönhetően Duim a dózsétól tanácsosi pozíciót és fegyverviselési jogot kapott. Ezzel a velencei főúri ranglétra legtetejére került. Annak, hogy sikerült megőriznie jelentős és aktív szerepét Velencében, részben az is az oka, hogy ingatlanügyei és a kereskedelemben betöltött szerepe miatt személyesen is kötődött a városhoz. A későbbi vegliai grófok már egyre távolabb kerültek Velencétől.[7]

1310-ben fiával együtt támogatta Károly Róbertet a tartományurak ellen megkezdett harcában. 1311-től fiával, III. Frigyessel együtt Pozsega vármegye főispánja lett.[8] 1315-ben Zengg örökös urainak címét viselték, 1316-ban pedig a király Otocsán városával együtt Duimot megerősítette a Gatán megye birtokában. Duim 1317-ben halt meg. Örököse, fia Frigyes lett, aki sikeresen elkerülte a királlyal a konfliktusokat, aki 1323-ra minden oligarchát legyőzött.[9]

  • Biografski leksikon1: Petar Strčić - Hrvtaski biografski leksikon: Frankapan. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. január 4.)
  • Biografski leksikon2: Petar Strčić - Hrvtaski biografski leksikon: Frankapan, Dujam II. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. január 4.)
  • Engel: Engel, Pál (1988). „Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323)”. Századok 122 (1–2), 89–146. o, Kiadó: Magyar Történelmi Társulat. ISSN 0039-8098. 
  • Kristó: Kristó, Gyula. A feudális széttagolódás Magyarországon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó (1979). ISBN 963-05-1595-4 
  • Kristó2: Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310–1323). Századok, CXXXVII. évf. 2. sz. (2003) 297–347. o. ISSN 0039-8098
  • Kristó-Makk: Kristó Gyula, Makk Ferenc: Károly Róbert emlékezete. (hely nélkül): Európa. 1988. ISBN 963-0743-94-9  
  • Putovima Frankopana: Kristian Bertović, Robert Kurelić, Tomislav Galović, és mások: Putovima Frankopana Frankopanska baština u Primorsko-goranskoj županiji (szerk. Ines Srdoč-Konestra i Saša Potočnjak). Rijeka: Primorsko-goranske županije i Sveučilišta u Rijeci, Filozofskoga fakulteta u Rijeci. 2018. Hozzáférés: 2022. január 4.