Frangepán Flóra

Terszati őrgróf Frangepán Flóra (írói álnevén Ozolyi Flóra) (17. század közepe–18. század első fele) apáca, műfordító, író.

Frangepán Flóra
Született 17. század
Állampolgársága magyar
SzüleiFrangepán Ferenc Kristóf
Foglalkozása apáca

ÉleteSzerkesztés

Frangepán Ferenc Kristóf és De Naro Lullia (Júlia) leánya volt. Apját 1671. április 30-án Zrínyi Péterrel együtt a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt Bécsújhelyen lefejezték. Vagyonukat elkobozták. Apja halála feletti fájdalma miatt a pozsonyi Klarissza rendi apácák közé lépett.[1] A Frangepán nevet császári átok sújtotta, ezért vette fel apja lakhelyéről az Ozolyi álnevet. Az apácarendben kezdett el műfordításokkal foglalkozni. „Fordításait a korhoz képest erőteljes, magyar zamatú nyelv jellemzi.”[2]

MunkáiSzerkesztés

  • Lelki oskola és a jó halálnak mestersége. Latinból ford. Pozsony, 1722.
  • A megdicsőitett penitenczia tartásnak eleven példája. Pozsony, 1722. (Seraphicus szent Ferencz élete. Irta Bonaventura kardinális; ford. németből valamely Clarissa szűz.) 440 lap
  • A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek historiája... Pozsony, 1727. (Stanihurstius után ford. 2. jav. kiadás. Nagyszombat, 1770., utolsó jav. kiadás. Eger, 1776.)
  • Az ur kinszenvedése. Pozsony, 1727. (Stanihurtius után latinból ford.)
  • Jó reménységnek hajócskája. Buda, 1743.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mák Ferenc: Tersattói emlékek pp. 5, 2010. szeptember 17.
  2. ifj. Fehérpataky László (1876. május 28.). „Néhány írónő a múlt századból”. Magyarország és a Nagyvilág 12 (22), 339. o.  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés