Frank Martin
Frank Martin (Genf, 1890. szeptember 15. – Naarden, Észak-Holland, 1974. november 21.) svájci zeneszerző.
| Frank Martin | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1890. szeptember 15. Genf |
| Állampolgársága | svájci |
| Elhunyt | 1974. november 21. (84 évesen) Naarden |
| Sírhely | Cimetière des Rois |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | zongora |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Martin témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésGenfben született és itt is végezte zenei tanulmányait. Első művét, a Leconte de Lisle költeményére írt Trois poémes payenst 1911-ben mutatta be a Svájci Zeneszerzők Szövetségének genfi fesztiválján. 1923 és 1925 között Párizsban ismerkedett meg az újabb zenei irányzatokkal. 1927 és 1937 között a Kamaratársulat (Societé de Musique de Chambre) zongoristája és csemballistája volt. Tanított és igazgató is volt a Dalcroze Intézetben. 1933-tól 1939-ig az általa létrehozott Modern Zenei Technikum igazgatói tisztségét viselte. 1943 és 1946 között a Svájci Zeneszerzők Szövetségének volt az elnöke. 1946-tól a hollandiai Amszterdamban, 1958-tól Leydenben élt, ugyanakkor párhuzamosan a kölni konzervírtóriumban is oktatott. 1960-ban a genfi és a lausanne-i egyetemek díszdoktorukká választották. 1974-ben hunyt el 84 éves korában.
Művei
szerkesztésKompozíciói a francia hagyományokat, César Franck és Gabriel Fauré stílusát követik. Az 1920-as években ritmikai kísérleteket folytatott, majd 1930 után próbálkozott a tizenkétfokú technikával is. 1940-ben született meg Le Vin herbé című kantátája, amely már egyéni érett stílusát mutatja. Nagy sikert is aratott, akárcsak a Petite symphonie concertante. Műveinek szélesen áradó dallamossága, választékos harmóniavilága, igényes kontrapunktikája hűségesen fejezik ki lírai, olykor miszitkus tartalmú mondanivalóját.
Források
szerkesztés- Pándi Marianne: Hangversenykalauz I–IV. – Zenekari művek – Versenyművek – Kamaraművek – Zongoraművek, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1980 ISBN 963-330-323-0, I. kötet, 348. o.
