Garamantészek

A garamantészek vagy garamantok ókori berber törzs voltak. Belső-Líbia déli területén éltek a mai Tibboszban, Szudán és Bornu egy részében egészen Dárfúrig. Részint földművelésből és állattenyésztésből (pl. marhatenyésztés), részint kereskedelemből éltek. Kifinomult földalatti öntözőrendszert építettek. Fővárosuk Garama, a mai Jarmah helyén állt. Háborúikban négylovas hadi szekeret alkalmaztak.

Garamantészek

Ahol éltek az ókorban a garamantészek.

A görögök – Hérodotosz – az i. e. 5. században tudtak a létezésükről, bár már az i. e. 9. században azon a területen éltek. A rómaiak Lucius Cornelius Balbus hadjárata (Kr. e. 19) és Tacfarinas felkelése kapcsán kerültek érintkezésbe velük. Livius, Tacitus és Sztrabón is említi őket. Államuk helyi nagyhatalom volt az 5. századig.

Régészeti bizonyítékok szerint városaikban fórum, piac és szórakozóhelyek is voltak. Sokan úgy gondolják, hogy a líbiai sziklarajzok tőlük származnak. Ellenőrizték a szaharai karavánutakat; a só, a rabszolgák és az arany Egyiptomból és a szub-Szaharai Afrikából ide áramlott. A birodalom a fejlett vízgazdálkodásnak köszönhette fennmaradását, amit a garamantok a föld alatti vízkészletek csatornázásával oldottak meg. Földfelszíni vízkészleteik nem voltak. A régészek nagy számú föld alatti csatornát tártak fel, ezek neve: foggara.

A föld alatti vízkészletek túlzott használata miatt a víz elfogyott és a birodalom az 5. században összeomlott.

Sokan úgy gondolják, hogy a garamantok, vagy garamantészek utódait a mai tuaregekben kell keresni. Mivel a garamantok szekereket használtak, a tuaregek területén fellelhető sziklarajzokon is vannak ilyen szekerek. Ennek viszont egyetlen szépséghibája van, mégpedig az, hogy a garamantok földjén látható rajzokon négylovasak a szekerek, ezzel szemben a tuaregeknél csak kétlovas szekerek láthatóak.

Források

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

• Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas 23. évf. 2008. 1. szám)
• Afrika Kairótól Fokvárosig. Ezerarcú világunk. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 963-7961-34-8 4
• ↑ Matyszak: Philip Matyszak: Az ókori világ elfeledett népei. Budapest: Lingea. 2022. ISBN 978-963-505-097-0