Gazsó L. Ferenc

Gazsó L. Ferenc, eredeti nevén Gazsó Ferenc (Budapest, 1953. augusztus 7. – ) Táncsics Mihály-díjas magyar újságíró, író, jogász. Négy évtizede dolgozik a médiában, alkotóként és vezetőként egyaránt. Hivatásának tekinti a pontos és hiteles tájékoztatást, vallja, hogy a szép  magyar beszéd és írás minden újságíró missziója és felelőssége. Pályája során dolgozott heti és napilapoknál, rádióban, televízióban. A Magyar Hírlapnak két időszakában is főszerkesztője volt. Több alkalommal irányított kiadó vállalatokat. 2010 után a közmédiában folytatta pályafutását. A Kossuth Rádió intendánsa, majd az MTVA tartalomért felelős vezérigazgató helyettese, 2013-tól pedig nyugállományba vonulásáig a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója volt. Eddig nyolc könyve jelent meg, elsősorban a szociográfia és tényfeltáró riport műfajában. Javarészüket szerzőtársával, Zelei Miklóssal írta. Gazsó L. Ferenc jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Mentori Kollégiumának elnöke, oktat és kutat az egyetem keretén belül. Címzetes egyetemi docens.

Gazsó L. Ferenc
Született	1953. augusztus 7. (65 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró író jogász
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1979)
Kitüntetései	Táncsics Mihály-díj (2019)
A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója
Hivatalban Hivatalba lépés: 2013
Előd	Galambos István

Tartalomjegyzék

Családja

Nős, három felnőtt fiú édesapja, nagypapa.

Életpályája

Szülei első generációs értelmiségiek. Édesanyja Lantos Márta könyvtáros. Édesapja Gazsó Ferenc szociológus, a Corvinus Egyetem professzor emeritusa, a rendszerváltás előtti években oktatási miniszterhelyettes, a modern hazai ifjúság- és oktatáskutatás egyik megalapozója.

A középiskola elvégzése után Gazsó L. Ferenc az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1979-ben cum laude diplomázott. Munka mellett újságírói másoddiplomát szerzett. A rendszerváltás előtti években tényfeltáró riporterként szerzett országos ismertséget. Hat éven át a Magyar Hírlap főmunkatársa volt, publikált a korszak meghatározó hetilapjaiban, dolgozott a Magyar Rádióban, ahol éveken át állandó jegyzetíró volt. Nevéhez fűződik az erdélyi magyarság életét átfogóan bemutató tényfeltáró szociográfia, mely újság mellékletként, majd könyv alakban is megjelent, és 1988-ban elnyerte az Év riportja kitüntető címet. Ezért a művéért kitiltották Romániából, a tiltás a Ceausescu diktatúra megszűnéséig tartott. Krónikása volt a rendszerváltó értelmiség politikai szerveződésének, az MDF párttá alakulásának. A Nyilvánosság Klub egyik alapítója volt. Ebben az időszakban sorra jelentek meg a Kádár korszakot bemutató, leleplező könyvei, melyeknek javarészét szerzőtársával és barátjával, Zelei Miklóssal írta.

Időközben három fia született, Gábor, Dániel és Sándor.

Számos társadalmi feladatvállalása közül kiemelkedik a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség és a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetsége elnöki tisztsége.

A rendszerváltást követően a Mai Nap Kiadó vezérigazgatója és a napilap főszerkesztője lett. Ez a kiadó jelentette meg többek között a Szabad Földet és a Reformot is. A Mai Nap privatizációját követően a svájci tulajdonos felkérésére a Magyar Hírlap főszerkesztője, majd évekig vezette az Üzleti7 című lapot és kiadót.

Az ezredforduló után a Magyar Televízió Archívumát irányította, innen hívták vissza az immár magyar tulajdonban lévő Magyar Hírlap főszerkesztőjének. Rövid média vállalkozói tevékenysége közben sem szünetelt alkotói munkássága, többek között a Hír TV Péntek8 című műsorát vezette. A 2010. évi fordulatot követően a közmédia szolgálatába szegődött. Előbb a Kossuth Rádió intendánsa, majd az új gyártóbázis, az MTVA tartalomért felelős vezérigazgató-helyettese volt. Innen került vissza a nemzeti hírügynökséghez, ahol annak idején gyakornokként a hivatását kezdte – az MTI vezérigazgatója lett. A cég fúzióját követően továbbra is igazgatóként irányította a hírügynökséget.

Oktatói tevékenységét az MTVA Média Akadémián kezdte, ahol a jövő szerkesztőit képezte, kurátori feladatai mellett. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2014 óta tanít, kutat, a Mentori Kollégium elnöke. Címzetes egyetemi docens.

Nyugállományba vonulását követően szakmai és közéleti aktivitása nem csökkent. Egyetemi kötelezettségei mellett kommunikációs szaktanácsadóként dolgozik. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja.

Művei

• Szépséghibák 1986.; magánkiadás – Zelei Miklóssal közösen (irodalmi riport)
• Tűz is volt, babám 1987.; Országgyűlési Tudósítások Kiadó - Zelei Miklóssal közösen (szociográfia)
• A tolvajkulcs 1987.; Data Manager Kiadó - Zelei Miklóssal közösen (irodalmi riport kötet)
• Magyarnak lenni – Erdély 1987. Pallas Lap- és Könyvkiadó (irodalmi riport)
• Az őrjítő mandragóra 1989. Pallas Lap- és Könyvkiadó - Zelei Miklóss;al közösen. Bővített, javított kiadás: 2012., LHarmattan Kiadó (irodalmi riport)
• Dübörög a senki földje (Válogatott irodalmi riportok) – Zelei Miklóssal közösen.1989.; Innomark Kiadó
• Az elrabolt emberöltő 1990.; Képes7 Kiadó - Zelei Miklóssal közösen. Bővített, javított kiadás: 2013.; LHarmattan Kiadó (irodalmi riport)
• Nászút az ördöggel, 1999., Komp-Press Kiadó, Kolozsvár (irodalmi riport)

Díjai

• Táncsics Mihály-díj (2019)

Források

• origo.hu (2013)
• beol.hu
• [1]
• newjsag.hu (2015)
• nski.hu