Gellért-hegyi kálvária

A gellért-hegyi kálvária 1715-től 1951-ig létezett kálvária volt a budai Gellért-hegyen.

Gellért-hegyi kálvária
Település Budapest
Építési adatok
Megnyitás 1715
Lebontás éve 1951
Építési stílus barokk építészet

TörténelemSzerkesztés

1715-ben a jezsuiták kezdeményezésére egy budai polgár emelt egyszerűbb kálváriát, fából készült feszülettel és két kőszoborral. A 18. század végére pusztulásnak indult, ezért 1795-ben Füll (Fühl) Mihály tabáni polgár gyűjtést kezdeményezett; ennek eredményeképpen legkésőbb 1818-ban már állt az új kálvária. A stációk a mai Sánc utca (korábban Stationen Gasse vagy Calvarien Gasse) és Szirtes utca vonalában helyezkedtek el. 1873-ban egy részüket festett képekkel díszítették a tabáni polgárok költségén. A kálvária szoborcsoportja egy kis barokk kápolnában állt a Citadella közelében.

A stációk egy részét az 1920-as években lebontották; az 1930-as években még három állt. A kápolna 1940-ben még a helyén volt, a második világháború bombázásaiban pusztult el, romjait véglegesen az 1950-es évek elején tüntették el. Az utolsó, még álló stációt a Szirtes út és a Számadó utca sarkán az 1951. május 1-jére virradó éjszaka bontották el.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pető Mária: A gellérthegyi kálvária (magyar nyelven). Budapest régiségei XXXVII pp. 297–301. Országos Széchényi Könyvtár, 2003. (Hozzáférés: 2017. június 5.)