Gellért-hegy

magaslat Budán
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 28.

A Gellért-hegy (korábban: Kelen-hegy, németül: Blocksberg vagy Osterberg, latinul: Mons Sancti Gerhardi, törökül: Gürz İlyas Bayırı) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 méterrel a tengerszint fölé magasodó hegy (valójában hivatalosan mindössze domb, hiszen a hegyek 300 méteres tengerszint feletti magasságnál kezdődnek). A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. Az UNESCO a Gellért-hegy tetején fekvő Citadella erődjével, a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a világörökség részévé nyilvánította.[1]

  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része
Gellért-hegy

Magasság235 m
Hely Magyarország, Budapest, XI. és I. kerület
HegységBudai-hegység, Dunántúli-középhegység
Relatív magasság139 m
Elhelyezkedése
Gellért-hegy (Budapest belső részének)
Gellért-hegy
Gellért-hegy
Pozíció Budapest belső részének térképén
é. sz. 47° 29′ 13″, k. h. 19° 02′ 50″47.486978°N 19.047353°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 13″, k. h. 19° 02′ 50″47.486978°N 19.047353°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért-hegy témájú médiaállományokat.
A Duna-part látképe és a Budai várnegyed
Világörökség
A pesti látkép a Gellért-hegyről
A pesti látkép a Gellért-hegyről
Adatok
OrszágMagyarország
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1987
Elhelyezkedése
Gellért-hegy (Magyarország)
Gellért-hegy
Gellért-hegy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 11″, k. h. 19° 02′ 45″47.486389°N 19.045833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért-hegy témájú médiaállományokat.

A hegy Gellérthegy Természetvédelmi Terület néven 1997-ben felkerült az országos jelentőségű védett természeti értékek listájára, és mint ilyen a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe került.

Földrajzi névként (domborzati név) kötőjellel írják: Gellért-hegy, városrészként pedig – más városrészek nevéhez hasonlóan – egybe: Gellérthegy. Ha nem lehet eldönteni, melyik jelentésében szerepel, vagy ha mindkét értelmezés egyaránt lehetséges, hagyományosan az egybeírást alkalmazzák (OH. 197. o.), éppen úgy, mint a Margitsziget esetében is.

A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.

A Főkert által fenntartott része 51 hektár.[2]

Kialakulása

szerkesztés

A 139 méterrel a Duna fölé magasodó dolomit sziklatömb a Dél-Budán húzódó lánc egyik tagja (ide tartozik például a Sas-hegy és a Törökugrató is), amelynek anyaga a késő triászban képződött ún. fődolomit, de hegyei később, a pleisztocén során emelkedtek ki, és töredeztek össze az itteni tektonikus törésvonal mentén. Ezen töréseknek köszönhetik létüket a budai hőforrások is.

A Gellért-hegy barlangjai a törések és a meleg vizes kioldódás segítségével jöttek létre. Talán a leghíresebb a részben mesterségesen tovább bővített Szent Iván-barlang, amely ma a Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomaként a pálos rend kápolnájának ad otthont.

Története

szerkesztés

Régészeti leletek tanúbizonysága szerint már a kelták is oppidumot létesítettek a hegy magasabb részein és északi lejtőin. A régészek valószínűnek tartják, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a környező területeket az eraviszkusz törzs lakta.

A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később az aquincumi polgárváros területéhez tartoztak.

 
Szent Gellért legendájának ábrázolása a Magyar Anjou Legendáriumban

Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláv eredetű pest szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette. Innen kapta nevét a szemközt, a Duna túloldalán kialakuló Pest városa is.

A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt (későbbi nevén Szent Gellértet). Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, 15. századtól a hegyet Szent Gellért-hegynek is szokták nevezni.

A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet. A Gellért-hegy elnevezés csak a 15. században vált általánossá. A Budát közel másfél évszázadig (1541 és 1686 között) a kezükben tartó törökök a szentként tisztelt és a hegy tetején eltemetett Gürz Eliász muzulmán papról Gürz Eliász dombjának nevezték.[3][4] Evlija Cselebi 1660–1664-es magyarországi utazásairól írt művében ez áll: „A budai vámfelügyelő elbeszélése szerint Gül baba dombjától, a Közép-hegyektől és Muhabad dombjaitól (mai Szabadság-hegy) egész a Gürz-Eliász hegyig és Kile ovaszi (ma Kelenföld) dombjaiig menve, onnan pedig egész Ó-Budáig széltében és hosszában három órányi helyen 7000 szőlőkert van.”

 
A Gellért-hegy látképe, litográfia (1825)

A 17. században a hegy gyakran szerepelt a hazai boszorkányperekben, mint boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. A legenda szerint szombat éjszakánként az ország egész területéről itt gyülekeztek a boszorkányok, akik fekete bak, seprű vagy kandúr hátán jelentek meg. Még a más vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „szentgellértre való járásnak” nevezték.

A német telepesek kezdték Blocksbergnek nevezni a Gellért-hegyet, amire négy magyarázat is létezik. Az egyik a Blocksberg-szónak a 16. században – az európai boszorkánymisztika erőteljes fejlődésének idején – német nyelvterületen keletkezett Boszorkány-hegy jelentését veszi alapul. Ugyanis a környék rendezetlensége, illetve a közvilágítás hiánya miatt az egykor a sötétben, lombok között mozgolódó emberek, állatok képeit, hangjait a néphit boszorkánygyűlésekké alakította. Ebben tovább élt a pogány hagyomány is, amit még a Vata-felkeléshez kapcsolódott. Egy másik elképzelés szerint a Harz hegység környékéről idetelepült németeket a Gellért-hegy emlékeztette a Harz hegység Brocken hegyére (ami egyébként szintén pogány szertartások színhelye volt). A harmadik elképzelés szerint a Dunába leszakadó, meredek falú Gellért-hegy sziklatömege alakjának, formájának következtében is kaphatta a Blocksberg nevet. Az elfogadott, negyedik magyarázat szerint az egykor a Gellért-hegyen állt, törökök építette palánkvár, őrház német Blockhaus elnevezéséből származik a Blocksberg név.[5][6]

1715-ben épült fel a Gellért-hegyi kálvária, mely – az évszázadok során többször felújítva – 1951-ig létezett.[7]

1847-ben a budai közgyűlés, Döbrentei Gábor javaslatára a dűlőkeresztelő alkalmával a hegynek a Kelen-bérc nevet adta, így „hivatalosan” ma is ez a hegy neve.[3]

1851-ben Haynau felépíttette tetején a Citadellát. Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. század végén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni.

 
Gellért szobor légifelvételen

1904-ben állították fel a hegy Duna felőli oldalában Szent Gellért püspök szobrát.

Az 1904-ben épült Gellérthegyi víztároló 1974-1980 között nyerte el mai formáját.

Az 1920-as években kezdték parkosítani a hegy lejtőit és sétányokat építettek. A déli oldalon található a Szent Iván-barlang, melyben 1926-ban a franciaországi lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. A Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálos rendnek adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták és befalaztatták. A rendszerváltás után a kegyhelyet visszakapta a pálos rend. A templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le, az új kereszt felállítására 2001-ben került sor (Pomsár András építész tervei alapján).

 
A Szabadság-szobor Pest felőli látképe

A hegy tetején 1947-ben avatták fel Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását, a Szabadság-szobrot (eredeti nevén: Felszabadulási emlékmű) amelyet a szovjet hadsereg haditettei, Budapest bevételének emlékére állították. A rendszerváltás után a szoboregyüttest némileg átalakították és a szovjetekre való utalásokat eltávolították.

A délnyugati lankákon elterülő Jubileumi park 1965-ben, a kommunista felszabadulás huszadik évfordulójára készült el. (Átadása óta a játszóteret és a virágágyásokat leszámítva nem volt felújítva.)

Állat- és növényvilága

szerkesztés

A Gellért-hegy a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozik. Az élőhely többnyire már nem természetes, de még több helyen őrzi az eredeti állapotot.

Növényvilága

szerkesztés
 
Budai imola (Centaurea sadleriana)

Bár a terület mára sokat veszített természetességéből, megtalálhatóak még a hárs-kőris törmelékerdők, a karsztbokorerdők és a gyertyános–tölgyesek, illetve – főként a nyugati oldalon – a tatár juharos lösztölgyes maradványai. A keleti oldalon megmaradtak a nyílt nyílt-, és zárt dolomit-sziklagyepek, bennük az ezüst aszat, a csikófark (Ephedra distachya), a hegyi ternye, a Sadler (budai)-imola, a budai nyúlfarkfű, ill. a hazánkban egyedül itt termő sárgás habszegfű (Silene flavescens). Kora tavasszal mindenütt láthatóak az ún. geofitonok képviselői, pl. a két színváltozatban is pompázó odvas keltike. A török korból maradtak meg a füge-, ill. a kivadult rózsabokrok

A tűlevelűek közül gyakori a tiszafa, a tuja, a ciprusfélék, a lombhullatók közül a juhar-, a tölgy-, a kőrisfélék, a gyertyán, az ostorménfa, a mogyoró és az akác, a cserjeszinten pedig a berkenyefélék, a magyal, a fagyal, a vadrózsa, a sóskaborbolya és a galagonya.

Állatvilága

szerkesztés
 
Kék fadongó (Xilocopa violacea)

Az állatvilágot tekintve a mozaikos szerkezet, tehát az élőhelyek változatossága, ill. a Duna közelsége miatt főként a madárvilág jelentős Ez utóbbi a madárvonulás szempontjából lényeges. Vonulási időszakban akár légykapókkal is találkozhatunk, télen pedig megjelenhet a királyka is.

Az év többi időszakában gyakoriak a varjúfélék, a fekete rigó, illetve más énekesmadarak, mint például a széncinege, vagy a vörösbegy.

A rovarvilág leginkább a parkokra jellemző fajokból áll, így gyakoriak a hártyásszárnyúak, a kétszárnyúak, a verőköltő bodobács, a lepkefélék stb. A Citadella környékén melegebb időben megjelenik a fadongó is.

Tavasszal és nyáron a napos sziklákon megfigyelhetőek a gyíkfélék, elsősorban a fali gyík.

Az emlősök közül a keleti sün és a mókus a leggyakoribb.

A Gellért-hegy az irodalomban

szerkesztés
  • A Gellért-hegy (és a Citadella épülettömbjében egykor működött vendéglő) az egyik, lényeges helyszíne Mattyasovszky Jenő Hód zsákutcában című bűnügyi regényének.
  1. Budapest, including the Banks of the Danube, the Buda Castle Quarter and Andrássy Avenue, whc.unesco.org
  2. Kiemelt közparkok: A Gellérthegy. fokert.hu. [2009. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 19.)
  3. a b Szülőföldünk, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975.
  4. Gazsó Rita: Történetek a Gellért-hegy viharos századaiból. mno.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Nemzet Online (2002. június 3.) (Hozzáférés: 2018. április 15.) arch (2018. április 15-én még az eredeti url-ről is elérhető a jelenlegi url: https://mno.hu/migr_1834/tortenetek-a-gellerthegy-viharos-szazadaibol-787568).
  5. Szepesi Attila: Kelen-hegy, Blocksberg, a boszorkányok hegye. mno.hu. (magyarul) Budapest: Magyar Nemzet Online (2001. október 26.) (Hozzáférés: 2018. április 15.) (2018. április 15-én még az eredeti url-ről is elérhető a jelenlegi url: https://mno.hu/migr_1834/kelenhegy-blocksberg-a-boszorkanyok-hegye-816551).[halott link]
  6. Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok. (magyarul) Tanulmányok Budapest múltjából, 7. sz. (1939) 92–111. o. Hozzáférés: 2018. április 15. (pdf)
  7. Pető Mária: A gellérthegyi kálvária (magyar nyelven). Budapest régiségei XXXVII pp. 297–301. Országos Széchényi Könyvtár, 2003. (Hozzáférés: 2017. június 5.)

Külső hivatkozások

szerkesztés