Fali gyík

hüllőfaj

A fali gyík (Podarcis muralis) egy széles körben elterjedt európai hüllőfaj. Mint neve is mutatja, kötődik a köves élettérhez. Gyakran emberek közelében, a nagyvárosokban is megél. Természetvédelmi értéke 25000 Ft/egyed.

Infobox info icon.svg
Fali gyík
Podarcis muralis01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Család: Nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae)
Alcsalád: Lacertinae
Nem: Podarcis
Faj: P. muralis
Tudományos név
Podarcis muralis
(Laurenti, 1768)
Elterjedés
Podarcis muralis distribution.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fali gyík témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fali gyík témájú médiaállományokat és Fali gyík témájú kategóriát.

A fali gyík sosem távolodik el messzire a biztonságot jelentő sziklarepedésektől (Ticino, Svájc)
A fali gyík testfelépítése karcsú, megnyúlt (Heilbronn, Németország)

Nemének a típusfaja.

ElőfordulásaSzerkesztés

Alapvetően európai elterjedésű, bár Kis-Ázsiában is jelen van, és az Amerikai Egyesült Államok Kentucky államának északi szegletébe, az Ohio folyó völgyébe is betelepítették, ahol stabilan fennmaradt. Európai elterjedésének északi határa körülbelül a Rajna, az Alpok, a Duna és a Kárpátok vonalát követi, délen alig hatol át a Pireneusokon. Az Appennini-félszigeten és a Balkánon viszont gyakori, különösen a hegy- és dombvidékeken, ahol elegendő sziklás búvóhelyet talál.

MegjelenéseSzerkesztés

Feje, teste és farka egyaránt hosszú, karcsú, lábai is vékonyak. Maximális hossza 16-20 centiméter. A hát, az oldalak és a végtagok pikkelyes bőre szürkésbarna alapon sötéten és piszkosfehéren, mozaikszerűen pettyezett. A hímet és a nőstény hasuk színezete alapján különböztethetjük meg: a hím torka és hasa végig vörös és hasi páncélját kobaltkék perem díszíti, a nőstény hasa szerényebb, a toroknál vörösen pettyezett fehéres rózsaszín.

ÉletmódjaSzerkesztés

A fali gyík kedveli a térség gyíkfajai közül a leginkább a napsütést és a meleg időjárást, ezért leggyakrabban forró sziklákon láthatjuk mozdulatlanul napozni. Veszély esetén a közeli repedésekbe húzódik vissza. Gyíkoktól szokatlan módon a fali gyík fajtársai közvetlen közelében, már-már kolóniákban él, bár ez csak a nagy egyedsűrűségre vonatkozik, kapcsolat nincs az egyes példányok közt. A faj elsősorban ízeltlábúakkal és kisebb férgekkel táplálkozik. A kannibalizmusra is számos példa akad a fali gyíkoknál: a kicsinyek sokszor esnek felnőtt fajtársaiknak áldozatul.

A téli álmot meglepően későn, október végén kezdi, és április eleje-közepe táján bújik elő száraz, fagymentes rejtekhelyéről. Gyors mozgású, kitűnő falmászó.

SzaporodásaSzerkesztés

A május elejére eső párzási időszakban kisebbfajta harcok dúlnak a vetélytárs hímek között. A megtermékenyített nőstény július végén 2-8 tojást rak, melyeket a kövek közé, sziklák alá rejt. A tojások augusztus-szeptember fordulóján kelnek ki. Kezdettől fogva önállóak. A felnőtteknél általában 1-2 héttel később vonulnak téli pihenőre.

VédettségeSzerkesztés

Ugyan nem gyakori, de széles körben elterjedt, és jó alkalmazkodóképességű faj, ezért nem veszélyeztetett. Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a fali gyík is védett. Természetvédelmi értékét 25000 forintban szabták meg.

ForrásokSzerkesztés