George Blake

brit kettős ügynök

George Blake (eredeti neve Georg Behar) (Rotterdam, 1922. november 11.Moszkva, 2020. december 26.) brit és szovjet hírszerző, kettős ügynök, a hidegháború hírszerzési frontjának egyik neves szereplője volt.

George Blake
George Blake spy.jpg
Született George Behar
1922. november 11.[1][2]
Rotterdam
Elhunyt 2020. december 26. (98 évesen)[3]
Moszkva[4]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • kém
  • army scout
Iskolái
  • Downing College
  • Harrow School
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz George Blake témájú médiaállományokat.

Élete és hírszerző tevékenységeSzerkesztés

Apja Hollandiában élő szefárd zsidó származású egyiptomi, anyja holland volt.[6] Apja, Albert Behar az első világháborúban az Oszmán Birodalom ellen harcolt, brit és francia kitüntetéseket kapott és honosított brit alattvaló lett. 1936-ban, apja halála után George-ot Egyiptomba küldték rokonaihoz, ahol angol iskolába járt. Unokatestvére, Henri Curiel később az egyiptomi kommunista párt jelentős személyisége lett. Később Blake úgy nyilatkozott, hogy tíz évvel idősebb unokatestvére nagy hatással volt világnézetének alakulására.

1940-ben kommunista meggyőződésűként a németellenes holland ellenállás tagja lett, majd 1943-ban Angliába menekült. 1944-ben a brit hírszerzés, a Secret Intelligence Service (SIS) beszervezte. Beleszeretett az MI6 egyik titkárnőjébe, Iris Peake-be, de a lány szülei megakadályozták házasságukat zsidó származása miatt.

1948-ban Szöulba helyezték azzal feladattal, hogy vegyen részt az ottani brit hírszerző hálózat kiépítésében. A koreai háború kitörése után az északiak fogságába esett. Elmondása szerint a lakosságot sújtó amerikai bombázások döntő hatással voltak arra az elhatározására, hogy felajánlja szolgálatait a szovjeteknek. 1953-ban kiszabadult az észak-koreai fogságból, visszatért Angliába és újra felvette a munkáját a brit hírszerzésnél. Fő feladata lett a szovjet hírszerzés elleni küzdelem, igyekeznie kellett kettős ügynököket beszerveznie közülük. Így kezdte meg saját kettős ügynöki tevékenységét: folyamatosan tájékoztatta a szovjeteket munkájáról. Összekötőtisztje Szergej Kondrasov volt, a londoni szovjet nagykövetségen diplomáciai fedésben dolgozó KGB-s hírszerzőtiszt.[7]

Blake 1954. január 18-án tájékoztatta a KGB-t a CIA és a SIS 1953 decemberi tárgyalásairól, amelyen a berlini kémalagút megépítéséről tárgyaltak. 1955-ben a SIS Berlinbe helyezte, ahol a brit főhadiszálláson politikai hírszerzéssel, valamint a szovjetek berlini főhadiszállására irányuló beszivárgással foglalkozott. 1959-ben tért vissza Londonba, majd 1960-ban Libanonba helyezték.[8]

Kilencéves aktív tevékenysége során az MI6 mintegy 400 Kelet-Európában tevékenykedő ügynökét árulta el, és ezzel a szervezet munkájának nagy részét ellehetetlenítette. Olyan tömegű dokumentumot adott át a szovjeteknek, hogy azok részleteit maga sem ismerte.[9] 1959-ben tudomást szerzett a CIA által a GRU-ból beszervezett kettős ügynökről, Pjotr Szemjonovics Popovról, akit aztán 1960-ban kivégeztek.[10]

1961-ben hazahívták Libanonból és letartóztatták,[11] mert egy átállt lengyel hírszerző, Michał Goleniewski révén tudomást szereztek kettős tevékenységéről.[12] Vallomást tett és egy hónap múlva addig példátlanul hosszú börtönbüntetésre, 42 évre ítélték. Cellatársai szimpátiáját elnyerve, 1966-ban segítségükkel sikerült megszöknie és eljutnia Moszkvába.[13]

MoszkvaSzerkesztés

A hidegháború vége után is Moszkvában maradt, a KGB nyugdíjas ezredeseként. 1990-ben kiadta önéletrajzát No Other Choice (Nincs más választás) címmel. 2007-ben, 85. születésnapján Vlagyimir Putyin a Barátságért érdemrenddel tüntette ki.

2012-ben, 90. születésnapján a BBC riportot készített vele. Ebben elmondta, hogy továbbra is meggyőződéses marxista–leninista. Tagadta az árulás vádját, mivel szerinte ahhoz, hogy valaki eláruljon valamit, először odatartozónak kell éreznie magát – és ő soha nem érezte magát britnek.[14]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. George Blake, l’agent double britannique qui espionnait pour les Soviétiques, est mort (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
  4. Infamous British-Soviet double agent George Blake dies in Moscow, 2020. december 26.
  5. http://rendezvousavecmrx.free.fr/page/detail_emission.php?cle_emission=526, Il y a tout juste deux ans, il a reçu (...) la médaille de l'amitié, la plus haute decoration qui puisse être attribué à un non-russe., 2009. október 24.
  6. Mitrohin 398. oldal
  7. Kellerhoff 57. oldal
  8. Kellerhoff 66. oldal
  9. George Blake - The Confession. BBC Radio 4, 2009. augusztus 3.
  10. Hood, William. Mole (New York: Ballantine, 1983), p.246-7.
  11. Michael Randle and Pat Pottle (1989)The Blake Escape How We Freed George Blake and Why, London, Harrap Books Ltd, ISBN 0-245-54781-9
  12. Mitrohin 400. oldal
  13. Kellerhoff 66. oldal
  14. BBC News - Double agent George Blake celebrates 90th birthday. Bbc.co.uk, 1970. január 1. (Hozzáférés: 2012. november 12.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Nigel West, Seven Spies Who Changed the World. London: Secker & Warburg, 1991
  • Biography George Blake. [2013. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 19.)
  • Sean Bourke, The Springing of George Blake. London: Cassell, 1970. ISBN 0-304-93590-5
  • Kevin O'Connor, Blake, Bourke, and the End of Empires. London: Prendeville Publishing, 2003. ISBN 0-9535697-3-X
  • David Stafford, Spies Beneath Berlin. London: John Murray, 2002. ISBN 0-7195-6323-2
  • British Garrison Berlin 1945 -1994, "No where to go", W. Durie ISBN 978-3-86408-068-5
  • George Blake Superspy by H. Montgomery Hyde. Constable, 1987. ISBN 0-09-468140-6
  • The First Directorate by Oleg Kalugin. St. Martins' Press, 1994.
  • No Other Choice by George Blake. Jonathan Cape, London, 1990. ISBN 0-224-03067-1
  • Ion Mihai Pacepa: Russian Spies of the Future. FrontPage Magazine, 2007. december 4. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  • Jan Voldán: Egy úr az Y ügyosztályról; ford. Aczél János; Zrínyi, Bp., 1983

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés