George Davis Snell (Bradford, Massachusetts, 1903. december 19.Bar Harbor, Maine, 1996. június 6.) amerikai genetikus, immunológus. 1980-ban Baruj Benacerraffal és Jean Daussettel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a transzplantáció során fellépő szervkilökődésért felelős gének (hisztokompatibilitási gének) felfedezéséért.

George D. Snell
Született 1903. december 19.
Bradford, Massachusetts
Elhunyt 1996. június 6. (92 évesen)
Bar Harbor, Maine
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása genetikus, immunológus
Iskolái
Kitüntetései Orvostudományi Nobel-díj (1980)
SablonWikidataSegítség

Tanulmányai szerkesztés

George D. Snell 1903. december 19-én született a massachusettsi Haverhill külvárosában, Bradfordban. Apja műszaki érdeklődésű volt, csónakmotorokra vonatkozó szabadalmat is beadott és évekig az YMCA titkári feladatait is ellátta Haverhillben. George három gyereke közül a legfiatalabb volt. Mikor George négyéves volt, a család Brookline-ba költözött és a gyerekek itt jártak iskolába is. Kedvenc tantárgyai a matematika és a természettudományok voltak, de szerette a zenét is; anyja jól zongorázott és sokszor énekeltek közösen a családdal. Felsőfokú tanulmányait 1922-ben kezdte el a Dartmouth College-ben, ahol tanára, John Gerould hatására érdeklődése a genetika felé fordult és miután 1926-ban megszerezte BSc diplomáját, az ő tanácsára a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait. Itt az a William E. Castle volt a témavezetője, aki először kutatta az emlősök mendeli genetikáját. Snell 1930-ban írta meg doktori disszertációját az egerek génjeinek kapcsoltságáról.

Munkássága szerkesztés

Snell ezután a Rhode Island-i Brown Egyetemen oktatott, majd 1931-től posztdoktori ösztöndíjjal két évig Herman Muller laboratóriumában dolgozott és a világon elsőként kimutatta, hogy a röntgensugárzás egerekben kromoszómamutációkat okoz. Miután Muller 1932-ben Németországba távozott, Snell rövid ideig a Saint Louis-i Washington Egyetem munkatársa volt, majd 1935-ben csatlakozott a Maine állambeli Jackson Laboratoryhoz, melyet Castle professzor egyik tanítványa, Clarence C. Little alapított 1929-ben. Ekkor ez még csak egy kis, héttagú intézmény volt, de idővel az emlősgenetika kutatásának egyik világszerte elismert központjává vált. Snell egész pályafutása során a laboratórium munkatársa maradt.

A Jackson Laboratoryban Snell folytatta korábbi röntgensugaras munkáját, pontos elemzésnek vetette alá az általa megfigyelt kromoszómák között transzlokációt. A 30-as évek végén más kutatókkal közösen kidolgozta az egérgének nómenklatúráját. 1944-ben kezdett el foglalkozni a szövetátültetés genetikai hátterével. A brit Peter Gorerrel közösen megállapította, hogy a szervkilökődés mögött álló hisztokompatibilitást gének határozzák meg. Felfedezték, hogy nem egy gén, hanem egy géncsalád felelős a szövetek összeférhetőségét meghatározó antigénekért, melyet fő hisztokompatibilitási komplexnek (major histocompatibility complex, MHC) neveztek el (egerekben ez a H-2 komplex). Más kutatók emberben is megtalálták ezt a komplexet és kutatása nagyban hozzájárult a szervátültetések sikeréhez. Snell vezette be a hisztokompatibilitás kifejezést is és alapvető fontosságú kutatásaiért néha az immungenetika atyjának is nevezték.

Snell 1969-ben visszavonult a kutatástól és idejét tudományos, filozófiai és etikai cikkek és könyvek írására fordította.

Díjai szerkesztés

George D. Snell 1980-ban (a venezuelai születésű Baruj Benacerraffal és a francia Jean Daussettel megosztva) megkapta az orvostudományi Nobel-díjat "az immunológiai reakciókat szabályozó, genetikailag meghatározott sejtfelszíni struktúrák felfedezéséért". Egyéb elismerései:

  • 1955 az Amerikai Orvostudományi Társulat Hekteon-érme
  • 1962 A Bertner Alapítvány díja
  • 1967 a Csehszlovák Tudományos Akadémia Gregor Mendel-érme
  • 1976 a Gairdner Alapítvány díja
  • 1978 a Nemzeti Rákkutató Intézet díja
  • 1978 Wolf-díj

Tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Amerikai Tudományos Akadémiának, a Francia Természettudományi Akadémiának és az Amerikai Filozófiai Társaságnak.

Családja szerkesztés

George D. Snell 1935-ös Bar Harborba költözése után vette feleségül Rhoda Carsont, akitől három fia született: Thomas, Roy és Peter Snell. Snell rendszeresen sportolt, kedvencei a teniszezés és a síelés voltak.

George D. Snell 1996 június 6-án halt meg Bar Harbor-i otthonában, 92 éves korában.

Források szerkesztés