Gesta Hunnorum et Hungarorum

Kézai Simon kézirata (1283)

Kézai Simon Gesta Hungaroruma középkori történelmi mű, mely a honfoglalástól IV. László király uralkodásáig (12721282) írja le a magyarok Kárpát-medencei történelmének első évszázadait.

A hunok és magyarok viselt dolgai

Szerző Kézai Simon
Eredeti cím Gesta Hunnorum et Hungarorum
Megírásának időpontja 1283 körül
Nyelv latin
Műfaj geszta
Külső hivatkozás MEK

Napjainkban a krónikát Gesta Hunnorum et Hungarorum, azaz „A hunok és a magyarok cselekedetei” címen is szokták nevezni annak érdekében, hogy megkülönböztessék Anonymus azonos című művétől, az 1200 körül írt Gesta Hungarorumtól.

Mindkét Gesta Hungarorum műfaja latin nyelven írt geszta (latinul: gesta), és mindkettőt csak másolatok alapján ismerjük, eredeti példánya egyiknek sem maradt fenn.

JellemzőiSzerkesztés

Kézai Simon magyarokról szóló krónikája 1283-1285[1] körül keletkezhetett. A mű a hunok és a magyarok történetét beszéli el, ezért szokták a Gesta Hunnorum et Hungarorum (A hunok és magyarok viselt dolgai) címen is emlegetni. Megtaláljuk benne a csodaszarvas történetét, valamint a hun–magyar rokonság leírását. Kézai a hunokkal hozza kapcsolatba a székelyeket is, s azt írja, hogy az Attila halála után kitört testvérháborúban vereséget szenvedtek, s Csigla mezején várakoztak Árpádnak és népének megérkezéséig. Szintén Kézai gesztájából ismerjük a turulmadár nevét (quae Hungarice turul dicitur).

Deér József történész 1936-os munkájában részben ehhez a gestához köti a magyar nemzet létrejöttét, mivel, hogy a gesta írója ebben a régi magyar Gesta dinasztikus hőskölteményét a nemzet kollektív eposzává emelte azzal, hogy a magyar történet elé egy hun történetet szerkesztett, melyben a hunokat és magyarokat önkényesen azonosította. A történet hősei itt a korábbiakkal szemben már nem az uralkodó, hanem népeik, az alattvalók közössége, közössége, amely bírákat és hadvezéreket választ, de le is teheti őket, tehát önmagát kormányozza s a vezetőknek csak a végrehajtás feladata marad. A törvényeket ebben az ősi szittya-hun-magyar államban Istenre és a nép akaratára hivatkozva fogadják el, a királyság idegen eredetű intézmény, már Attilát is „római módra” választották a hunok királlyá, Géza és István hasonlóképpen, idegen fegyverekre támaszkodva biztosította hatalmát. A Gesta Hunnorum et Hungarorum szerzője tehát szembeállítja az eszményi, ősi államot a bukását előidéző tényezőkkel, az idegenekkel és a kereszténységgel. Az idegenek által háttérbe szorított közösség, kommunitás, melynek világos népfölségi színezete van, adja meg a 13. századi történetíró tanainak korszerűségét, jelentőségét, társadalompolitikai aktualitását. A „szentkirály” hagyomány helyébe népfelségi tendenciák, társadalmi követelések, maga a nemzet lép.[2]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Gesta Hunnorum et Hungarorum témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés