Wikipédia

Gilovics-ház

lebontott kolozsvári barokk épület
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 25.

A Gilovics-ház (a román sajtóban casa călăului [a hóhér háza]) Kolozsvár egyik barokk épülete volt a Petőfi utcában.

Gilovics-ház
Az épület maradványa 2019-ben
Az épület maradványa 2019-ben
TelepülésKolozsvár
CímPetőfi utca (Str. Avram Iancu) 23.
Építési adatok
Építés éve19. század első harmada
Lebontás éve2002
Építési stíluskéső barokk
LMI-kódCJ-II-m-B-07367
Elhelyezkedése
Gilovics-ház (Románia)
Gilovics-ház
Gilovics-ház
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′ 01″, k. h. 23° 35′ 35″46.766830°N 23.592947°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 01″, k. h. 23° 35′ 35″46.766830°N 23.592947°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilovics-ház témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elnevezése

szerkesztés

A magyar szakirodalomban használt nevét a 19. század végén, 20. század elején itt lakó Gilovics családról kapta. [1]

A román sajtó casa călăului [a hóhér háza] néven emlegeti, egy legendára hivatkozva, amely szerint a házban a városi hóhér lakott volna.[2][3] Virgil Pop műépítész, műemlékvédelmi szakember szerint „az a hiedelem, hogy a házban hóhér lakott volna, a két világháború között kitalált mítosz;”[4] ez állítólag egy magyarországúj újságíró cikkében fordult elő először.[1]

Története

szerkesztés

Feltehetőleg az 1820-as évek végén, 1830-as évek elején épült.[4] Egy 1831-ben készült térképen már szerepel „Thorda felé a Felekre menő postaút” 132. számú telkén. Első ismert tulajdonosa gróf Bethlen Pál volt 1869-ben; elképzelhető, hogy ő volt az építtető is. További tulajdonosai: Nagy Róza (1904), özv. Nagy Sándorné (1914), Papszt Kálmán (1943).[1]

Az utca feltöltése után a ház olyan hatást keltett a járda szintjéhez közeli ablakaival, mintha a földbe süppedt volna. Ezt az állapotát örökítette meg Ignácz Rózsa Anyanyelve magyar című művében.[1]

Az 1953. évi műemlékösszeíráskor már igen elhanyagolt állapotban volt.[5] A házat 1978-ban lebontásra ítélték, lakóit kiköltöztették.[6]

1997-ben öt hajléktalan roma család, összesen harmincegy fő költözött az akkor már évtizedek óta lakatlanul álló házba.[7][8] 2000-ben a városi tanács tíz évre szóló szerződést kötött a Med-Eset Alapítvánnyal, amelynek értelmében az alapítvány a műemléki szempontokat is figyelembe veő felújítás ellenében használhatja az épületet;[9] a tatarozás azonban el sem kezdődött.[10]

2001. április 4-éről 5-ére virradó éjjel a ház leégett;[6] a polgármesteri hivatalban ismét szóba került a műemléki védettséget élvező ház bontása;[10] ekkor a ház 75%-ban a város, 25%-ban magánszemélyek tulajdonában állt.[11] Az életveszélyes romok között lakó családokat 2002. novemberben kilakoltatták,[12] és az épületet a műemlék-felügyelőség tiltása ellenére bontani kezdték. A műemlék-felügyelőség kérésére a rendőrség közbelépett, de addigra a ház nagyobb részét már lebontották.[13]

Virgil Pop többször hangoztatott véleménye szerint a polgármesteri hivatal tudatosan hagyta leromlani az épület állagát, mivel a telek értékesebb a műemlék-épület nélkül.[11] A lebontásért felelős személyek elleni nyomozás 2011-ben vádemelés nélkül fejeződött be.[14]

2003-ban az épületet elkerítették, hogy megakadályozzák a további beköltözéseket.[15]

Az országos műemlékjegyzékben CJ-II-m-B-07367 kódszámon szereplő épületet[16] 2010-ben lebontották.[17]

Leírása

szerkesztés

A ház mintegy ikerháza volt a Majális utca 10. szám alatti, 1938-ban lebontott Mátéffy-háznak.[4] Stílusa késő barokk,[18] illetve átmenet a barokk és klasszicizmus között.[4] A földszintes, L alakú alaprajzú ház utca felőli részén, középen két ablakos emelet volt. Az itt lakó Gilovics József kádármester neve és a mesterségét jelképező hordó 2002-ig a ház homlokzatán volt olvasható.[1]

Jellegzeteségei közé tartozott a bejárati nagykapu faragott oszlopokra támaszkodó boltozata, az épületszárnyakat fedő süvegkupolák, az emeleti szobák mennyezetének stukkói.[18]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság – Polis. 2004. 171–172. o. ISBN 9738341442  
  2. ↑ Septimiu Avram: Casa călăului şi călăii Clujului. transilvaniareporter.ro (2016. november 1.) (Hozzáférés: 2024. augusztus 24.)
  3. ↑ Paula Copaciu: Locuri bântuite din Cluj și legendele din spatele lor. Povești care îți dau fiori. Monitorul de Cluj, (2023. október 23.)
  4. ↑ a b c d Kiss András: Szelleműzés a "hóhér házából" levéltári anyaggal. Korunk, XII. évf. 9. sz. (2001. szeptember)
  5. ↑ Debreczeni László: Az 1953. évi kolozsvári műemlékösszeírás. In Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Bukarest: Tudományos. 1957. 219. o.  
  6. ↑ a b Szabó Csaba: Leégett a Gilovics-ház. Szabadság, XIII. évf. 79. sz. (2001. április 5.) 1. o.
  7. ↑ Szabó Csaba: Hajléktalanok menedéke. Szabadság, IX. évf. 301. sz. (1997. december 30.) 5. o.
  8. ↑ Vasile Moldovan: „Casa călăului” - o ruină plină de gunoaie și… fantome. Adevărul de Cluj, X. évf. 2252. sz. (1998. április 15.)
  9. ↑ Szabó Csaba: Reflektorfényben a Gilovics-ház sorsa. Szabadság, XII. évf. 202. sz. (2000. augusztus 30.) 1. o.
  10. ↑ a b Turós-Jakab László: Veszélyben a Gilovics-ház. Romániai Magyar Szó, 3479. sz. (2001. április 23.) 8. o.
  11. ↑ a b Viorica Gaji: „Casa călăului” - demolată sau renovată. Adevărul de Cluj, XIII. évf. 3193. sz. (2001. május 12.)
  12. ↑ Turós-Jakab László: Ismét üres a Gilovics-hát. Romániai Magyara Szó, 4300. sz. (2002. november 8.) 1. o.
  13. ↑ Asztalos Lajos, Kerekes Edit, Sándor Boglárka Ágnes: Ufók és kísértethistóriák – remek turisztikai lehetőség. Szabadság, XXV. évf. 19. sz. (2013. január 25.) 5. o.
  14. ↑ Liviu Alexa: Casa Calaului, stearsa din istoria Clujului. Tiar de Cluj, (2014. július 28.)
  15. ↑ K. O: Műemlékvédelmi munkálatok a Gilovics-háznál: Megakadályozzák az illetéktelenek behatolását. Szabadság, XV. évf. 110. sz. (2003. május 20.) 1. o.
  16. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  17. ↑ Műemlékvédelmi területen építkeznek a Petőfi utcában. Szabadság, XXIX. évf. 36. sz. (2017. február 14.)
  18. ↑ a b Bucur Horváth Ildikó: A barokk építészetről. A barokk és előzményei Kolozsváron. Barokk polgári házak. In Terminológia : Magyar nyelvű szakelőadások a 2001-2002-es tanévben: Építő- és építészmérnöki Kar. Kolozsvár: EMT. 2002. 25. o. ISBN 9738580927  

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gilovics-ház&oldid=27394208”