Főmenü megnyitása

Asztalos Lajos (helytörténész)

(1936–2018) erdélyi magyar helytörténész, nyelvművelő, műemlékvédő, műfordító

Asztalos Lajos (Párizs, 1936. január 31.Kolozsvár, 2018. április 4.)[2] erdélyi magyar helytörténész, nyelvművelő, műemlékvédő, műfordító.

Asztalos Lajos
Asztalos Lajos.jpg
Született 1936. január 31.
Párizs
Elhunyt 2018. április 4. (82 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgársága
Nemzetisége magyar
Foglalkozása helytörténész,
nyelvművelő,
műemlékvédő,
műfordító
Kitüntetései Kőváry László-díj (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Asztalos Lajos témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Párizsban született, ahol szülei dolgoztak. Hazaköltözésük után gyermekkorát Kolozsváron töltötte. 1952-ben, még középiskolásként részt vett egy kommunistaellenes szervezkedésben, amiért három év börtönre ítélték. 1954-ben kiszabadult, és 1955-ben leérettségizett, majd (politikai okokból) sikertelenül felvételizett a marosvásárhelyi orvosi egyetemre. 1956-ban felvették a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem földrajz-természetrajz karára, de két év múlva ugyancsak politikai okokból kizárták. Ezután munkaszolgálatos, kötöttárugyári munkás, nyomdai gépszedő volt. Az egyetemre való visszavételét minden esetben elutasították. 1962-ben megjelent első írása. Azután napi- és hetilapokban közölt. Megtanult spanyolul és portugálul. 1970-től a kolozsvári irodalmi hetilap, az Utunk rendszeresen közölte főleg spanyol és portugál vers- és elbeszélés-fordításait. Közölt magyarországi lapokban is. 1974-ben a hatalom megakadályozta, hogy spanyol nyelvismereteinek bővítésére Spanyolországba utazzék barátai meghívására. 1976-tól galego versfordításokat is közölt. 1978-ban a bukaresti A Hét terjedelmes írását közölte a katalán kérdésről. 1978 és 1984 között kalotaszegi falvakban népmeséket és helytörténeti mondákat gyűjtött. 1978-tól foglalkozik kolozsvári helytörténettel, de cikkeit akkor nem közölték. A baszk kérdésről készült írását A Hét nem közölte.

1990-től tagja a kolozsvári székhelyű Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak, 1991-től titkára. 1990 és 1994 között a kolozsvári Szabadság című napilapban sorozatban közölte helytörténeti írásait, a régi utcaneveket, ezek eredetét.

1993-ban, 1994-ben és 1998-ban részt vett a Spanyolországban rendezett Galego nyelv és műveltség című nyári egyetemen, 1994-ben az asztúriai Gijónban rendezett nyári egyetemen előadást tartott a romániai politikai, gazdasági helyzetről, a romániai magyarság helyzetéről. 1998-ban a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemle közölte a galegókról írt tanulmányát, valamint a spanyol alkotmánynak a területi önkormányzatokról szóló fejezete, a galego önkormányzati törvény, a galego nyelvtörvény stb. általa magyarított változatát.

2000-től a Madách Irodalmi Társaság tagja. 2001-ben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége az erdélyi magyar nyelv ápolásában, az anyanyelvi műveltség terjesztésében és a nyelvhasználat bátorításában szerzett érdemeiért A nyelvőrzés díjában részesítette.

2002-ben az Oviedói Egyetem Történelem Karán előadást tartott a romániai magyarság történetéről.

KönyveiSzerkesztés

  • A teknősbéka tilinkója, 1983.
  • Kőbe írt Kolozsvár (Lőwy Dániellel és Demeter Jánossal). 1996
  • Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár, 2004
  • Kolozsvár épített kincsei; Stúdium, Kolozsvár, 2008
  • A kakas gúnyája. Galego népmesék; Stúdium, Kolozsvár, 2009
  • A furfangos vasverő. Baszk népmesék; Stúdium, Kolozsvár, 2011 (Mesetarsoly)
  • Asztalos Lajos–Papp Annamária: Kolozsvár bombázása. 1944. június 2.; Exit, Kolozsvár, 2014
  • Kolozsvár – közelről; Stúdium, Kolozsvár, 2015

FordításaiSzerkesztés

  • Pierre Boulle: A majmok bolygója, 1972 (az Előre folytatásokban közli)
  • Európai és latin-amerikai népek meséiből és mondáiból, 1977
  • Kinek szól a kakukk?, 1998 (galego, baszk, portugál népmesék)
  • A traxedia do home (Az ember tragédiája galego nyelven)
  • Lakodalom az égben, 2001 (galego népmesék)
  • Az ember tragédiája új galego kiadása (Gonzalo Navaza Blanco galego költővel), 2002

Válogatás cikkeibőlSzerkesztés

KitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Elhunyt Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész, lapunk munkatársa
  2. Elhunyt Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész, Maszol.ro, 2018. április 4.
  3. aesz.ro. [2018. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 8.)
  4. Művelődés, 2011. május Online hozzáférés
  5. Művelődés, 2016.

ForrásokSzerkesztés