Gin

égetett szeszes ital
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 15. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

A gin egy égetett szeszes ital, amely olyan semleges ízű alkoholpárlatból (legtöbbször gabonaszeszből) készül, amit a közönséges boróka tobozbogyójával vagy annak kivonatával ízesítenek. Olykor sok más fűszert is felhasználnak, de ízében mindig a boróka dominál.

Gin

TípusÉgetett szesz
Főbb összetevők
Alkoholtartalom37,5% V/V ± 0,3% V/V feletti%
A Wikimédia Commons tartalmaz Gin témájú médiaállományokat.

Eredettől függően sokféle típus létezik, de alapvetően kétféle gint különböztetnek meg. A desztillált gin készítésekor a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és ízanyagokat adnak hozzá. A kevert gin készítésekor valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek. A gin alkoholtartalma az Európai Unióban legalább 37,5% v/v.[1]

Koktélokhoz szinte kizárólag a London Dry Gint (röviden London Gint) használják, amely egy kevésbé aromás desztillált gin; teljesen édesítetlen és nem tartalmaz hozzákevert ízanyagokat. Fűszeresebb típusa a Plymouth Gin (Plym). Sokszor emlegetett fogalom még a Sloe Gin, de ez valójában gin alapú kökénylikőrt jelöl.[2]

A holland jenever (vagy genever, genièvre), bár „holland gin”-nek is nevezik, valójában a gin elődje,[3] mely a korai 17. században jelent meg Angliában. Eredeti változata (az oude jenever) a ginnél fűszeresebb, és gyakran cseréppalackban árusítják. Malátapárlatokból fejlődött ki, és határozottan különbözik a későbbi ginektől. A jenevert legalább részben árpából vagy más gabonából párolják kisüstben, és időnként fahordókban érlelik. Emiatt enyhén malátás, és/vagy whiskyhez hasonló íze lesz. A ma elterjedtebb új változat (a jonge jenever) nagyrészt semleges szeszből készül, íze pedig átmenet a gin és a vodka között.

A gin neve vagy a francia genièvre, vagy a holland jenever szóból ered, mindkettő borókát jelent.[4]

Története

szerkesztés

A borókabogyó gyógyhatása az ókor óta ismert; Galénosz a 2. században gyógyszerek hozzávalójaként említi. A gin elődei a 11-12. században megjelent gyógyszerészeti alkoholok közül kerültek ki. Borókás párlatot először 1266-ban említ Cantimpréi Tamás, Liber de natura rerum című művében.

Az italszakmában gyakran egy 17. századi holland orvost, Franciscus Sylviust nevezik a jenever feltalálójának, a valóságban azonban az aqua juniperi első ismert holland nyelvű receptje az 1552-ben kiadott Constelyc Distilleerboec-ben jelent meg, és e könyv mindenféle betegségek ellen ajánlotta.[5][6] A boróka erős, száraz íze azonban megoldást nyújtott a korabeli gabonapárlatok rendkívül rossz ízére is, így a jenever (a szintén népszerű likőrök mellett) lehetővé tette, hogy a 17. századi holland kikötővárosok szeszfőzői piacképes szeszt állítsanak elő a nagy mennyiségben rendelkezésre álló gabonából.

A gin Angliában való elterjedése elsősorban a Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető.[7] Az angolok a németalföldi szabadságharcban találkoztak az itallal, tőlük ered a „holland bátorság” kifejezés is, mely az ittas ember bátorságára utal. III. Vilmos idején vált igazán népszerűvé Angliában, ugyanis Hollandia nagy részén is ő uralkodott.[8] A durva, rossz minőségű párlatok voltak a legelterjedtebbek, melyeket boróka helyett sokszor mérgező terpentinnel ízesítettek.

 
William Hogarth: Gin-köz

A gin népszerűségét legfőképp az okozta, hogy a kormány engedélyezte házi lepárlását, majd nagy összegű vámot rótt ki a külföldről behozott italokra. Ez jó piacot jelentett a rossz minőségű gabonának, ami nem volt alkalmas sörfőzésre: „ginházak” ezrei jelentek meg Anglia területén. Ezt a korszakot „ginőrületnek” (gin craze) is nevezik. Anglia 15 000 italmérő helyének több mint a fele „ginház” volt. A sör megítélése pozitív maradt, mivel gyakran biztonságosabb volt a fogyasztása, mint az akkoriban szennyezett, nyers vízé. A gint viszont különböző társadalmi és egészségügyi problémák okozójaként vádolták, és felelős lehetett a halálozási arány növekedéséért, mely megállította London korábbi, növekvő népszaporulatát.[8] A sör és a gin megítélését William Hogarth illusztrálta Sör utca és Gin-köz című metszeteivel 1751-ben. Ennek emléke ma is él az angol nyelvben: a lecsúszottnak tartott bárokat „ginmalomnak” (gin mill) vagy „ginlebujnak” (gin-joint) nevezik, míg a részeg ember „gináztatta” (gin-soaked), az „anyaszomorító” (Mother's Ruin) pedig a gin elterjedt elnevezése.

Az 1736-os Gintörvény nagy adókat vetett ki a gin kereskedelmére, ami utcai zavargásokhoz vezetett. Ezt az adót egyre csökkentették, majd 1742-ben eltörölték. Az 1751-es Gintörvény sikeresebb volt: a szeszfőzők csak bejegyzett kereskedőknek adhatták el az italt, és a ginházak a helyi bírók hatáskörébe kerültek.[8] A 18. századi gint kisüstökben párolták, és a ma ismert London Ginnél némileg édesebb volt.

Londonban a korai 18. században a feketepiacon árult gin illegális főzdékben készült (1726-ban 1500 ilyen létezett), és sokszor terpentinnel és kénsavval hamisították.[9] A Webster's Dictionary még 1913-ban is azt állította, hogy a közönséges gint általában terpentinnel ízesítik.[10]

Az 1900-as években a (szintén gyakran hamisított) abszint ellen kampányolók – más gyógynövényes alkoholok mellett – a borókabogyóból készült italok kapcsán is kiemelték, hogy a ginnek agykárosító hatása van.[11]

A trópusi brit gyarmatokon ginnel fedték el a kinin keserűségét, ugyanis a kinin volt az egyetlen hatásos ellenszere a maláriának. A kinint szénsavas vízben oldották fel, ezt az italt ma tonikként ismerjük. Ez a keverék volt a mai gin-tonik őse, bár a mai tonik sokkal kevesebb kinint tartalmaz, így sokkal kevésbé keserű.

Az 1920-as években, az amerikai szesztilalom idején terjedt el a hírhedt „bathtub gin” (fürdőkádas gin), melyet denaturált szesz méregtelenítésével állítottak elő, majd különböző anyagokkal, például borókabogyó kivonatával és glicerinnel ízesítették. Rendkívül rossz íze, és – a gyakran felületes méregtelenítés miatt – életveszélyes volta ellenére is népszerű lett, mert sok helyen csak ehhez lehetett hozzájutni. A „bathtub gin” kifejezés ma a házi készítésű ginre utal.[12][13]

Fogyasztása

szerkesztés

A gint fogyasztják önmagában és keverve is, Magyarországon talán a legismertebb a gin és tonik keveréke, azaz a gin-tonik.[14].[15] Egyes báritalok alkotórésze, főleg mint alap, de gyakran kiegészítő összetevő.

  1. Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
  2. Mr Mixer - gin. [2009. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
  3. Sinclair, George. thinkingbartender.com: Jenever. [2007. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 14.)
  4. Ciesla, William M. Non-wood forest products from conifers. Food and Agriculture Organization of the United Nations (1998). ISBN 92-5-104212-8  Chapter 8: Seeds, Fruits, and Cones Archiválva 2018. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: July 27, 2006.
  5. Amy Stewart. The Drunken Botanist (angol nyelven). Algonquin Books of Chapel Hill, 169. o. (2013) 
  6. R. J. Forbes. Short History of the Art of Distillation (angol nyelven). White Mule Press, 160. o. [Reprint kiadás, eredetije: E. J. Brill, Leiden, 1948.] (2009) 
  7. Wayne Cutrtis: Rum and Coca-Cola (The murky derivations of a sweet drink and a sassy World War II song) Archiválva 2018. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben. The American Scholar,. 2006. Link beill.: 2018-04-07.
  8. a b c Brownlee, Nick. 3 - History, This is alcohol. Sanctuary Publishing, 84–93. o. (2002). ISBN 1-86074-422-2 
  9. Distil my beating heart”, The Guardian, 2002. június 1. (Hozzáférés: 2010. május 3.) 
  10. http://everything2.com/index.pl?node_id=246150
  11. Poisons of French Liqueurs. Thujone.info. [2010. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
  12. bathtub gin. Merriam-Webster OnLine. Merriam-Webster. (Hozzáférés: 2010. március 3.)
  13. Bathtub Gin. Xomba.com. [2011. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
  14. Egyre többen keresik a gint Magyarországon. agrarszektor.hu. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  15. [mcgill.ca/oss/article/did-you-know/malaria-reason-behind-gin-and-tonic Did you know that malaria spawned the gin and tonic?]. mcgill.ca. (Hozzáférés: 2020. november 22.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.