Tonik

szénsavas üdítőital, mely kinint tartalmaz

A tonik (angolul tonic water vagy Indian tonic water) olyan szénsavas üdítőital, melyben kinint oldanak fel. A kinin lényegében egy természetes kristályos alkaloid, melyet a kínafa (kininfa) kérgéből vonnak ki és az ebből őrölt finom port keverik különböző italokba (tonikba). Az eredetileg malária ellenszereként használt ital ma legtöbbször lényegesen kevesebb kinint tartalmaz, és jellegzetesen keserű íze miatt fogyasztják. Gyakran készítenek belőle kevert italt, főleg gin-tonikot.

Tonik
A tonikban lévő kevés kinin is fluoreszkálóvá teszi az italt UV-fényben
A tonikban lévő kevés kinin is fluoreszkálóvá teszi az italt UV-fényben

Főbb összetevők
Alkoholtartalom%
A Wikimédia Commons tartalmaz Tonik témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

Az ital a keserű összetevőjének gyógyhatásáról kapta nevét („erősítő víz”). A kinint a malária megelőzésére adták hozzá, mert eredetileg dél-ázsiai és afrikai fogyasztásra szánták, ahol ez a betegség elterjedt. A gin-tonik az indiai brit gyarmatokról származik, ahol az eredeti, különösen keserű tonikot ginnel keverték, hogy ihatóbb legyen.

2005 óta elszaporodtak a piacon a minőségi tonikok, és fontosabbá vált a valódi kinin használata is az ízesítők helyett. Ezek az elterjedtebb márkáknak két-háromszorosába kerülnek és az „up-selling”[megj 1] új eszközeinek tartják őket.[1]

Kinintartalom szerkesztés

A gyógyhatású tonik eredetileg csak szódavizet és nagy mennyiségű kinint tartalmazott. A mai változat kevesebb kinint tartalmaz, amit csak az íze miatt kevernek bele. Ennek következményeként a mai tonik sokkal kevésbé keserű, és általában kukoricasziruppal vagy cukorral édesítik, vagy diétás változat esetén édesítőszerrel. A hagyományos, csak szódavizet és kinint tartalmazó tonik kevésbé elterjedt, de a keserű íz kedvelői sokszor előnyben részesítik.

Az Egyesült Államokban az FDA[megj 2] legfeljebb 83 ppm kinint engedélyez a tonikban[2] (kb. 83 mg/l-t), mely 25–50%-a a gyógyászatban használt mennyiségnek. Ettől függetlenül is gyakran ajánlják azonban a tonikot görcsoldóként. Dr. Jim Mitterando szerint „a kinin egyike azon ritka hatóanyagoknak, melyek hasznosak az éjjeli görcsök ellen. A kinin kis mennyiségben található meg a tonikban (a gyógyászati mennyiség egytizede). 2,5–5 dl elfogyasztása éjjelenként jó hatással lehet a görcsökre.”[3] Ennek ellenére az FDA nyilatkozata szerint a nem orvos által felírt kininforrásokat, mint amilyen a tonik is, a kininnel járó kockázatok miatt nem ajánlott gyógyszerként fogyasztani.[4]

Fogyasztása szerkesztés

A tonik gyakori koktélfeltöltő, főleg a ginnel és vodkával készülőkben (például gin-tonikban). A citrom és lime ízesítésű tonikot keserű citromként, illetve keserű lime-ként ismerik. Ezek az italok valamelyest népszerűbbek Európában, mint az Egyesült Államokban.

A kinin UV-fényben szerkesztés

A tonik kinintartalma UV-fényben fluoreszkál. Ezt különleges effektként is felhasználták például a Hostile Waters című filmben. A kinin érzékenysége az UV-fényre olyan erős, hogy közvetlen napsütésben is látható a hatás.

Megjegyzések szerkesztés

  1. Magasabb nyereségtartamú szolgáltatás vagy termék értékesítése.
  2. Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (Food and Drug Administration)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Premium cocktail mixers stirring interest. "Battle Creek Enquirer" 10th August 2010 Elérve innen::http://www.battlecreekenquirer.com/article/20100719/ENTERTAINMENT/100719003/Premium+cocktail+mixers+stirring+interest[halott link]
  2. 21 CFR §172.575 Quinine.. (Hozzáférés: 2008. december 15.)
  3. Mitterando, Dr. Jim. "Ask the Doctor: Nocturnal leg cramps Archiválva 2011. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben", The Patriot Ledger.
  4. United States Food and Drug Administration: FDA Orders Unapproved Quinine Drugs from the Market and Cautions Consumers About Off-Label Quinine to Treat Leg Cramps, 2006. december 11. (Hozzáférés: 2009. december 14.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tonic Water című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.