Gozmány György

(1920–1973) magyar színművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Gozmány György (Budapest, 1920. március 8. – Budapest, 1973. február 10.) magyar színművész.

Gozmány György
Született1920. március 8.
Budapest[1]
Elhunyt1973. február 10. (52 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Házastársa
Foglalkozásaszínész
SírhelyeFarkasréti temető (10/1-1-14)[2]

SablonWikidataSegítség

Gozmány Ferenc (1894–1961) magas beosztású rendőrtiszt és Heytmanek Ilona fia.[3] Az érettségi után elvégezte az Országos Színészegyesület színiiskoláját, ahol 1941-ben szerzett oklevelet. Esténként táncosként lépett fel Budapest belvárosi szórakozóhelyein, a Moulin Rouge-ban és a Parisienne Grillben. 1941 és 1949 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bonviván szerepkörben. A második világháború után egy időre visszaszorult a pályán és elsősorban vidéken szerepelt, ám ott idővel jelentős prózai szerepeket is eljátszhatott. 1960-ban a szolnoki Szigligeti Színház és a kecskeméti Katona József Színház közös társulatának tagja lett, s egy ideig szerződésben állt a Vígszínházzal is. 1964-től haláláig ismét a Fővárosi Operettszínházban játszott, vendégszerepelt a társulattal Velencében is. Többször feltűnt a Magyar Rádióban, a televízióban és szinkronizálást is vállalt. A Zeneakadémián önálló dalesteket adott. Halálát agyvérzés okozta.

Magánélete

szerkesztés

1943-ban feleségül vette Kelemen Éva színésznőt, akitől elvált. Második felesége Kéri Edit színésznő volt.

Színházi szerepei

szerkesztés

Filmszerepei

szerkesztés
  • Bob herceg (1941) – statiszta
  • Tilos a szerelem (1943) – Érdi Gábor
  • Éjjeli zene (1943) – Zerge Karcsi
  • Sári bíró (1943) – Sári Jóska
  • Egy fiúnak a fele (1943-44) – Gáthy János
  • A két Bajthay (1944) – Julián Mihály, falusi tanító
  • Éjféli keringő (1944) – Laci
  • Zöld, sárga, piros (1948, rövidfilm)
  • A pénzcsináló (1964) – földbirtokos
  • Kár a benzinért (1964)
  • Nyulak a ruhatárban (1971)