Grigorij Gagarin (1810-1893) orosz festő 1847-ben publikált rajza a grúziai Kahéti vidékéről
Két „Kvevri” a taligán, a kvevriben történő borkészítés 5000 éve ismert módszer Grúziában[1]
Piroszmani festménye
Boroskorsók

A grúz borok feltehetően a történelem legrégebbi borai. Az Oxford Companion to Wine (Jancis Robinson, 1994) állítása szerint a bortermelés eredetét a Dél-Kaukázusban, a mai Grúziában találhatni meg. „Grúziában találtak olyan magokat, amelyek termesztett szőlő magjainak tűnnek (alakjuk különbözik a vadszőlő magjáétól), és körülbelül Kr.e. 6000-re datálhatóak.” (Rod Phillips, 2001: A Short History of Wine. London).

A bor sok nyelvben használt neve is (wine, Wein, vino, stb.) is a grúz „ghvino" szóból származik minden bizonnyal.[2]

Az ősi borkészítési eljárás nagyjából ez volt: a (vad)szőlő kipréselt levét méhviasszal lezárt agyagedényekben, grúzul kvevrikben a földbe ásták, hogy ott állandó, alacsony hőmérsékleten végbemenjen az erjedés. A Dél-Kaukázusban a mai napig sokan művelik a borkészítésnek ezt az ősi módját. A lakóházuk mellett egy külön kis épületben (marani) ássák el a kvevriket.

Egy nagyszerű grúz kisjátékfilm, A korsó is megörökíti ezt.

Grúzia borkészítő szakértelme ismert volt az ókorban. Például Apollóniosz Rhodiosz, Sztrabón és Prokopiosz is leírta, mint az első ismert termesztett szőlőfajták és borok földjét.

A borkészítés hagyományos módszere a grúz vidékről terjedt el Mezopotámia, Egyiptom, Görögország felé. A kvevrihez hasonló edényeket találtak a Római Birodalomban is, ahol ezeket doliumnak nevezték, míg görögül pithos, spanyolul pedig tinaja volt a neve.

Amikor a Konstantinápolyból érkezett Kappadókiai Szent Nino elterjesztette a kereszténységet Grúziában, szőlőágakból készített és hajával összekötözött keresztjével térítette a népet az ortodox keresztény hitre. A templomokban ma is megtalálható a borra utaló ornamentikus díszítés.

Az orosz fogyasztóvédelmi szolgálat 2006-ban betiltotta a grúz borok importját, aminek valódi oka a két ország közötti háborúskodás volt. A grúz címkéjű borok egy része akkor Oroszországban gyártott gyatra hamisítvány volt. 2013-ban az embargót feloldották. A grúzok ezalatt korszerűsítették a termelést, és sikerült betörniük európai és ázsiai piacokra is.

A grúz cserépedényben történő szőlőmust erjesztás a kvevri-technológia,[3] biztosítja a mikrooxidációt a borkészítés során, azonban nem befolyásolja az ízt. A bort általában több hónapos héjon tartás után fejtik le belőle.[4] Az UNESCO általi immateriális kulturális hagyományok között nyilvántartott eljárás.[5]

Grúz szőlőbor-fajtákSzerkesztés

FehérszőlőkSzerkesztés

  • goruli mcvane
  • mcvane
  • rkaciteli
  • cicka
  • colikauri
  • cinandali (tsinandali)

KékszőlőkSzerkesztés

  • alekszandrouli
  • mudzsuretuli
  • odzsalesi
  • saperavi

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Gurdzsaani grúz fehérbor

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Grúz borok témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kvevri témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Rkaciteli témájú médiaállományokat.

További információkSzerkesztés