A gravírozás az a gyakorlat, amikor a művész vagy iparos egy mintát, rajzolatot vág vagy vés kemény, általában sima felületre kézzel egy speciális vésőszerszámmal, vagy manapság gépi segítséggel, gravírtűvel.

A gravírozás bővebb értelemben: az ősi eredetű vésés, karcolás kézi erővel, és a manapság már elterjedt gépi segítséggel készített ábrakialakítás, úgymint pantográffal segített gravírozás vagy CNC-gravírozás.

Az eredmény önmagában is díszített tárgy lehet, például amikor ezüstre, aranyra, acélra vagy üvegre gravíroznak, vagy rézből vagy más fémből, esetleg régebben fából készült nyomólapot képeznek ki, a képek papírra nyomtatására nyomtatványként vagy illusztrációként.

Ezeket a képeket metszeteknek is nevezik. A vésés-gravírozás az egyik legrégebbi és legfontosabb technika a nyomtatásban.

A gravírozás címszót célszerű két fő részre bontani, úgymint kézi gravírozás, metszetkészítés és gépi gravírozás.

Kézi gravírozás, metszés, vésésSzerkesztés

Ez a képalkotó technika nagyon ősi időkre tekint vissza. Az emberek gravírozási mintáinak első bizonyítéka[1] az 540 000 és 430 000 év közötti vésett héj, amelyet Indonéziában, Jáván, Trinilben találtak, ahol az első Homo erectust fedezték fel.

JegyzetekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Engraving című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.