Grencsó István

(1956) magyar szaxofonos
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 25.

Grencsó István (Nyíregyháza, 1956. május 9. –) magyar szaxofonos, jazz-zenész. Fő hangszerén a szaxofonon kívül számos egyéb fúvós hangszeren játszik, mint például a fuvola, klarinét, tárogató, kürt.

Grencsó István
Született1956. május 9. (68 éves)
Nyíregyháza
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszaxofonos
KitüntetéseiPárhuzamos Kultúráért díj (2004)[1]

A Wikimédia Commons tartalmaz Grencsó István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Iskolás korában kezdett el dobolni, majd furulyaórákat vett egy zeneiskolában. Az 1970-es évek végén megismerkedett Dresch Mihállyal, és ő tanította szaxofonra. Jiří Stivín, Tomasz Stańko és Tomasz Szukalski voltak rá nagy hatással. 1976-ban megalapította a Masina Jazz Csoportot.[2] 1980-as években Szabados György partnereként lett ismert. 1984-ben létrehozta a Grecsó Kollektívát[2] Benkő Róberttel és Jeszenszky Györggyel, amelynek azóta is tagja. A Kollektívával tíz albumot adott ki. Megalapította a Grencsó István kvartettet is. 1991–1995 között a Közép-európai Teológiai Akadémia hallgatója volt.[2] 2007-ben a Double Grounds holland-magyar formáció tagja lett.

Munkássága

szerkesztés

Repertoárja nagyon sokszínű; a formai változtatások mesterének tartják. Az aktuális divatirányzatoktól függetlenül játszott pop-, rockzenét. Újraértelmezte az 1960-as évek magyar tánczenéit, sanzonjait. Állandó tagja a Szabados György által vezetett MAKUZ-nak és a Budbudas-nak. Koncertezett és felvételeket készített többek között Paul Termos-szal, Peter Kowalddal, Tobias Delius-szal, Peter Brötzmannal és a Noise Orchestra-val.

[2]

  • Masina (1983)
  • Készülődés (1985)
  • Egy idős ember feljegyzései a szociális otthon falára (1986)
  • Utolsó előtti etűd (1987)
  • Kollektíva (1988-1989)
  • Chamber Music (1990)
  • Ébredés (1994)
  • Plays' Monk (1996)
  • Kollektíva in Ragtime (1997)
  • Villa Negra (1997)
  • Fekete kenyér (1999)
  • Rejtély (2000)
  • 7 Ének az utolsó mohikánoknak (2000)
  • Dream Car (2003)
  1. https://resolver.pim.hu/auth/PIM118961, Grencsó István, 2021. április 28.
  2. a b c d MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  3. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az István Grencsó című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés