Griff

A griff vagy más néven griffmadár – görög: γρύφων, grüphón vagy γρύπων, grüpón, korai formája γρύψ, grüpsz; latin: gryphus; török és perzsa szimurg – mesebeli állat. Teste az oroszlánéhoz, feje és szárnyai a saséhoz hasonlók. Ahogy hagyományosan az oroszlánt tekintették a szárazföldi állatok, a sast pedig a madarak királyának, úgy a griffet is különösen hatalmas, fenséges állatnak, minden teremtmény urának tartották. Neve görögül csőrt, kampós orrot jelent.

Szerepe

Tigris testű griff, Berel kurgán, Kazahsztán

A griff hatalmas kincs, a gazdagság őrzőjeként is ismert volt. Adrienne Mayor, ókorral foglalkozó néprajztudós szerint a griff alakját a Protoceratops ásatag maradványairól – az Altaj hegység aranybányáiból kerültek elő a mai Kazahsztán területén – mintázták. Ennek a dinoszaurusznak papagájéra emlékeztető görbe csőre volt, szárnya viszont nem, így a korabeli emberek nézhették madár és négylábú állat hibridjének.

Az ókorban a griff az isteni hatalmat jelképezte, és egyben az istenvilág védelmezőjének tekintették. Néhányan úgy gondolják, a griff kapcsolatba hozható a kerubokkal is.

Az egyik legnépszerűbb mesebeli lény, ábrázolásaival a mai napig találkozhatunk. A griff visszaköszön a festményekről, szobrokról, regényekből, és a mesebeli lények közül a legnépszerűbb heraldikai alakká vált a középkorban.

A griff alakja megjelenik magyar népmesékben is. A Fehérlófia-mesék hőse az alvilágból, ahol feladatát – a sárkányok legyőzését és a királylányok kiszabadítását – elvégezte, egy griff hátán utazik a felső világba. „Az út során saját combja húsával kénytelen etetni a griffet, hogy annak legyen ereje fölrepülni vele az alvilágból”, írja Jankovics Marcell.

Életmódja

E kérdésről az ókori tudósok sokat vitáztak. Ám egy dologban egyetértettek: a griff kedveli a barátságtalan, kopár, sziklás hegyoldalakat, olyan helyeket „ahol a madár se jár”, azaz a gondolatok világában (mennyek országa) is él.

A griffek nagy testű állatokra vadásztak. A magasból csaptak le, és erős karmaik és szárnyaik segítségével a levegőbe ragadták áldozatukat, majd lakhelyükre vitték, ahol kampós csőrükkel marcangolták szét a prédát.

Fészküket sziklákra vagy barlangok mélyére rakták; itt védve voltak mindenféle vadállattól. Tojásaik állítólag kristályhéjúak voltak. A leírások szerint a griffek egész életükben hűségesek voltak, ha társuk elpusztult, örökre magukra maradtak.

Csak mese

Sir John Tenniel griff ábrázolása Lewis Carroll Alice Csodaországban című művéhez

Különböző hiedelmek keringtek róluk, közülük íme néhány:

A griffeket állítólag – a szarkához hasonlóan – megbabonázza az arany és mindenféle drágakő csillogása.

Tollaik gyógyítják a vakságot. Ha mérgezett italt griffkaromból készült pohárba öntenek, az ital elszíneződik.

Nagy Sándor egyszer elfogott két griffmadarat, és kiéheztette őket. A két griff, miután kiszabadult, megragadta Nagy Sándort, aki hét nap, hét éjszaka repült velük.

A griff leírása

A Szászánida Birodalom jelvénye, a szimurg

A griff (fr: griffon, en: griffin, gryphon) a leggyakoribb képzeletbeli lény a heraldikában. Oroszlán teste van s farka, feje, szárnyai, lábai, karmai pedig a saséra hajaznak. Fülei az oroszlánéhoz hasonlítanak, miáltal a griff feje jól megkülönböztethető a sas fejétől. Szokványos testtartása ágaskodó.

E nagy „madár”, illetve mesebeli lény alakját az ázsiai pusztákon honos sas-, keselyű- és sólyomfajok, valamint az ázsiai oroszlán (Panthera leo persica), a szibériai tigris (Panthera tigris altaica) és az afganisztáni tigris (Panthera tigris virgata) mintája alapján gyúrhatták össze.

Az angol heraldikában előfordul a szárnyak nélküli, ún. hím-griff is. Testéből szárnyak helyett néha aranysugarak vagy tüskék nyúlnak ki. Néhány helyen két hosszú, egyenes szarvval is ábrázolják. Egyes angol szerzők a griff egyik fajtáját alce névvel illetik, erre azonban nem található tényleges címertani példa.

Kézai Simon krónikájában a griffek lakhelyét a „szkíták földjére” teszi. „Ama pusztaság hegyeiben (Szittyaország) kristály található, és a griffek fészkelnek ott és ott költik ki fiókáikat a legisfalk madarak, melyeket magyarul kerecsennek hívnak”.^[1]

Szabados György történész – Demény István Pál és Dümmerth Dezső kutatásai nyomán – azon következtetésre jutott, hogy a magyar mondákban szereplő turul a griffmadarat jelenti, aki nem teherbe ejti Emesét, hanem a már várandós asszonynak jelenik meg.^[2] Ily módon az eddig különbözőnek tartott magyar eredetmondák – az Attilától való leszármazás és a Turul-monda – egyesül, egymást kiegészíti.

A keleti mondavilágban egyébként az ilyen madarat Szimurgnak hívják és jellemző feladata a (később nagy sorsra hivatott) kisded őrzése, bajoktól megóvása.

A törökök és a perzsák a griffet, vagyis a szimurgot, és a többi „összetett állatot” sohasem tartották valódi lényeknek, mert tudták, hogy ezek a fejedelmek és a királyok jelképei, jelvényei.