Gubaha

Gubaha (oroszul: Губаха) város Oroszország Permi határterületén, a Gubahai önkormányzati járás székhelye.

Gubaha (Губаха)
Gubaha címere
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Permi határterület
Járás	Gubahai önkormányzati
Irányítószám	618250
Körzethívószám	34248
Népesség
Teljes népesség	22 915 fő (2023)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
Elhelyezkedése
é. sz. 58° 52′, k. h. 57° 35′58.866666666667, 57.583333333333
Gubaha Pozíció a Permi határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Gubaha témájú médiaállományokat.

Lakossága: 28 111 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

A Permi határterület keleti részén, Permtől északkeletre, a Koszva két partján terül el. Vasútállomás (4 km-re a várostól) a Csuszovszkaja–Nyar vasútvonalon. A terület a Középső-Urál nyugati előteréhez tartozik.

A város mellett vezet az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú Kungur–Csuszovoj–Szolikamszk országút.

Története

A település elődje a 18. század közepén egy vasérclelőhely közelében jött létre. A falu a Gubaha (a Koszva mellékfolyója) torkolatában alakult ki és a Koszván lefelé vasércet szállító uszályok kikötőhelye volt. A közeli Kresztovaja-hegyen 1825-ben szénlelőhelyet fedeztek fel és tárnát mélyítettek. A második bányát 1865-ben nyitották meg (a szovjet korszakban Krupszkajáról nevezték el). 1909-ben a települést Gubahai bányaként (Gubahinszkaja kop) említették, 1928-tól Gubaha munkástelepülésként tartották nyilván.

A 20. század folyamán a Kizeli-szénmedence szénbányászatának és a szénfeldolgozásnak egyik központja volt és jelentős ipari várossá alakult. 1920–1924 között hőerőmű (kondenzációs villamoserőmű) épült, és megkezdődött a bányák villamosítása. Az erőmű mellett új település (Krzsizsanovszkij) alakult ki. 1930-ban építeni kezdték és 1936-ban üzembe helyezték az Urál első kokszgyártó vállalatát. Gubaha várost három helységből: Gubaha munkástelepülés, Krupszkaja bányatelep és Krzsizsanovszkij város egyesítésével hozták létre 1941-ben.

Gazdaság

A Kizeli-szénmedence bányáinak szénvagyona a 20. század végére lényegében kimerült, vagy csak gazdaságtalanul lenne kitermelhető, ezért bányáit (vagy azok nagy többségét) bezárták. A széntermelés csökkenése, majd a bányák bezárása a város gazdaságára és a lakosság életére is komoly hatással volt.

• Az 1936-ban üzembe helyezett kohászati-vegyipari gyár (kokszohimicseszkij zavod, 2000 óta Gubahai Koksz Rt) a város egyik legnagyobb ipari létesítménye maradt.
• A mai Metafraksz vegyipari gyár elődjét az 1950-es években létesítették. Napjainkban a gyár az azonos nevű vállalatcsoport központi termelőüzeme, ahol többek között metanolt, formalint és számos más vegyi terméket állítanak elő.
• Az 1924-ben üzembe helyezett Kizeli Hőerőművet eredetileg Kizel mellett akarták felépíteni (innen származik a neve), de végül Gubahára esett a választás. Az erőmű napjainkban is üzemel, 2004 körül alapvető korszerűsítéseket hajtottak végre benne, pl. új turbógenerátort szereltek fel. Innen irányítják az 1940-es években épült, 18 km-re lévő Sirokovszkiji-víztározó agregátorait is.

2013-ban a városból egy területrészt közigazgatásilag leválasztottak és Ugleuralszkij településhez csatoltak. A területrészen vannak a Metafraksz termelőüzemei és a Szevernij nevű lakónegyed is. Gubaha lélekszáma ezzel jelentősen csökkent.

Források

• Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
• Je. N. Sumilov: Enciklopegyija Permszkij kraj (orosz nyelven). Permculture.ru. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 4.)
• Sz. F. Nyikolajev: Enciklopegyija Permszkij kraj (A hőerőműről) (orosz nyelven). Permculture.ru. [2015. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 4.)
• A város a „Moj Gorod” portálon (oroszul)
• szerk.: V. V. Alekszejev: Uralszkaja isztoricseszkaja enciklopegyija (orosz nyelven). Jekatyerinburg: Akagyemknyiga (2000)