Kizel

Kizel (oroszul: Кизел) város Oroszország Permi határterületén, a Kizeli önkormányzati járás székhelye. A Kizeli-szénmedence és az uráli szénbányászat egyik központja volt (a bányák kimerüléséig).

Kizel (Кизел)
Kizel címere Kizel zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Permi határterület
Járás	Kizeli önkormányzati
Irányítószám	618350
Körzethívószám	34255
Népesség
Teljes népesség	15 319 fő (2023)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
Elhelyezkedése
é. sz. 59° 03′, k. h. 57° 39′59.05, 57.65
Kizel Pozíció a Permi határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kizel témájú médiaállományokat.

Lakossága: 19 587 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

A Permi határterület keleti részén, Permtől 166 km-re északkeletre, az azonos nevű folyó partján terül el, a Középső-Urál nyugati lejtőjén. Vasútállomás a Csuszovoj–Szolikamszk vasútvonalon. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú Kungur–Csuszovoj–Szolikamszk országút.

Története

A település a Lazarev család által 1784-ben alapított és 1789-ben megnyitott vasolvasztó és vasgyártó üzem mellett alakult ki. Szenet először 1786-ban találtak és 1797-ben kezdték meg a kitermelést. A vasgyártó üzem 1919-ig működött, később erre alapozva bányagépjavító vállalat létesült.

A szovjet korszakban a területen működő szénbányákat szervezetileg egyetlen nagy trösztben egyesítették (Kizelugol). A szénbányászat – egy idő után már csökkenő mértékben – az 1990-es évekig folytatódott, majd a bányákat bezárták. A lakosság lélekszáma ettől gyorsan csökkent.

2004 végén a városhoz csatolták Rudnyicsnij (1944-ig Artyomovszkij) bányásztelepülést, melynek szénbányáját 1939-től kezdve művelték.

Gulag-lágerek

A második világháború idején Kizelben is Gulag-lágereket alakítottak. 1942. novembertől rabok a Sirokovszkiji-víztározó építésére létrehozott lágerszervezet keretében, majd az abból leválasztott részlegből 1947. júniusban önálló lágerré szervezett Kizeli ITL, röviden KizelLag keretében dolgoztak. A víztározó és vízerőmű építésén kívül többek között erdőirtáson, fűrésztelepeken, a koszvai hidrolízisüzem építési munkáin vettek részt. Nagy számban voltak köztük kitelepített német nemzetiségű szovjet állampolgárok. A KizelLag 1960-ban még létezett.

Gazdasága

A város jelentős gyárát, a Nyugat-Uráli Darugyárat birtokló gazdasági társaság 2010-ben csődbe jutott. A belőle alapított Nyugat-Uráli Gépgyár Kft 2012-ben olajipari fúrótornyok gyártásával (illetve összeszerelésével) indította meg a termelést. A régi ruhagyár termelését a 2010-es évek elején sikerült újrakezdeni: a zárt intézményben elítélt nőket foglalkoztatnak egyenruhák és a hadseregtől kapott megrendelések teljesítésén.

A Kizeli-szénmedence

A Kizelről elnevezett szénmedence az Urál legjelentősebb és legkorábban, 1786-ban felfedezett szénmezőjét rejti, illetve rejtette. A Középső-Urál északi részének nyugati előhegyeiben található medence feketeszén-vagyonát az 1970-es években kb. 600 millió tonnára becsülték. A mintegy 2000 km² kiterjedésű szénmező a Jajva és a Vilva folyók között, észak-déli irányban kb. 80 km hosszan húzódik. Kitermelése általában csak mélyműveléssel volt lehetséges. Iparilag hasznosítható szénvagyona a 20. század végére lényegében kimerült, vagy csak gazdaságtalanul lenne kitermelhető, ezért bányáit (vagy azok nagy többségét) bezárták.

Források

• Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994) 
• Je. N. Sumilov: Enciklopegyija Permszkij kraj (orosz nyelven). Permculture.ru. [2015. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 4.)
• Pinczés Zoltán (Székely András). Szovjetunió (I. kötet: Természetföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 333. o.. ISBN 963-280-303-5 I. kötet (1978)