Főmenü megnyitása

Gurparanzahu Agadében (vagy Kurparanziḫu, mgur/kur-pa-a-ra-an-zi/za-ḫu) egy hurrihettita történet címe, ismert még „Gurparanzahu meséjeként” is. Egyes feltevések szerint egy hurri mítosz feldolgozása, ám a hurri nyelv megjelenése a hettita irodalomban általános jelenség az i. e. 14. század elejétől. Öt töredékben maradt fenn, amelyek a CTH#362 szám 3–7 sorszámai alatt szerepelnek a hettita szövegek katalógusában, mivel a CTH#362.3A számú töredéknek három száma is van.[1] Forráskiadásai a KUB 36.67, KBo 26.104, KBo 22.98, KUB 17.9, KUB 36.34, KBo 22.96 és KBo 22.70.

Tartalomjegyzék

TartalmaSzerkesztés

Érdekes elbeszélés egy mitikus hősről, Gurparanzahuról, aki az íjászat bajnoka, mesterlövész vadász. Nyilai „repülnek, mint a madarak”. Egy vadászata alkalmával zsákmányával Agade városába megy, Impraku királyhoz, akitől a hős vadász megkéri a leánya, Tatizuli kezét. Ünnepi lakomát csapnak, ezután: „legyőzte a hatvan embert (itt király), (és a) hetven fiatal férfit (itt harcos) egy lövéssel”. Sőt, mivel a GEŠ2.U sumer logogram egyszerre jelent 70-es és 600-as számot is, az sem kizárt, hogy 600 harcosról van szó. Homályos, hogy íjászversenyről olvasunk-e vagy szabályos küzdelemről, bár nagyon valószínű, hogy nem csatáról. A győzelem után a nászéjszaka elmarad, mivel az új feleség a menyasszonyváltság kifizetéséig ezt nem akarja. Más értelmezés szerint nem vehette feleségül a leányt a váltság teljesítéséig. Az bizonyos, hogy Gurparanzahu sírva fakad, amit Aranzahu, a folyó meghall és a sorsistenek közbenjárását kéri az ügy elintézéhez.

Az Aranzahu név etimológiailag megegyezik a hettita Arantu névvel, amely a klasszikus kori Orontész megfelelője. Az Arantu–Tigris azonosságot Hans Gustav Güterbock vezette be éppen a Gurparanzahu-történet alapján. Elképzelhető, hogy itt a Tigrisről van szó, hiszen a történet Agadében játszódik, amely város Mezopotámiában van. De az is lehetséges, hogy a hettita írnok nem volt tisztában azzal, hogy az Orontész nem Agade mellett folyik. A történet főszereplőjének neve is beszélő név, a gur-pa és az aranzahu tagokból tevődik össze. A GUR vagy KUR logogram „földet” vagy „országot, területet” jelent. Vagyis az Aranzahu folyó partján elterülő térségből származó emberről van szó. Tekintve, hogy Agade nem a szülővárosa a főhősnek, a Tigris folyó nem az egyetlen lehetséges azonosítás. A folyó epizódjával a szöveg véget ér, a történet vége ismeretlen.

Irodalmi párhuzamaiSzerkesztés

Van egy párhuzamos motívum hettita irodalomban, mégpedig a hettita Gilgames-eposzban, ahol szintén a legjobbak versenyéről van szó. Lehetséges, hogy a Gurparanzahu-mese nem az akkád prototípust követi, hanem a Gilgames-eposzból vette a témáját, függetlenül attól, hogy a téma az ősi és messzi földön fekvő Akkád Birodalom.

Az akkád és hettita eposzok és félmitikus, héroszokról szóló történetek hasonlóak egymáshoz általában is. A Sarrukínról szóló „Háború királya”, Narám-Szín Naru-szövege, a hettiták Calpa-szövege és az Anittasz-szöveg mind keveréke a jól igazolt történelmi anyagnak és a mítoszoknak, az utóbbi általában rituális szándékot takar. Például Narám-Szín történelmileg hiteles hadjáratai között van egy betoldás a Su-ila démon elleni harcról, amely emlékeztet az újévi szertartások (akítu, a hettitában purulijasz) közt szereplő rituális „szent küzdelem” leírásaira. A Gurparanzahu-mítoszban egy, az Akkád Birodalom ellen irányuló hadjárat emléke is rejtőzhet, amelyben a harc íjjal és nyíllal történik, Gurparanzahu a győztes több mint 60 király és azok 70 (600?) hőse felett. Ezek a számadatok egybevethetők az Amarna-levelekben olvashatókkal, miszerint Sarrukín 17 királlyal az oldalán vonult hadba, akiknek egyike Pambasz volt.

Gurparanzahu győzelmét egy szintén rituális jelentőségű, szent házasság követi. A lakoma és az íjászverseny valószínűleg a házasság egyik feltétele volt, csak a győztes köthetett Tatizuli hercegnővel frígyet. A motívum teljesen azonos azzal az íjászversennyel, amelyet Homérosz az Odüsszeiában írt le. Itt Odüsszeusz Pénelopé kérőivel vív meg, sőt összecsapássá fajul a próbatétel. Itt a nyeremény Pénelopé keze, Gurparanzahunál a király leánya, Tatizuli a díj. Az Odüsszeusszal vonható párhuzamok mértéke még vitatott, Haas szerint a két elbeszélés teljesen megegyezik, West ezzel szemben azt mondja, hogy bár nyilvánvalóak a motívumok párhuzamai, a különbség tetemes, mivel semmi sem utal Gurparanzahu esetében a királyok és hősök megölésére, csak a legyőzésükre.

Mitológiai vonatkozásaiSzerkesztés

A nyíl és nyílvessző Mezopotámiában Erra, Ninurta és Nergal szimbóluma. Az újasszír korban egyértelműen a férfi szexualitás jelképe, a Szíriusz asszír neve Nyílcsillag. A hettita művészetben gyakran feltűnnek íjas vadászok ábrázolásai. Az íjjal és nyíllal végzett mágikus szertartások a férfi szexualitást szimbolizálták, emellett a férfi bátorságát és katonai rátermettségét is. A rituálék célja az volt, hogy távol tartsa a járványokat a hettita hadseregtől, és visszafordítani azt az ellenség felé. A járványküldő isteneket is általában íjjal és nyíllal ábrázolják. A Gurparanzahu-történetben elbeszélt íjászversenyhez hasonló mese az óhettita korú Palotakrónikában is olvasható.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Botterweck, Johannes G. – Ringgren, Helmer: Theological dictionary of the Old Testament, 5. kötet, William B. Eerdmans Publishing, 1986. ISBN 0802823297 120–121. old.
  • Hooke, Samuel Henry: Myth, Ritual and History, Cambridge, 1938.
  • Hooke, Samuel Henry: The Siege Perilous: essays in Biblical anthropology and kindred subjects, SCM Press Ltd. 1956. 49–50. old.
  • Tigay, Jeffrey H: The Evolution of the Gilgamesh Epic, University of Pennsylvania Press, 2002. ISBN 0865165467 185. old.
  • Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie, VII (Siebter Band) Libanukšabaš–Medizin, Szerk.: Erich Ebeling, Dietz Otto Edzard, Gabriella Frantz-Szabó (német nyelven), Berlin: de Gruyter (1987–1990). ISBN 3-11-010437-7 , 74. old. C. Grottanelli: Literatur bei den Hethitern
  • Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 82. o.  

Külső hivatkozásokSzerkesztés