Gyárfás Dezső

(1882–1921) magyar színész, komikus

Gyárfás Dezső, született Gottesmann Dezső (Csökmő, 1882. szeptember 18.[4]Budapest, 1921. január 17.) színész, komikus, kupléénekes.

Gyárfás Dezső
SzületettGottesmann Dezső
1882. szeptember 18.[1]
Csökmő
Elhunyt1921. január 17. (38 évesen)[2][1]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
SírhelyeKozma utcai izraelita temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyárfás Dezső témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Gottesmann József (1858–1935)[5] és Fohn Eszter gyermekeként született izraelita családban. Szülei kocsmárosok voltak. Elemi iskoláit Csökmőn végezte, azután nyomdászinas lett, de csakhamar rájött, hogy a gondviselés más szerepet szánt neki. Beiratkozott 1899-ben a Vígszínház színésziskolájába, ahol Silberstein-Ötvös Adolf felfedezte tehetségét és pártfogásába vette. Előbb a Sziklai-színkör tagja lett, majd elszerződött a Tarka Színpadhoz, melynek ő volt az első magyar kabarészínésze. 1916-ban a Csodapók című operettben aratott jelentős sikert, de igazi népszerűségre a Fővárosi Orfeumban tett szert, ott aratta legnagyobb sikereit. Kupléi, sanzonjai közismertek, közkedveltek voltak.

1918-ban megválasztották a Magyarországi Artista Egyesület elnökévé. 1919-ben a városligeti Scala-színházban a Szép Heléna című operettben játszotta Menelaus szerepét, nagy sikerrel, de mégsem volt itt maradása. Közben a Népoperában is fellépett, majd a Király- és Magyar Színház látta vendégül. Utoljára a Fővárosi Orfeumban működött.

Sok szeretettel vették körül pályatársai és ő is mindenütt segített, ahol csak tudott. Halála előtt Orfeum címen könyvet írt, ebben feltárja szívének, rajongó lelkének minden titkát. Könyvének egyik legszebb fejezete az, melyben a színház és orfeum között keresi életének igazi rendeltetését és művészetének célját. Szívroham okozta halálát. Felesége Déri Blanka kabaréművésznő volt, aki később nőül ment Márkus Jenő kenyérgyároshoz.

Fontosabb szerepei szerkesztés

  • Hoffmann Tamás (Gábor A.: Dollárpapa)
  • Kosztics Ottó (Bródy S.: A szerető)
  • Török Pál (Lehár Ferenc: Pacsirta)

Könyve szerkesztés

  • Orfeum. Egy színész élete; Kultúra Ny., Bp., 1920

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés