Gyönyörök kertje

Hieronymus Bosch festménye

A Gyönyörök kertje Hieronymus Bosch egyik legismertebb műve, triptichon, melyet Földi Paradicsomnak is hívnak. A triptichon hármas oltárkép, egy-egy behajtható szárnnyal. A két oldalszárny becsukva, a fő képet védi. Az egész mű egyszerre befogadhatatlan a néző számára, ha azonban részletről részletre haladva figyeljük meg, ámulatba ejtő a festői koncepció gazdagsága. A paradicsomot, a földi gyönyöröket és a pokol kínjait részletekben ábrázoló képet 1500 táján fejezte be Bosch, ám művészi kifejezésmódja nem szorítható időkeretek közé. A festmény pontos datálása vitatott, egyes kutatók Bosch korai művei közé sorolják, ám az általában elfogadott nézet szerint kései művei sorát gyarapítja.

Gyönyörök kertje (The Garden of Earthly Delights)
Jheronimus Bosch 023.jpg
MűvészHieronymus Bosch (15. század)
Műfaj szakrális művészet
Mozgalom flamand primitívek
Magasság205,5 cm
Szélesség384,9 cm
Múzeum Prado
Gyűjtemény Prado
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyönyörök kertje témájú médiaállományokat.

A triptichonSzerkesztés

 
Az összecsukható triptichon fedelén, csukott állapotában A világ teremtése című festmény látható

A triptichon – a középkor kedvelt oltárképalakzata – tölgyfatáblára van festve, az eredeti kereteket forgópántok rögzítik egymáshoz. Három tábla alkotja: a középső tábla a Földi gyönyörök kertje 190×175 cm, a szárnyak mérete 187,5×76,5 cm. A bal oldali tábla a Paradicsom, a jobb oldali a Pokol ábrázolása. Bosch 1500 táján fejezte be a képet. A mű története kalandos: 1517-ben III. (Nassaui) Hendrick, orániai herceg brüsszeli palotájában volt. A herceg szenvedélyes műgyűjtő hírében állt, és egyes nézetek szerint ő volt a kép világi megrendelője. A festmény 1568-ban a spanyol nemesek konfiskációja révén Spanyolországba került, majd 1591-ben már a „legkatolikusabb király”, II. Fülöp magánlakosztályát díszítette az Escorialban. A mű sérült állapotban maradt fent, 2000-ben fejeződött be a restaurálása. Jelenleg a madridi Prado múzeum gyűjteményében található.

A 20. század újra felfedezte magának Bosch művészetét. Sok kutató a freudi lélektan alapján elemezte a képet. Ám Bosch képi világa csak korának kulturális keretei közt vizsgálható. Rajzai a Gyönyörök kertjében nagy gazdagságot mutatnak, hol ijesztőek, hol humorosak, sokszor realisztikusan nézve képtelen szimbiózisokat mutatnak, amelyek a szimbólumok értelmezése révén nyernek értelmet.

A ParadicsomSzerkesztés

A Paradicsom címet viselő táblán Isten mellett Ádámot és Évát látjuk. A „hagyományos” kiűzetés jelenetet ez az idillt sugalló kép váltja fel, a háttérben az élet kútjával. A rózsaszínek és zöldek harmóniáját azonban képzeletbeli teremtmények, csúszómászók, és egyéb fura teremtmények törik meg.

A Gyönyörök kertjeSzerkesztés

A Gyönyörök kertje több szimbólumot is rejt: óriási rigók és óriási récék hátán férfiak üldögélnek, társalkodnak, lovagolnak. A lovaglás ősi termékenységi rítusokat idéz. A madár az égi világhoz tartozik, elsősorban lélekszimbólum, a sámánok égi küldönce. A keresztény tanításban az Istennek engedelmeskedő lelkek jelképe. Több helyen a madarak piros gyümölcsökkel táplálják a férfiakat. A gyümölcs az ember bűnbeesésére is utalhat, viszont a madarak, mint égi küldöncök révén a lelki táplálékot is jelentheti. A korabeli flamand köznyelvben a gyümölcsszedés a nemi aktus szinonimája.

Hangyabolyszerű kuszaságban mezítelen emberek merülnek el az erotikában és más élvezetekben. A tömegben látható például egy piros gömb, amelyben egy férfi alakja és egy növény található. A gömblakás fala már megrepedt, mintha a növény kitörni készülne. Egy átlátszó falú folyosón befelé igyekszik egy egér, a jövőbeli együttélés harmadik alakja.

Ugyancsak a kép ezen részén további példát találunk az ember–állat–növény hármas szimbiózisára: két meztelen férfiláb fölfelé mered óriási V betűt formázva, két keze pedig szemérmesen eltakarja a nemi szervet. A lábak között ismét egy piros gömb. Benne és mellette madarak. Egy hosszú krisztustövis átszúrja a gömböt. A teljesség jelképe a gömb, az öröm és a vér színével festve. Ez a szimbólum utalhat arra is, hogy a teljesség a férfi számára a két láb között van. A krisztustövisként azonosított növény vallásos asszociáció felé is terelheti az elemzést.

Az ember–állat együttesek a rajzokon az ember lelkében és jellemében megjelenő állati motívumokként is értelmezhetők. A bennünk élő szörnyeket szeretnénk elnyomni, miközben kíváncsiak vagyunk saját szörnyeink arcára.

Wilhelm Fraenger, Bosch egyik értelmezője szerint a középső táblakép egy tényleges esküvő megörökítése. A hatalmas ünneplésből fontos frigyre következtetett. Az ifjú párt a tábla jobb alsó sarkában vélte felfedezni, egy barlang takarásában. A meztelen tömegben egyedül ez a férfi visel ruhát. Fraenger szerint ez a férfi vagy maga a festő, vagy pedig a kép inspirálója. Fraenger elméleteit azonban sokan bírálják.

A PokolSzerkesztés

A Pokol című táblakép az utolsó ítélet különös vízióit mutatja be, mindazt, amitől a középkori ember rettegett. Bosch színei hirtelen sötétre váltanak. A kép középpontjában a művész legtalányosabb alakja látható: a melankolikus fa-ember. Testében egy középkori kocsmajelenet látható. Egyes felfogások szerint Bosch a megrázó büntetések kieszelésével megcsúfolta az aszketizmus híveit. Más felfogás szerint őszinte keresztényi szándék vezette, amikor elrettentésül bemutatta a bűnök következményeit.

Szélesebb keretek közt értelmezve Bosch művészetében megjelenik a keresztény mítosz együttese: az ég – az istenség, a teremtés – a föld és a büntetés helye – az alvilág.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Németh M. Károly: Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje (tanulmány). prae.hu. [2016. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 21.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés