Főmenü megnyitása

Gyalmár (románul: Gelmar) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Gyalmár (Gelmar)
Gelmar church.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Algyógy város
Irányítószám 335405
SIRUTA-kód 89623
Népesség
Népesség454 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság5[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Gyalmár (Románia)
Gyalmár
Gyalmár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 53′ 54″, k. h. 23° 13′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 53′ 54″, k. h. 23° 13′ 31″

FekvéseSzerkesztés

A Maros bal partján, Szászvárostól nyolc kilométerre északkeletre fekszik. Területéhez tartozik a falu és az állomás között félúton fekvő egykori mezőgazdasági kísérleti telep.

Nevének eredeteSzerkesztés

Először egy 1291-ből való oklevél 1320-as másolatában maradt fenn a neve, Galmar alakban. Kiss Lajos szerint a gyalom szó és az -ár foglalkozásnév-képző összetétele, gyalommal halászó szolgálónépek településére utalt. 1516-ban Gyalmar, 1733-ban Gyál-Máre (vö. román deal mare 'nagy domb'), 1750-ben Zsilman.

NépességeSzerkesztés

  • 1785-ben 208 lakosa volt. Ugyanazon évben 35 ortodox családfőt, a rákövetkezőben hét görögkatolikus lelket írtak össze.[3]
  • 1900-ban 326 lakosából 296 volt román és 25 magyar anyanyelvű; 302 ortodox, 15 római katolikus és 7 református vallású.
  • 2002-ben 480 lakosából 474 volt román és 6 magyar nemzetiségű; 438 ortodox és 11 római katolikus vallású.

TörténeteSzerkesztés

Szászvárosszéki falu volt, évszázadokig átkelőhely a Maroson. 1894 és 1908 között a korábbi komp helyén az EMKE közbenjárására építettek vashidat.[4] Legnagyobb birtokosa 1910-ben az algyógyi székely földművesiskola volt.

LátnivalókSzerkesztés

  • Szép formájú, faerkélyes ortodox temploma 1918-ban épült.

ForrásokSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  4. Liviu Lazăr, ‘Căile de comunicație hunedorene’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 429. o.
 
A Maros Gyalmárnál