Főmenü megnyitása

Gyenes Izsó (Szepsi, 1874. július 8.Budapest, 1961. augusztus 27.) hegedűművész, tanár.

Gyenes Izsó
Életrajzi adatok
Született 1874. július 8.
Szepsi
Elhunyt 1961. augusztus 27. (87 évesen)
Budapest
Gyermekei
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zenész, tanár

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Már gyermekkorától zenélt, 12 évesen katonai és színházi zenekarok tagja volt. Zenei tanulmányait a Magyar Zeneiskolában fejezte be 1903-ban, ahol Faludy Károly és Vavrinecz Mór volt a mestere. 1901-ben megalakította az Országos Magyar Zeneszövetséget.

Hegedűművészként 1903-ban Kaposváron telepedett le, ahol vonósnégyest, zenekart alakított, és zeneiskolát hozott létre (ennek 1907-től 1920-ig igazgatója volt). Ő vezette a zeneoktatást mind a Kaposvári Zenekedvelők Egyesületében, mind a főgimnáziumban, 1918-ban pedig a Fő utcában megalapította Harmónia nevű zenemű- és hangszerüzletét, amely hamarosan a város hangversenyéletének központjává vált. 1920-ban hangverseny- és operaszervező céget alapított, amelynek élén nyolc évig szervezte a város és a megye zenei életét. Az ő meghívására érkezett Kaposvárra Dohnányi Ernő, és ő rendezte az első operaelőadást is a városban, A sevillai borbélyt. Koncertmestere volt a helyi szimfonikus zenekarnak, és 1927-ben, amikor megalakult a Kaposvári Egyesült Iparosok Társaskörének zenekara, ennek is karnagyává választották.[1]

1928-tól Győrött, Budapesten és Balassagyarmaton tanított, fontos feladatának tekintette a siket és egyéb problémákkal küzdő gyerekek zenei nevelését.

EmlékezeteSzerkesztés

Fiai Gyenes János (Juan Gyenes) fotóművész és Reményi Gyenes István író. Madridban élt fotóművész fia (Juan) az emlékére, fiatal spanyol hegedűművészek számára alapította a Premio Isidoro Gyenes-díjat.

1992. március 15-én Kaposváron, Gyenes Izsó Ezredév utcai házának falán emléktáblát avattak emlékére.[1][2]

Főbb műveiSzerkesztés

  • A játékos zeneoktatás. Bevezetés a ritmikába. Győr, 1932.
  • Játékos zeneoktatás. Gyenes-féle hangszeres hangszeres zeneelméleti tábla dalgyűjteménye. Győr, 1932.
  • A ritmusóvoda. Budapest, 1939.
  • A ritmizálás iskolája. Budapest, 1942.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Nagy Zoltán. „Hogy Kaposvárott oskolák álléttassanak...” – Fejezetek a város három évszázados neveléstörténetéből (1715–2015), 54. oldal. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2016). ISBN 978-615-80091-8-8 
  2. Balogh János: Kaposvár emléktáblái és egyéb gyűjtemények