Főmenü megnyitása

Gyula-barlang

barlang Mátraszentimrén

A Gyula-barlang andezitben kialakult barlang, amely Mátraszentimrén található. Régészeti leletek kerültek elő belőle.

Gyula-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz4 m
Mélység0 m
Magasság2,4 m
Függőleges kiterjedés2,4 m
Ország Magyarország
Település Mátraszentimre
Földrajzi táj Mátra
Típus hólyagbarlang
Barlangkataszteri szám 5230-7
Elhelyezkedése
Gyula-barlang (Magyarország)
Gyula-barlang
Gyula-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 55′ 23″, k. h. 19° 50′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 23″, k. h. 19° 50′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyula-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

A mátrai Csörgő-patak völgyében, a Vándor-forrástól mintegy 700–800 méterrel északkeletre található. Út és csapás nélkül a völgyben, a patakmedret követve érjük el a völgynek azt a szélesebb teraszát, amelynek északnyugati részén nyílik a barlang. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

A bejárata hét méter széles és 2,3 méter magas. Befelé egyetlen nagyobb fülke következik 3,6 méteres hosszal és 2,3–2,7 méteres magassággal. Körülbelül gömbnegyed formájú. Andezitlávában keletkezett hólyagbarlang (szingenetikus barlangfajta), melyet a keletkezésekor forró oldatok töltöttek ki. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

ÁsatásokSzerkesztés

A barlang első megásatása

Eszterhás Istvánék a Csörgő-patak völgyében levő Gyula-barlang fellelésekor azonnal arra gondoltak, hogy ezt a barlangot vadászó őseink nem hagyhatták ki. A barlang a völgy egy aránylag szélesebb sík teraszára néz, a 7×2,5 méteres bejáratát egyetlen beöblösödés követi. 1990. július 13-án két próbagödröt mélyítettek a barlang aljába. Ezek három réteget tártak fel. A felső, 37 centiméter mély, köves, törmelékes, fekete szintet, ezt egy két–három centiméteres, sárgásvörös réteg követi, majd a szálkőfenékig, 10–50 centiméter vastag, homogén, fekete, morzsalékos kitöltés következik. A leleteket a felső, 37 centiméteres szintben sikerült találni. Ezeknek három csoportja volt, paleontológiai leletek, kerámiatöredékek, kőpattintékok.

Négy állatmaradvány került elő, egy metszőfogtöredék, egy kisméretű végtagcsont, egy égetett, nagyobb méretű végtagcsontnak a töredéke és egy lapos csontszilánk. E leletekről semmiféle visszajelzést nem kaptak, maguk pedig nem tudták meghatározni, értékelni ezeket. A 29 darab cseréptöredékről Szabó J. József, az egri megyei múzeum régésze azt írta, hogy a kerámiatöredékek, az egyik bütyökdíszes, késő bronzkori darab kivételével középkoriak, de azon belül nagyon különböző századokat képviselnek. Valószínűleg 12–13. századiak a fehér anyagú, csigavonalas díszítésű, illetve szürke színű, sűrűn bekarcolt párhuzamosokkal díszített darabok. A mély hornyokkal tagolt, vékony falú darabok pedig 15. századiak. A sávos, vörös festésű darabok pedig mind a két időszakban előfordulnak.

A kőpattintékokról szakember még nem nyilatkozott. Köztük van két, néhány centiméteres, vörös színű, kemény, szilikátos anyagú penge, amelyeknek az anyaga a helyszínen idegen. Valamint találtak néhány érdekes alakú, helyi andezitkövet, a gyufásdoboz nagyságútól az ökölnyiig, amelyek akár szerszámként is használhatók lehettek, de valószínűbb, hogy csak a véletlen alakította ki a formájukat. A fentebb említett összes leletet kísérőjegyzékkel, rétegmintákkal, a helyszín leírásával, barlangtérkép-vázlattal elküldték a területileg illetékes, gyöngyösi Mátra Múzeumnak, ahonnan csak az Egerbe továbbított kerámiákról kaptak visszajelzést. A leletek mellé elküldött kísérőjegyzék nem tartalmazott több adatot annál az anyagnál, mint amely az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyvébe is bekerült. Az évkönyvbe írt tanulmányhoz azonban mellékelve lettek a leletekről készült fekete-fehér fényképek is.

A második ásatás menete

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívájának táborában, amely a Mátrában, a Vándor-forrás mellett lett megtartva 1998. május 30. és 1998. június 1. között, sor került a Gyula-barlang részbeni régészeti és paleontológiai feltárására. A tábort Eszterhás István vezette, az ásatás irányítója Szenti Tamás volt. A feltárásban jelentős mértékben működött közre Szebeni Erzsébet. A kutatást a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának az engedélyével (Üisz: 22-20/1998) és neves szakemberek bevonásával szervezték meg.

Az ásatásra az egyéb elfoglaltságok miatt csak egy nap lett szánva. Az ásatási gödör mérete 150×85 centiméter volt. A munka a barlang ásatásra kijelölt területének a megtisztításával kezdődött. A fatuskók, a kőtömbök, az avar és a szemét kihordásával. Csak a felső, körülbelül 35 centiméteres talajréteget kutatták át, mivel a próbaásatások során már megbizonyosodott, hogy ez a kitöltés kultúrszintje. Éppen ezért rétegmintákat sem gyűjtöttek. Nem használtak szitát, csak a szemükre hagyatkoztak. A próbaásatás során rétegminták lettek gyűjtve. A leletek nagyon elkülönülten, össze-vissza helyezkedtek el, a helyzetükből nem lehetett megállapítani régészeti szinteket. Azt még nem lehetett megállapítani, hogy mi lehet az oka a barlangtalaj bolygatottságának. Valószínűleg ez emberi beavatkozás következménye, de a barlang előtt folyó patak régi, nagy áradásainak is jelentős szerepe lehetett ebben.

A leletanyag feldolgozása

Csontok: Az előkerült két darab csontot Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa határozta meg. Találtak egy Suinae fogat, de ebből az egy fogból nem lehet meghatározni, hogy házisertésfog, vagy vaddisznófog. Egy darab kisragadozó, valószínűleg menyét végtagcsont. A recens leletek minden bizonnyal természetes úton kerültek a lelőhelyre. A leletek nem jelentősek. Cserepek: Az előkerült cserépanyagot elküldték a gyöngyösi Mátra Múzeumnak, Fűköh Leventének, aki azokat továbbította az egri megyei múzeumba, Szabó J. József úrnak. Az ő vizsgálatai alapján a cserepek kora 14–15. századi. A napvilágra jött leletek kevés száma miatt még nem lehet következtetéseket levonni az anyagról, ehhez további kutatások szükségesek.

Leletjegyzék

  • 1 darab sárgásbarna színű végtagcsont (6 centiméter)
  • 1 darab őrlőfog (zománcos)
  • 5 darab vastagfalú cseréptöredék
  • 19 darab vékonyfalú cseréptöredék

További kutatások

A Mátrában ez az egyetlen barlang, amelyben tervszerű ásatások folytak, illetőleg remélhetőleg folynak még, és ezek az ásatások eredményesnek is bizonyultak. A területről összehasonlító anyag így csak felszíni lehet. Mivel a Mátrában kevés olyan barlang található, amely régészetileg ígéretes, ezért valószínűleg nem is fogja ezek közül az üregek közül egy sem felülmúlni a Gyula-barlang régészeti jelentőségét. Mindenképpen érdemes tehát a további kutatások folytatása ezen terület e régészetileg fehér foltján. A következő ásatás során az archeológiai és paleontológiai vizsgálatokat malakológiai vizsgálattal is ki kellene egészíteni. Ehhez, és a még pontosabb paleontológiai vizsgálat elvégzéséhez az iszapolással nyert anyaggyűjtés elengedhetetlen lesz. Az iszapolást jelentősen megkönnyíti majd a közelben folyó Csörgő-patak, így az a helyszínen elvégezhető lesz.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés