Bertalan Károly

(1914–1978) magyar geológus, barlangkutató

Bertalan Károly (Veszprém, 1914. november 13.Budapest, 1978. augusztus 27.) magyar geológus, barlangkutató.

Bertalan Károly
Született 1914. november 13.
Veszprém
Elhunyt 1978. augusztus 27. (63 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása geológus
Kitüntetései Herman Ottó-érem
SablonWikidataSegítség

Életrajza szerkesztés

A Budapesti Tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett, majd Bakonybél és környéke óharmadkori képződményeinek vizsgálatából doktorált (1938). A Székesfővárosi Ipariskolában tanított, emellett a Nemzeti Múzeumban és a fővárosnál geológus szakértőként tevékenykedett. A II. világháborúban hadifogságba került; hazatérve ismét az Ipariskolában dolgozott, majd a Magyar Általános Szénbányáknál 1948 és 1949 nyarán bányaföldtani munkát végzett. 1949-ben megvált tanári állásától, és ettől kezdve kizárólag földtani kutatást folytatott. 1950-től haláláig a Földtani Intézetben dolgozott.

Munkássága szerkesztés

A Bakony barlangjainak kutatásával indult szakmai pályafutása. Mint a Magyar Állami Földtani Intézet geológusa, szintén a Bakony földtanát, elsősorban bauxitlelőhelyeit vizsgálta. A veszprémi Tekeres-völgyi-sziklaüreg feltárásakor fedezte fel az örvös lemming legdélibb előfordulását 1956-ban. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagjául választotta 1978-ban, amelynek 1958-as megalakulásában fontos szerepe volt. 1959-től szerkesztette a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tudományos évkönyvét, a Karszt- és Barlangkutatást. 1961-ben megszervezte és vezette a Földtani Térképtárat. A magyar barlangkutatás történetében Kadić Ottokár munkásságának volt folytatója. Ő állította össze hazánk barlangjainak nyilvántartását és bibliográfiáját. Ez a hazai barlangtani bibliográfia (Bibliographia spelaeologica hungarica) 1931-1945 közötti időszakának nyomtatásban is megjelent feldolgozása, amit Schőnviszky Lászlóval közösen állított össze volt fő műve. Hirtelen bekövetkezett halála miatt az 1945-től 1955-ig terjedő időszak bibliográfiája befejezetlenül, kéziratként maradt fenn (Magyar Állami Földtani Intézet). A Budapesti Egyetemi és a Magyar Turista Egyesületben megszervezte a barlangkutatást. Az előbbinek egy ideig vezetője is volt. A BETE kutatási naplóját éveken át írta. Az ő érdeme hogy e dokumentációs kéziratos anyag rengeteg, különben veszendő kutatási eredményt, adatot rögzített és mentett meg.

Tagja volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak és egyben irányítója a Társulatban folyó dokumentációs munkának. Mint a dokumentációs munkák vezetője, nemcsak kidolgozta a szpeleográfiai terepjelentések űrlapját és elvárta, hogy a kutatók és kutatócsoportok beküldjék eredményeiket, de ajtaja mindig nyitva állt a fiatal amatőrök számára is, akiket szívesen ellátott jó tanáccsal, és hatalmas dokumentációs anyagából mindig mindenkinek készséggel szolgáltatott adatokat, felbecsülhetetlen szolgálatot nyújtva a kutatómunkák számára. Herman Ottó-éremmel tüntették ki munkásságáért.

Írásai szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

Források szerkesztés