Háromszínű árvácska

Vadárvácska (Viola tricolor)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Malpighiales;
Család:	Ibolyafélék (Violaceae);
Nemzetség:	Ibolya (Viola);
Faj:	V. tricolor;
Tudományos név
	Viola tricolor; L., 1753
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vadárvácska (Viola tricolor) témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vadárvácska (Viola tricolor) témájú médiaállományokat és Vadárvácska (Viola tricolor) témájú kategóriát.

A háromszínű árvácska avagy vadárvácska (Viola tricolor) az ibolyafélék családjába (Violaceae) tartozó faj. Népies nevei: árvácska, császárszakáll, papszakáll, császárvirág, macskaszem stb. Háromszínű virága miatt szentháromságfűnek is nevezik.

Ez a szócikk a vadárvácskáról szól. Hasonló címmel lásd még: Árvácska (egyértelműsítő lap).

Származása, élőhelye szerkesztés

Egész Európában (hazánkban főleg a sík- és dombvidékeken) termő gyógynövény. Ugarokon, parlagokon, mezőkön, erdővágásokban találhatjuk. A Börzsönyben megtalálható növényfaj.^[1]

Jellemzői szerkesztés

Egyéves vagy évelő, lágyszárú növény. Kevéssé elágazó szára 30–40 cm magasra nő meg. Levelei lándzsa alakúak vagy tojásdadok. Virágjának szirmai sárgák, feketék, kékek vagy ibolyaszínűek.

Április-májustól többnyire augusztusig, ritkán októberig virágzik; ez idő alatt a növény föld feletti része a gyógyászatban használható drogokat tartalmaz. Toktermésében sárga színű, körte alakú magvak fejlődnek.

Hatóanyagai szerkesztés

Flavonoidokat (violaxantin= rutin, violantin, szkoparin, vitexin, szaponaretin, orientin), triterpénvázas szaponint, antociánglikozidát, szalicilsav metilésztereket, nyálkát, cseranyagot, karotinoidát, ásványi sókat tartalmaz.

Felhasználása szerkesztés

Betakarítás után árnyékban szárítják, majd forrázással nyerik ki belőle a drogot. 6 kg nyers árvácskából 1 kg szárítmány készíthető. A forrázat értisztító, enyhe vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és nyálkaoldó hatású. Külsőleg bedörzsölve vagy borogatásként az ekcéma kezelésére használják. Több teakeverék alkotóeleme (elsősorban reuma és köszvény ellen); a növény és teájának fogyasztása is veszélytelen.

Íze enyhén mentás, de elsősorban nem ezért, hanem dekorativitása miatt időnként gyümölcsételekhez használják.