H. Péteri Nikola

H. Péteri Nikola (Budapest, 1923. január 12.Debrecen, 2003. május 10.) a Debreceni Csokonai Színház egykori művészeti főtitkára, örökös tagja.

H. Péteri Nikola
Született 1923. január 12.
Budapest
Elhunyt 2003. május 10. (80 évesen)
Debrecen
Nemzetisége magyar
Házastársa Haraszty Árpád
Foglalkozása művészeti főtitkár

ÉleteSzerkesztés

Édesapja a soproni Vasárugyár Rt. főosztályvezetője, édesanyja – házasságkötése előtt – nevelőnő volt.

Elemi és középiskolai tanulmányait Sopronban végezte, ahol az Állami Leánygimnáziumban, 1941-ben érettségizett. Ugyanebben az évben, sikeres felvételi vizsga után beiratkozott az Országos Színművészeti Akadémiára.

1943-ban a Nemzeti Színházban vizsgázott, Szophoklész Antigoné című tragédiájának címszerepét alakította. 1944-ben kapta meg színészi oklevelét – többek között – Pécsi Sándor (színművész), Pongrácz Imre (színművész) évfolyamtársaként.

1944-ben férjhez ment dr. Haraszty Árpád botanikushoz. Házasságukból három gyermekük született: Éva, Judit, Klára. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar szakán 1959-ben tanári diplomát szerzett.

MunkásságaSzerkesztés

Színészi pályára készült, de színészként egyetlen színházhoz sem szerződött. Hivatali munkásságát 1944-ben kezdte az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsban. Adminisztratív feladatokat látott el 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, 1949-1953-ig a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában. 1953-1960-ig az Országos Színháztörténeti Múzeum művészeti főmunkatársaként tevékenykedett. Tudományosan feldolgozta Balog István (színművész), a vándorszínészet megalapítója hagyatékát, mely a múzeum által kiadott Színháztörténeti Füzetek 5. számában (1957.) jelent meg.

1960-ban költözött családjával Debrecenbe. Ebben az évben kötötte össze életét a Debreceni Csokonai Színházzal. Az első évben rendező-asszisztensként, 1961-től művészeti titkárként, később 1990-ig művészeti főtitkárként, nyugdíjba vonulása után, 1995-ig művészeti főtanácsadóként szolgálta a színházat. Munkáját hivatásnak tekintette.

Anyanyelvi szinten beszélt németül, szakmai találkozókon rendszeresen tolmácsolt, német nyelvű színdarabok nyersfordításait végezte. Évekig szerkesztette a színház műsorfüzetét. A Debreceni Tanítóképző Intézetben néhány évig óraadóként színházesztétikát tanított.

"… a Debreceni Csokonai Színházban évtizedeken át ő volt egy személyben a SZÍNHÁZ. Önálló intézmény. Nikola. Ő volt a biztos pont, a folytonosság, igazgatók, rendezők, ilyen-olyan idecsöppentek között az iránytű, a mérce… Nélküle nem történhetett ebben a színházban semmi, 1960 és mondjuk 1994 között. Mindenkit ismert, mindenkinek segített, s őt is ismerte, tisztelte, szerette és becsülte mindenki. Őneki Magyarország minden színházában mindenki ismerősként és barátként borult a nyakába." – jellemezte egykori igazgatója, a Hajdú-Bihari Napló nyugalmazott főszerkesztője, Bényei József.

"…ütköző és villámhárító a direkció és a művészek között. Ugyan, miféle rezgésjelző mutathatná ki, hogy mennyi feszültséget földelt már le innen is és onnan is! Egyensúly-természet… Toronyőrként vigyázta az esti előadások gyötrelmeit és örömét." – értékelte tevékenységét Ablonczy László újságíró, színikritikus.

"… a legendás művészeti titkár − a színház iránt érzett mélységes szerelemmel és a művészek tiszteletével, segítésével évtizedeken keresztül szolgálta Tháliát. Személyiségét mindenki megismerheti, aki belenéz az általa vezetett, ma már muzeális értéknek számító, kézzel írt próbakönyvekbe, amelyek a színházban uralkodó rendről és művészi fegyelemről tanúskodnak." – emlékezett róla Mohos Nagy Éva operaénekes.

"Felsorolhatatlan, hogy Péteri Nikola hány felejthetetlen debreceni prózai és operai siker részese volt a maga ezer szálon futó és egybefonódó szervező munkájával, hány lámpalázzal küzdő színészbe öntött lelket, hány magasfeszültségű konfliktushelyzetet sikerült "áramtalanítania", és hány csüggeteg pillanatot tudott a maga határozott és mégis szeretetteljes lényével felvillanyozni. Mesterfokú művelője volt a szakmájának. Példaképül állítható oda a jelenkor színházcsinálóinak." – méltatta Sas György újságíró.

ElismeréseiSzerkesztés

­ Kiváló szakmai tevékenységéért országos, megyei és városi szinten egyaránt több elismerésben részesült:

  • Tiszteletére – halála után néhány évig – szeretett színházában színházbérletet neveztek el róla.
  • Horváth Árpád-emlékérem (2000)
  • Aranydiploma a Színház- és Filmművészeti Főiskolától (1994)
  • "Debrecen Kultúrájáért" (1993)
  • A Csokonai Színház örökös tagja (1990)
  • A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1984)
  • Bálint Lajos-vándorgyűrű (1980)
  • Bessenyei György-díj, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács VB-től (1979)
  •  "Szocialista Kultúráért" (1970)

ÚjságcikkekSzerkesztés

  • Cs. Nagy Ibolya: A hét portréja. A színházi titkár (Hajdú-Bihari Napló, 1976. október 31.)
  • Turi Gábor (t.g.): Bessenyei-díjasok – A színházi főtitkár (Hajdú-Bihari Napló, 1979. szeptember 11.)
  • Ablonczy László: Péteri Nikola évadjai (Film Színház Muzsika, 1980. december 6.)
  • H. Péteri Nikola köszöntése (Hajdú-Bihari Napló, 1984. február 17.)
  • Rácz Tibor: Foglalkozása: Művészeti főtitkár (Debreceni Hívogató, 1984. április)
  • Töreki Attila: Gratulálunk! (Csokonai Szín-Lap 1994. 2. szám)
  • Bényei József: H. Péteri Nikola (Csokonai Szín-Lap 1997/98. 2. szám)
  • Molnár Gál Péter: Antigoné kiskosztümben (Népszabadság, 1998. január 12.)
  • Rajk András: Péteri Nikola színházi életműve (Magyar Hírlap, 1998. január 12.)
  • Bényei József: Hetvenöt szál piros rózsa (Hajdú-Bihari Napló, 1998. január 13.)
  • Molnár Gál Péter: Zenthe Ferenc (Duna International Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005. 8-9. oldal)
  • Sas György: Antigonéból diplomás mindenes (Premier, 2003. márciusi szám)
  • Bényei József (B.J.): A színház lelke (Hajdú-Bihari Napló, 2003. január 14.)
  • Balogh Tibor: A megsebzett sellő és a szökőkút (Criticai Lapok c. színházi szaklap 2003. július-augusztusi szám
  • Balogh Tibor: A mindentudás színészete (2008. június 9.)
  • "A színház lelke, nemtője, védangyala"
  • Mohos Nagy Éva: A debreceni operatársulat születése és fejlődése (Tréfás Györgynek, az operatársulat örökös tagjának 80. születésnapja alkalmából) Debreceni Szemle, 2012. 1-2. számában

KönyvekSzerkesztés

  • A debreceni színészet története (Debrecen Megyei Tanács VB, Debrecen, 1976. Szerkesztette és lektorálta: Katona Ferenc. 203. és 212. oldal)
  • Enyedi Sándor: Színészek, színházak, városok. A határon túli magyar színházművészet kislexikona (Balassi Kiadó Budapest, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005., 221. oldal)
  • Ablonczy László: Régimódi színháztörténet ÁVH-s iratokkal…(Kairosz Kiadó, 2012. 24-27. oldal)
  • Bényei József: Debreceni komédiások (Tóth Könyvkiadó, Debrecen, 2012. 245-248. oldal.)