Haemuaszet
Haemuaszet ókori egyiptomi herceg, Ptah memphiszi főpapja, II. Ramszesz fáraó és Iszetnofret királyné fia. Tudásáért és műveltségéért még egy évezreddel később is emlékeztek rá, tudósként és mágusként tisztelték.[1] A korábban élt nemesek és fáraók által emelt épületek és emlékművek felújításáért gyakran „az első egyiptológus”-nak nevezik. Nem összetévesztendő III. Ramszesz azonos nevű fiával.
Haemuaszet | |
Született | i. e. 1281 |
Elhunyt | i. e. 1225 (55-56 évesen) |
Állampolgársága | ókori Egyiptom |
Gyermekei | |
Szülei | Iszetnofret II. Ramszesz |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Ptah főpapja |
Sírhelye | Szakkara |
A Wikimédia Commons tartalmaz Haemuaszet témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Haemuaszet | ||||||
|
Haemuaszet nevének jelentése: Felragyog Thébában. Ezt a nevet viselte nagyapja, I. Ramszesz nagybátyja is.[2] Ramszesz negyedik, Iszetnofret második fiaként született; a harmadik közös gyermekük volt Ramszesz herceg és Bintanath után. Elsőként a Beit el-Wali-i templom falán ábrázolják, amint még gyermekként apjával és féltestvéreivel részt vesz egy núbiai hadjáraton; bátyja, Amonherkhopsef mellett áll egy harci kocsin. További élete azonban távol telt a katonaságtól; apja uralkodásának 16. éve körül Ptah isten szolgálatába lépett szem-papként, majd a 25. évben az isten főpapja lett. Ramszesz feltehetőleg igyekezett megerősíteni a memphiszi Ptah-papság hatalmát, hogy ellensúlyozza a thébai Ámon-papság befolyását.[3]
Ptah főpapjaként feladatköre szétágazó volt: felügyelte Ptah, Szokarisz, Ozirisz, Ré és Ápisz vallási szertartásait, valamint a királyi építkezéseket – többek közt a thébai Ramesszeum és a karnaki oszlopcsarnok, a memphiszi nagy Ptah-templom és feltehetőleg több Per-Ramszesz-i épület építését –, valamint a királyi megbízásból dolgozó szobrászok, ékszerészek és más művészek munkáját, ezenkívül ő szervezte a szed-ünnepet, melyet a hagyomány szerint elsőként a fáraó uralmának 30. évében, majd utána pár évente rendeztek meg, és a fáraó rituális megfiatalodását jelképezte. Hosszú uralkodása miatt Ramszesz kiemelkedően sokszor, összesen tizennégyszer ünnepelte meg ezt; az első kilencet ebből Haemuaszet szervezte meg.[4]
Haemuaszet nagy munkát végzett a korábbi épületek helyreállítását illetően is: összeíratta a Memphisz környéki templomokat, szentélyeket, sírokat és piramisokat, és felmérette állapotukat, majd rendbehozatta őket. A helyreállított építmények közt volt Unasz szakkarai piramisa, valamint Sepszeszkaf, Szahuré és Neuszerré Ini épületei. Egy óbirodalmi herceg szobrára feljegyeztette, hogy mindezt a régen élt nemesek és a régiségek iránti szeretetből teszi. Tanulmányozta a régi templomok feliratait és a templomok könyvtáraiban őrzött kéziratokat.
A 30. uralkodási évben – az első alkalommal, mikor a nagy becsben tartott szent Ápisz-bika az ő főpapsága alatt halt meg –, Haemuaszet úgy döntött, változtat az eddigi temetkezési szokásokon, és a bikát nem külön sírba temettette a bebalzsamozása után, hanem az előző mellé. (Ezt a sírt Auguste Mariette tárta fel, és a bikák mellett Ramszesz és Haemuaszet nevét viselő aranytárgyakat talált.) Haemuaszet ezután a további bikatemetésekhez megépíttette a ma Szerapeum néven ismert síregyüttest, mely föld alatti folyosókból nyíló kamrákból állt, a földfelszínen pedig a kisebb kápolnák helyett egy nagyobb templomot emeltetett. Az új sírba az 55. uralkodási évben temettek bikát, innentől fogva még mindegy ezer éven át ide temették a szent bikákat.[5]
Ramszesz szed-ünnepének emléket állítva Haemuaszet sztéléket emeltetett Asszuánban és Gebel esz-Szilszilénél, ezeken Ramszeszt Iszetnofrettel és közös gyermekeikkel – Ramszesszel, Bintanathtal, Haemuaszettel és Merenptahhal ábrázolják, azt is nyilvánvalóvá téve, hogy ebben a sorrendben születtek. (Nofertariról és gyermekeiről itt említés sem esik.)[6]
Haemuaszet feleségét feltehetőleg Nubnofretnek hívták,[7] gyermekei közül Ramszesz, Hori és Iszetnofret neve ismert. Ramszesz és Hori szintén Ptah papjai lettek. Hori a Haemuaszetet követő Parahotep utódja lett főpapként; szakkarai sírjának egy oszloopán ábrázolják, szarkofágját Berlinben, kanópusz-edényeit a British Museumban őrzik; fia, Hori, akivel egy memphiszi sztélén ábrázolják, előbb Észak, majd Dél vezírje lett. Haemuaszet Ramszesz nevű fia Memphiszben szobrot emelt apjának, ma ez a szobor Bécsben található. Haemuaszet lánya, Iszetnofret lehetséges, hogy Merenptah felesége lett (elképzelhető, hogy nem ő, hanem azonos nevű nagynénje volt az, Merenptah felesége azonban sehol nem viseli A király lánya címet). Iszetnofretet, Merenptah feleségét ábrázolják egy szobron, melyet eredetileg III. Amenhotep idejében készítettek, és Merenptah alakíttatott át felesége számára; ugyanitt ábrázolják Paneheszi vezír sztéléjén és szobrocskáján.[8]
Haemuaszet bátyja, Ramszesz herceg, a trónörökös apjuk uralkodásának 52. évében meghalt, és így Haemuaszet töltötte be a trónörökösi pozíciót három évvel később bekövetkezett haláláig, mikor öccse, Merenptah követte, aki végül trónra lépett. Haemuaszetet Gízában vagy Szakkarában temették el. A II. Ramszesz többi fiának sírjául szolgáló Királyok völgye 5 sírban semmi bizonyítékát nem találták, hogy Haemuaszetet ide temették volna. A Szerapeumban 1851-ben megtalálták egy középkorú férfi múmiáját, ami egyes feltételezések szerint lehet Haemuaszeté,[9] más elmélet szerint azonban egy szent bikáé a múmia[10]
Haemuaszetre sokáig emlékeztek még halála után is; alakja ihlette a Szetna-regény című népszerű történeteket.[11]
-
Haemuaszet fejszobra Berlinben
-
Haemuaszet arany maszkja
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3, p.171
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.160
- ↑ Joyce Tyldesley: Ramszesz – Egyiptom legnagyobb fáraója. Debrecen: Gold Book. 2000. ISBN 963-9437-28-X , pp.226-227
- ↑ Tyldesley, op.cit., pp.230-231
- ↑ Tyldesley, op.cit., pp.227-229
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., pp.168-169
- ↑ Jimmy Dunn: Khaemwese, the 4th son of Ramesses II
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., pp.171,173
- ↑ Tyldesley, op.cit., p.233
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.285
- ↑ Tyldesley, op.cit., p.234