Főmenü megnyitása

Hilibi Haller Károly (Nagyszeben, 1836. október 14.Budapest, 1911. február 7.) magyar jogász, egyetemi tanár, Kolozsvár polgármestere, a magyar országgyűlés főrendiházának tagja, a Vaskorona-rend és az Olasz Királyi Koronarend lovagja, címzetes miniszteri tanácsos, Kolozsvár szabad királyi város díszpolgára, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteleti tagja.

Haller Károly
Hilibi Haller Károly 1904-22.jpg
Életrajzi adatok
Született1836. október 14.
Nagyszeben
Elhunyt1911. február 7. (74 évesen)
Budapest
Sírhely Házsongárdi temető
Ismeretes mint jogász
Pályafutása
Szakterület jog
Kutatási terület osztrák magánjog
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE nyilvános rendes tanár, rektor
A Wikimédia Commons tartalmaz Haller Károly témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Nagybányán járt gimnáziumba, majd 1853-1856 között Nagyszebenben a jogi tanfolyam hallgatója volt. Jogászdoktori oklevelét Pesten szerezte meg, majd hivatalnoki állást vállalt a kincstári ügyészségnél. Miután 1863-ban Kolozsváron jogakadémiát létesítettek, Kolozsvárra költözött és az ausztriai magánjog, váltó- és kereskedelmi jog, valamint a bányajog tanárának nevezték ki. 1867-től tagja a város képviselő testületének. Aktív közösségi emberként 6000 forint részvénytőkével még 1865-ben megalapította a Sétatér Egyletet. 1867-től tevékeny tagja volt a városi képviselőtestületnek; ő indítványozta a tűzoltóegylet felállítását, az utcák és terek befásítását, a város puszta közhelyeinek számbavételét és értékesítését, a régi várfalak eltávolítását, városi téglagyár berendezését, Mátyás király szülőházának megjelölését sat. 1872-ben 40 000 forint részvénytőkével torna-vívó, 1873-ban pedig 25 000 forint részvénytőkével lövészegyletet alapított. 1873-ban az újonnan megalapított kolozsvári egyetemen az ausztriai magánjog rendes tanárának nevezték ki. A jog- és államtudományi karnak az 1873/74-es és 1890/91-es tanévekben dékánja, 1874/75-ben és 1891/92-ben prodékánja, az egyetemnek 1880/81-es tanévben rektora, 1881/82-ben prorektora, a jogtudományi államvizsgálati bizottság és a II. alapvizsgálati bizottság tagja volt. 1881-ben Ferenc József a Vaskorona-rend lovagjává tette. 1884. július 18-án megválasztották Kolozsvár polgármesterének, mely állást 1886-ig töltötte be. Még 1888 előtt vették fel az Unio szabadkőműves páholyba. Városszépítő egyletet alapított, tűzoltó egyletet létrehozását kezdeményezte. Tagja volt a felsőháznak. Elhunyt 1911. február 7-én éjjel 11 órakor, életének 75., nyugállományban töltött 6. évében. Földi maradványait február 9-én Kolozsvárra szállították, ahol február 10-én délután örök nyugalomra helyezték. Sírja a Házsongárdi temető II. b. parcellájában van.

MűveiSzerkesztés

  • Az általános polgári törvénykönyv, mint az jelenleg Erdélyben érvényes, minden a legújabb időig megjelent és még hatályban levő utólagos rendeletekkel, felvilágosító és utasító jegyzetekkel ellátta. Kolozsvár, 1865.
  • A váltóeljárás a marosvásárhelyi király tábla területén jelenleg érvényes alakjában. Kolozsvár, 1870.
  • Adalék a jogforrások elméletéhez. Jogtudományi Közlöny, 1876.
  • Gazdasági jogisme. A gazdasági tanintézetek növendékei és a mezei gazdák szükségletéhez alkalmazva. Kolozsvár, 1878.
  • A gazdasági értékekről. Kolozsvár, 1880.
  • Észrevételek a magyar polgári törvénykönyv tervezetének általános részére, az öröklési jogi részre s a dologi jogi részre. Jogtudományi Közlöny, 1882-1884. Három rész.
  • A középítés. Kolozsvár. 1884.
  • Az osztrák általános polgári törvénykönyv (szövege) jelenleg még érvényes alakjában. Bpest, 1884.
  • Haller Károly polgármester évi jelentése Kolozsvár város igazgatásáról. Kolozsvár. 1885.
  • Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének «Kötelmi jogi» (általános) részére. Jogtudományi Közlöny, 1887.

ForrásokSzerkesztés