Hanglyuk
| Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |
A hanglyuk vagy hangnyilás különféle hangszerek felső vagy oldalrészein elhelyezkedő nyilások, amely arra szolgál, hogy az illető hangszertestből kihozott hangok vagy intenzivebb rezgést és visszhangot nyerjenek, vagy azok elzárása, kinyitása által többféle mélységü s magasságu hang kihozatalára képesíttessék.
Alakja szerkesztés
A hanglyukak többféle alakban fordulnak elő. A vonós hangszereknél hangnyilás. A pengető hangszereknél (gitár, citera, mandolin, tambura stb.) hol kerek, hol négyszögeletes, hol meg hosszúkás, vagy háromszögletes alakúak. A fafúvós hangszerek (fuvola, oboa, klarinét, fagott, angolkürt, bassz-klarinét, pikoló stb.) hanglyukai mind kör alakúak. Ezek többféle hang kihozatalára szolgálnak, attól függően, hogy ezeket ujjakkal vagy zárkákkal befedik vagy felnyitják. Az ily hanglyukak már a történelmi népek őshangszereinél is divatban voltak. Újabban a rézfúvós hangszereknél is alkalmazzák, zárkák alakjában, mégpedig e hangszerek nagy előnyére. Még a legelső zongorák hangfenéklapjain is divatozott, ám később ezen a hangszeren egészen mellőzték.[1]
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
További információk szerkesztés
- ↑
Képgaléria szerkesztés
-
Akkusztikus gitár kör alakú hanglyukkal
Jegyzetek szerkesztés
Forrás szerkesztés
Bokor József (szerk.). Hanglyuk, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2023. július 29.
-
