Hanko (svédül Hangö) Finnország legdélebbi kikötővárosa. Uusimaa tartományban található a Finn-öböl partján, Helsinkitől mintegy 127 km-re, délnyugatra. A város kétnyelvű: lakosságának nagyobb része finn (53,6%), de a svéd anyanyelvűek száma is igen magas (42,9%). Finnország egyik legfontosabb kikötővárosa: a mintegy 3 kilométer hosszan a tengerbe nyúló Tulliniemi (Vám-Földnyelv) körül a tenger vize télen sem fagy be. A környék szokatlanul meleg éghajlatának köszönhetően rendkívül gazdag az élővilága. A zöldövezetben gazdag város partjának hatalmas sziklái, finom fehér homokja, védett öblei és rétjei miatt kedvelt turistacélpont.

Hanko (Hanko)
Elhelyezkedés
Elhelyezkedés
Hanko címere
Hanko címere
Közigazgatás
Ország Finnország
RégióNyland tartomány
Rang város
Alapítás éve1874[1]
Polgármester Jouko Mäkinen
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség8864 fő (2015. dec. 31.)[2][3] +/-
Földrajzi adatok
Terület800,22 km²
Időzóna EET, UTC+2
Hanko (Finnország)
Hanko
Hanko
Pozíció Finnország térképén
é. sz. 59° 49′ 25″, k. h. 22° 58′ 05″Koordináták: é. sz. 59° 49′ 25″, k. h. 22° 58′ 05″
Hanko weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hanko témájú médiaállományokat.
Hankói panoráma a víztoronyból

TörténelemSzerkesztés

Utazás, kikötőkSzerkesztés

Hanko egyik legnagyobb jelentőségét kiváló kikötőhelyei adják. Hankót mint kikötőhelyet először a 13. század vége felé említik források. A leghíresebb közülük Hauensuoli (svédül Gäddtarmen) szűk, sziklákkal ölelt, kanyargós tengerszorosa, mely két sziget között helyezkedik el a Hanko-félsziget déli csücskében. A 15. századtól kezdve használták, ennek nyomaként ma mintegy 640 felirat található a sziklákon, amelyek nagy része a svéd uralom alatt, az 1500-1600-as években keletkezhetett. A vésetek neveket és címereket tartalmaznak, melyeket az arra hajózó tengerészek készítettek. Hanko kikötője hivatalosan csak a 19. században kezdte meg működését, miután várossá emelte II. Sándor orosz cár (finn nagyherceg) 1874-ben. Az alapítás fő oka a külkereskedelem volt, Finnországnak szüksége volt téli kikötőre. A város fejlődését azonban nem csak a kikötő, de a Hanko-hyvinkääi vasútvonal kiépülése (1873) is elősegítette. A vasút kettészelte a várost: északon a villanegyedek, majd az ipartelepek vannak, délen pedig a régebbi városrész, a városközpont és a kikötők.

ErődítményekSzerkesztés

A hajózás mellett az ország védelmében is jelentős szerepet játszott a város, mivel a földfok maga stratégiailag fontos terület. A svédek már az 1600-as években elkezdték megerősíteni a Hanko-félsziget védelmét, akkor még csak egy kisebb katonai erődítményt építettek, hogy biztosítsák a vámok beszedését. A 18. század végén, 19. század elején már három szigeten és a szárazföldön is építettek erődöket, hogy megakadályozzák az ellenség bejutását a félszigeten keresztül. Az oroszok folytatták az erődítést 1809-ben, de a krími háború alatt, 1894-ben felrobbantották az erődöket.

FürdőSzerkesztés

Hanko kikötője főleg télen hozott jelentős bevételt a városnak, ezért szükség volt egy nyári bevételi forrásra is. A kedvező adottságokat kihasználva 1879-ben megépítették a fürdőt és éttermét („Casino”), így fürdővárosként népszerű turistacélponttá vált. Fénykorát az első világháború előtt élte, amikor Finnország legelegánsabb fürdőjének számított, és ami miatt orosz fürdővendégek lepték el a várost. A századfordulón tengerparti villák sora épült fel – neves építészek tervei alapján – amelyek többsége ma szállodaként, étteremként vagy vendégházként szerepel. A második világháborúban, a folytatólagos háború bombázásai alatt súlyosan megrongálódott a fürdő, és végül 1945-ben lebontották.

Terület
 - Szárazföld
 - Tenger
 - Partvonal
 - Szigetek száma
800,22 km²
117,46 km²
682,76 km²
130 km
kb. 90
Összlakosság
 - Finn anyanyelvűek
 - Svéd anyanyelvűek
9417 (2011.12.31.)
53,6%
42,9%
Gazdasági szektorok
 - Szolgáltatás
 - Ipar
 - Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás
 - egyéb

60,7%
37,9%
0,4%
1,0%
Kor szerinti eloszlás (2011)
 - 0-14 év
 - 15-64 év
 - 65 fölött

14,5%
62,3%
23,2%

KivándorlásSzerkesztés

Az 1865-1930-as évek között mintegy 400 000 ember hagyta el Finnországot, nagy részük Hankón keresztül vándorolt ki Észak-Amerikába az 1880-as évek elejétől kezdve. A Finn Gőzhajózási Társaság (Suomen Höyrylaiva Osakeyhtiö/SHO, a mai Effoa) 1891-ben kezdte meg rendszeres heti közlekedését Hankóból indulva Koppenhágán át az angliai Kingston upon Hull-ba, ahonnan a kivándorlók az Atlanti-óceánon át folytatták útjukat. A társaság hajóin a kitelepülőkön kívül még finn vajat is szállítottak a szigetországba, ami akkoriban igen fontos exportált terméknek számított. A város a kivándorlásban gyakorolt jelentős szerepére ma a Gőzhajózási Társaság egykori hotele, a kitelepülők emlékműve és a vajraktár utal. A raktár melletti kikötőhídról indultak el a hajók, többnyire éjszaka, így az utazók a Russarö szigeten található világítótorony („Hanko szeme”) fényét láthatták utoljára.

Háborús eseményekSzerkesztés

Stratégiailag fontos helyzetéből adódóan több csata és háború is folyt Hanko közelében. Az első világháborúban, miután Németország hadat üzent Oroszországnak (1914. augusztus), Hankónál orosz katonák állomásoztak, akik félve a város német megszállásától elkezdték azt lerombolni. A németek 1918. április 3-án szálltak partra, ami véget vetett Hanko „vörös korszakának.” A kikötőt és a fürdőt 1919-ben nyitották meg újra. A téli háború idején az oroszok 72-szer bombázták Hanko városát, ahová 1100 bomba hullott. A moszkvai béke (1940. március 13.) értelmében Finnország 30 évre bérbe adta a félszigetet a Szovjetuniónak, aki Leningrád védelme érdekében katonai támaszpontot létesített rajta. A hankói lakosoknak 10 napja volt elhagyni otthonukat, a városba ezután 28000 orosz érkezett, közülük 5000 volt a civil lakos. Rövid időn belül a németek megerősítették a félsziget védelmét, míg a határ másik oldalán, Lappohjában (Hankóhoz tartozó település) a finnek építették ki védelmi vonalukat. A 40 kilométer hosszú Harparskog vonal célja az volt, hogy megakadályozzák az orosz támadást Turkuba, Helsinkibe és Tamperébe. A folytatólagos háború (1941-44) kitörése után 1941 nyarán és őszén át csaták folytak a félszigetért, amit végül sikerült Finnországnak visszaszereznie. Az utolsó szovjetek 1941 decemberében hagyták el Hankót, ahová visszatérhettek a korábban evakuált lakosok.

LátnivalókSzerkesztés

 
Víztorony
  • Víztorony/ Hangon vesitorni: A város közepén, 65 méter magasan a dombtetőn található toronyból belátni az egész várost és a Balti-tenger partvidékét.
  • Fürdő-park/Kylpyläpuisto: A város keleti tengerparti része, tele a 20. század fordulóján fából épült villákkal.
  • Négy szél háza/Neljän tuulen tupa: A Pieni Mäntysaari nevű szigeten található kávéház, melynek egyik tulajdonosa C.G.E. Mannerheim volt. A tábornok 1927-ben vette meg az akkori Afrika kávéházat, ami ekkor kapta meg ma is használatos nevét. 1933-ban azonban, amikor elköltözött a szomszédos, Iso Mäntysaari nevű szigeten lévő birtokáról, a kávéházat is eladta.
  • Szabadságszobor: Az 1918-as német partraszállás emlékére 1921. május 16-án emelték a gránitszobrot. Ilmari Wirkkala és Leonard Savola tervei alapján Bertel Nilsson szobrász készítette. A félsziget 1940-41-es szovjet fennhatósága alatt eltávolították, 2 évvel később újra felállították, ám 1946-ban ismét le lett bontva. Végül 1960-ban került vissza a Bulevardi utca végébe, mai helyére.
  • Hankói templom és a városháza: a 19. században épültek, több ízben is átépítették őket, mai formájukat az 1950-es években Bertel Liljequist tervezte meg.
  • Front múzeum/Rintamamuseo: Lappohja közelében, Hankótól 17 kilométerre található a szabadtéri múzeum, mely második világháborús helyi erődítéseket, föld alatti bunkereket mutat be.
  • Hankótól mintegy 25 kilométerre, a Bengtskär nevű sérszigeten áll az 1906-ban épült bengtskäri világítótorony.
  • Kikötők: A hankói kikötők ma főleg a papírexport és autók behozatala miatt jelentősek. Két fő része van: a nyugati (Länsisatama) és a külső kikötő (Ulkosatama).

KözlekedésSzerkesztés

VasútSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.hanko.fi/tietoa_hangosta
  2. Population structure
  3. Kaupunkien ja kuntien lukumäärät ja väestötiedot. Association of Finnish Municipalities. (Hozzáférés: 2019. február 15.)

ForrásokSzerkesztés