Hantai Simon
Hantai Simon (fr. Simon Hantaï) (Bia, 1922. december 7. – Párizs, 2008. szeptember 12.) német–magyar származású francia festő. 2016-ban az m.a.4 (Mariale) című 1960-as festményét 4.432.500 euróért adták el és ez a legmagasabb összeg, amit aukciókon magyar vagy magyar származású művész munkájáért valaha is adtak (átszámítva kb. 1,4 milliárd forint értékben).[11]
| Hantai Simon (Handl) | |
 | |
| Daniel Hantaï fotója | |
| Született | 1922. december 7.[1][2][3][4][5] Bia[6] |
| Elhunyt | 2008. szeptember 12. (85 évesen)[7][8][1][2][9] Párizs 14. kerülete[6] |
| Álneve | Hantai, Simon |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | festőművész |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hantai Simon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Ősei magyarországi németek. Ő maga is csak az iskolában tanult meg magyarul. Nevét Handlról Hantaira változtatta.
1941–1948 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere volt Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla. 1948-ban feleségével együtt elhagyta Magyarországot, 1949-től Párizsban élt és alkotott. 1948-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, 1967-ben megkapta a Fondation Maeght díjat.
Tanulmányai során leginkább a francia posztimpresszionizmus, illetve Bonnard és Matisse festészete hatott rá döntően. Korai művei, tanulmányai stiláris sokféleségük ellenére is jelzik festészetének franciás irányulását.
1950-től jelennek meg vásznain fantasztikus lények, organikus formák, biomorf alakzatok. André Bretonnal való megismerkedését követően festi nagyméretű szürrealista képeit. A szürrealista képekkel párhuzamosan folyamatosan kísérletezik. Festészete egyre erőteljesebben gesztikussá válik, a figuráció és a figuratív alakzatok helyét jelek veszik át. A New York-i iskola 1952-es párizsi bemutatkozása és mindenekelőtt Jackson Pollock festészete erősen motiválta közeledését a gesztusfestészethez.
Az 1950-es évek végén szakított a szürrealizmussal és Bretonnal is. Ezek után festette all over gesztusfestményeit (Sexe-Prime. Hommage à Jean-Pierre Brisset, 1956), sötét alapon fehér keresztes vásznait (Peinture – Souvenir de l'avenir, 1956) és kalligráfiáit (Écriture rose, 1958-59).
1960-ban kezdte meg a pliage módszer alkalmazását: az előzőleg összegyűrt vásznat befestette, majd száradás után kihajtotta, az így keletkező, festéknyomokból kialakuló kép tulajdonképpen a vászon saját lenyomata. A pliage módszerrel készült művek sorozatokba rendeződnek. A színeket fokozatosan elhagyva vásznai már szinte szín nélkül, csak a fehér felhasználásával készültek. 1982-ben abbahagyta a festést, de 1994-től kezdődően újra dolgozott: régi vásznait feldarabolta, szétvágta, majd a képek egy részletének a sokszorosítási technikák segítségével reprodukált változatát újra felhasználta.
Fiatalkori barátjának, Juhász Ferencnek több verseskötetét is illusztrálta.
Művei szerkesztés
A Sotheby’s 2015. június 2-i párizsi kortárs árverésén az M.C.5 (Mariale) című 1962-es festményét 2 555 000 euróért adták el, ami a legmagasabb összeg, amit aukciókon magyar vagy magyar származású művész munkájáért valaha is adtak.[12] Különös fintora a sorsnak, hogy a műkereskedelmi rekordokat épp az ő művei állítják, míg Hantai életében kifejezetten ellenezte művészetének beárazását – szerinte a galériák önkényes, művészeti értéktől független szempontjai szerint. Következetesen visszautasította a kiállításfelkéréseket is, sokkal szívesebben foglalkozott filozófiai kérdésekkel alkotásain.[13]
Egyéni kiállításai szerkesztés
- 1954 • Galerie l'Étoile Scellée, Párizs
- 1956 • Sexe-Prime. Hommage à Jean-Pierre Brisset, Galerie Kléber, Párizs
- 1958 • Souvenir de l'Avenir, Galerie Kléber, Párizs
- 1959, 1961, 1962 • Galerie Kléber, Párizs
- 1965, 1968 • Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1967 • Peintures 1960-1967, Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1968 • Peintures 1958-1968, Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence
- 1969 • Études. Pour Pierre Reverdy, Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1970 • Pour un mur. ARC, Musée d'art moderne de la Ville de Paris, Párizs • Paintings *1960-1970, Pierre Matisse Gallery, New York
- 1971 • Le pliage comme méthode. Regard sur dix années, Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1972 • Aquarelles, Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1973 • Musée d'Art et d'Industrie, Saint-Étienne
- 1974 • Blancs I., Galerie Jean Fournier, Párizs • Blancs II., Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1975 • Galerie Jean Fournier, Párizs • Galerie Véga, Liège • Paintings and Watercolors *1971-1975, Pierre Matisse Gallery, New York • Galerie du Fleuve, Bordeaux
- 1976 • Galerie Mailliard, St. Paul-de-Vence • Musée National d'Art Moderne/Centre Georges Pompidou, Párizs
- 1977 • Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1978 • Tabulas, Louisiana Museum, Humlebaek
- 1979 • Galerie Ziegler, Zürich
- 1980 • Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1981 • l'Abbaye de Sénanque, Sénanque • Tabulas 1980-1981, CAPC, Entrepôt Lainé, Bordeaux
- 1982 • Tabulas 1974-1981, XL. Velence-i Biennálé • Kasahara G., Oszaka • André Emmerich Gallery, New York • Tabulas lilas, Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1983 • Arca, Marseille
- 1984 • Falten als Methode, Galerie M, Hannover
Válogatott csoportos kiállításai szerkesztés
- 1943 • Pécsi művésztelep kiállítása, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest • Karácsonyi kiállítás, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest
- 1945 • Karácsonyi kiállítás, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest
- 1947 • Fórum Klub, Budapest • Rippl-Rónai Társaság kiállítása, Fészek Klub, Budapest
- 1948 • Fészek Klub, Budapest
- 1955 • Alice in Wonderland, Galerie Kléber, Párizs
- 1956 • Cinq oeuvres nouvelles, Galerie René Drouin, Párizs
- 1957 • Les Cérémonies commémoratives de la condamnation de Siger de Brabant [Georges Mathieu-vel], Galerie Kléber, Párizs
- 1958 • The exploration of form, Gallery Arthur Tooth and Sons, London
- 1960 • Antagonismes, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
- 1964 • L'écriture du peintre, Galerie Jean Fournier, Párizs
- 1966 • Le Musée dans l'usine – collection Peter Stuyvesant, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
- 1967 • Dix ans d'art vivant 1955-1965, Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence
- 1968 • Espace lyriques, I.N.S.I.R., Université de Rouen • L'Art vivant, 1955-1968, Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence • Peintres européens aujourd'hui, Musée des Arts Décoratifs, Párizs
- 1969 • Accrochage, Centre National d'Art Contemporain, Párizs
- 1970 • Tisztelet a szülőföldnek. XX. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest • Un art subjectif..., l'Abbaye de Beaulieu • Bilan et problèmes du 1, Halles de Paris, Párizs
- 1972 • Douze ans d'art contemporain en France, Galerie du Grand Palais, Párizs
- 1974 • Four painters, Pierre Matisse Gallery, New York
- 1975 • Contemporaines II., Musée National d'Art Moderne, Párizs
- 1977 • 3 collections ... 3 villes • l'avant-garde 1960-1976, Musée Cantini, Marseille • Tissus et Création – 1 Les peintres, Espace lyonnais d'art contemporain, Lyon
- 1978 • Viallat, Galerie Véga, Liège • L'art moderne dans les musées de province, Grand Palais, Párizs
- 1979 • Tendances de l'art en France 1968-1978/9 – I. Les parties-pris de Marcelin Pleynet, ARC, Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs • Henri Matisse en de Hedendaagse Franse Kunst, M. van Hedendaagse Kunst, Gent
- 1980 • Les nouveaux fauves/Die Neuen Wilden, Neue Galerie, Aachen • Neue Tendenzen der Malerei in Frankreich, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz • L'Amérique aux indépendants, Grand Palais, Párizs
- 1981 • 37 Aktuella konstnärer fran Frankrite, Liljevalchs Konsthall, Stockholm • Paris/Paris 1937-1957, Centre Georges Pompidou, Párizs • Bram van Velde, Judith Reigl..., Musée Sainte-Croix, Poitiers
- 1982 • Choix pour aujourd'hui • regard sur quatre ans d'acquisitions d'art contemporain, Musée National d'Art Moderne/Centre Georges Pompidou, Párizs • Twelve Contemporary French Artists, Albright Knox Art Gallery, New York • Paris 1960-1980, Museum Moderner Kunst, Bécs
- 1997 • L'empreinte, Centre Georges Pompidou, Párizs.
Művei közgyűjteményekben szerkesztés
- Fondation Maeght, St. Paul-de-Vence
- Solomon R. Guggenheim Museum, New York
- Janus Pannonius Múzeum, Modern Képtár, Pécs
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Musée National d'Art Moderne, Párizs
- Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
- Musée d'Art Contemporain, Nizza
- Musée des Beaux-Arts, Toulon
- M. Vaticano, Róma
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ Babelio (francia nyelven)
- ↑ a b b7eXqYdF_opN
- ↑ http://www.nytimes.com/2008/10/03/arts/design/03hantai.html?_r=2&partner=permalink&exprod=permalink&
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ http://www.sothebys.com/en/auctions/ecatalogue/2016/art-contemporain-pf1615/lot.4.html
- ↑ Rekordot döntött Hantai Párizsban. artportal.hu, 2015. június 3. (Hozzáférés: 2015. július 23.)
- ↑ Tóth Kriszta: NEM FOGOD ELHINNI, MENNYIÉRT. kepmutato.wordpress.com, 2015. július 8. (Hozzáférés: 2015. augusztus 2.)
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Artcyclopedia
- Festményei
- Hantai (kiállítás a Ludwig Múzeumban). Ludwig Múzeum (ludwigmuseum.hu), 2014. március 13. (Hozzáférés: 2021. január 13.)
- Kalas Györgyi: Ő a legtöbbet érő magyar. Index.hu, 2014. május 9. (Hozzáférés: 2021. január 13.)
- Urfi Péter: Macron íróasztala fölött egy magyar festő képe lóg. 444.hu, 2018. október 18. (Hozzáférés: 2021. január 13.)
- Hélène Cixous: Hantai Simon Köténye. Anagrammák. H. C. és H. S. levelei; ford. Házas Nikoletta, Orbán Jolán; Kijárat, Budapest, 2010
- Georges Didi-Huberman: Csillagrepedés. Beszélgetés Hantaival; ford. Seregi Tamás; Műcsarnok, Budapest, 2013 (Elmegyakorlat, Műcsarnok-könyvek)
