Haraly
Haraly (románul: Harale) falu Romániában Kovászna megyében. Közigazgatásilag Gelencéhez tartozik.
Haraly (Harale) | |
Harangtorony | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Székelyföld |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kovászna |
Község | Gelence |
Rang | falu |
Községközpont | Gelence |
Irányítószám | 527091 |
Körzethívószám | 0267 |
SIRUTA-kód | 64336 |
Népesség | |
Népesség | 211 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 209 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 590 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 55′ 33″, k. h. 26° 12′ 31″45.925746°N 26.208518°EKoordináták: é. sz. 45° 55′ 33″, k. h. 26° 12′ 31″45.925746°N 26.208518°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésKézdivásárhelytől 10 km-re délkeletre, a Feketeügybe igyekvő Haraly-patak mellett fekszik.
Története
szerkesztésA falu felett a 750 m magas Barátok-hegyén őrtorony állott, a hagyomány szerint domonkos kolostor volt ott. Egyesek szerint a faluban egykor egy német lovagok által épített toronyerőd is volt, nyoma nem maradt. Más források a templomosok által fenntartott haralyi birtokról tesznek említést, de ma már nem találni erre nyomokat. Állítólag a templomos lovagok eltűnése után a Johanitták vették birtokba Haraly területét. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 15. században épült, 1796-ban barokk stílusban bővítették, 1865-ben javították. 1978-ban egy régi falkép töredéke került napvilágra. 1899-ben a faluban tűzvész pusztított. 1910-ben 406 magyar lakosa volt.
A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 1992-ben 274 lakosából 272 magyar és 2 román volt.
Haralyt mint a kádárok falvát említhetjük meg, hiszen a két világháború között 30 mesternél is több dolgozott, alkotott itt, termékeiket pedig a környéken és távolabbi vidékeken is árulták. Ma már csak páran dolgoznak, ezek közül megemlíthetjük Szőke Tibor munkáit, aki próbálja megtalálni a múltat és megalkotni azokat az elfeledett tárgyakat és edényeket, amelyeket a már nemlétezők mindennapjaikon használtak. Ezekkel a portékákkal büszkélkedtek Haraly kádárai a múltban,[2] és a ma munkálkodók kötelessége a megőrzés és újra tudatba hozás. Haralyban még nem működik kádár múzeum, de az érdeklődők betekinthetnek a még dolgozó kádárok műhelyébe, beülhetnek a kádározópadba, és a kézvonóval faraghatják a dongát. A haralyi kádárok fenyőfakádárok voltak, de a 40-es évektől tölgyfából és eperfából is készítettek termékeket, ilyenek voltak a kis eperfa hordócskák és a nagyobb méretben készült boros tölgyfa hordók meg ecetes bükkfa hordók. Haraly megmaradása és fejlődése ezen portékák széles körű felhasználásában rejlett. Ma már nagyobb a tét, mert ma a mesterség megmaradása és átadása a cél. Az utolsó kádárok: Szőke Domokos († 2011), Szőke Tibor,[3] Tarcsi János és Veres Imre († 2008).
Híres emberek
szerkesztés- Itt született 1920-ban Gazda Ferenc nyelvész.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
- ↑ Archivált másolat. [2012. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.)
- ↑ http://www.budonka.eu