Harmonia caelestis (zenemű)

A Harmonia caelestis („Mennyei harmónia”) egy 55 kantátából álló gyűjtemény, melyet galántai herceg Esterházy Pál (1635–1713) komponált. A mű, amely 1711-ben jelent meg, a magyar barokk zene zenetörténeti jelentőségű alkotása.[1] A mű hagyományos magyar és német dallamokat is felhasznál. Minden kantáta egy tételből áll. A kantáták szólóra (a legtöbbjük egyre, bár néhány duett is található közöttük), kórusra és zenekarra (brácsa, violone, hárfa, fagott, theorbo, hegedűk, fuvola, trombita, orgona és üstdob) íródtak.

Az 1711-ben kiadott mű fedőlapja

Esterházy Péter 2000-ben megjelent, Harmonia caelestis című regénye a zeneműről kapta címét.[2]

Felvételek szerkesztés

  • Esterházy Pál: Harmonia Caelestis (1701) – Zádori Mária, Fers Márta (szoprán), Gémes Katalin (mezzoszoprán), Károlyi Katalin (alt), Kállay Gábor (tenor), Moldvay József (basszus); Savaria Vocal Ensemble, Capella Savaria, karmester: Németh Pál. Kiadó: Hungaroton HCD31148-49 (a felvétel 1990-ben készült a szombathelyi Savaria Múzeumban, az SLPD 31148-49 hanglemez kiadási éve 1991); DDD
  • Karácsonyi barokk zene – benne: Harmonia Caelestis No. 1 Sol recedit igneus és No. 7 Cur fles, Jesu. Kiadó: Capriccio C10558.

Kiadások szerkesztés

  • Harmonia caelestis; szerk., bev. Sas Ágnes, ford. Mészáros Erzsébet; 2. jav. kiad.; MTA ZTI, Budapest, 1993 (Musicalia Danubiana)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Esterházy Pál nádor és a Mennyei harmónia Archiválva 2016. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  2. Györffy (2000)

Források szerkesztés

Média szerkesztés