Hegyi templom (Segesvár)
| Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A segesvári hegyi templom más néven segesvári vártemplom (németül Bergkirche) gótikus háromhajós csarnoktemplom, amely Segesváron, a 429 méter magas Iskola-hegy tetején áll; az óratorony mellett a város egyik jelképe. A templom Segesvár történelmi központja részeként a világörökséghez tartozik.
|
A Segesvár történelmi központja világörökségi helyszín része |
| Hegyi templom | |
| műemlék | |
.jpg) | |
.jpg) | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Egyházmegye | Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház segesvári egyházkerülete[1] |
| Egyházközség | segesvári egyházközség[2] |
| Építési adatok | |
| Építése | 13.–16. század |
| Rekonstrukciók évei | 1992–2003 |
| Stílus | gótikus |
| LMI-kód | MS-II-m-A-15974 |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 902 |
| Típus | kulturális helyszín |
| Kritériumok | III, V |
| Felvétel éve | 1999 |
| Elérhetőség | |
| Település | Segesvár |
| Elhelyezkedése | |
 Hegyi templom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 13′ 03″, k. h. 24° 47′ 26″46.217400°N 24.790700°EKoordináták: é. sz. 46° 13′ 03″, k. h. 24° 47′ 26″46.217400°N 24.790700°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Elhelyezkedése
szerkesztésSegesvár Felsővárosnak nevezett részében található, az Iskola-hegy (Schulberg), más néven Várhegy tetején. Az Alsóvárost a Felsővárossal összekötő, 1642-ben lépült 176 (egyes források szerint 172) lépcsőfokból álló fedett falépcsőn, az úgynevezett Diáklépcsőn (Schülertreppe) át lehet megközelíteni. Fel lehet menni kerülő úton is, az evangélikus gimnázium és a temető mellett elhaladva.[3][4][5] Északon és keleten a gimnázium és a hozzá tartozó épületek, délen a temető veszik körül.[6]
Története
szerkesztésA hegyi templom helyén egy egyhajós félkörszentélyes templom állt, amely feltehetőleg a 12. században kezdett épülni, és amelynek építésére 1298-ban VIII. Bonifác pápa búcsúengedélyt bocsátott ki. Erre épült rá a 13. század elején egy háromhajós bazilika, nyugati homlokzatán széles toronnyal. A 14. században gótikus csarnoktemplommá építették át. Az építkezés folytatódott a 15. és 16. században is; a hajó és az északi portálé 1429-ben, a harang 1440-ben, a hajó hálóboltozata 1480-ban, az északi kapuszárny 1495-ben, a szárnyas oltár 1520-ban, a déli kapuszárny 1525-ben készült el; az építkezés befejezésének 1525-öt tartják. A templom építőmestereként 1488-ban a Sankt Wolfgangból származó Jakob Kendlingert említették. Valószínűleg Michel Polner polgármester fontos szerepet játszott az építkezés előmozdításában, mivel nevét megörökítették az egyik déli ablak feliratán. A templom védőszentje Szent Miklós volt.[4][7][8][9]
A reformációt követően a korábbi domonkos kolostor temploma is az evangélikus egyházközség birtokába került, és mivel ez kedvezőbb fekvésű és könnyebben megközelíthető volt, mint a hegyi templom, idővel itt tartották az istentiszteleteket. A volt kolostortemplom fokozatosan az egyházközség fő templomává vált, közben a hegyi templom romlásnak indult, annak ellenére, hogy történtek javítások 1654-ben, 1655-ben és 1728-ban.[4][10]
1597-ben egy vihar leverte a tetőt, 1601-ben a „harci zavarok” során elrabolták a tizenkét apostol életnagyságú ezüstszobrát, 1676-ban a várost pusztító tűzben leégett, de két év múlva újjáépítették. 1704-ben a kurucok támadásakor leégett a tető és a harangtorony, és elpusztult a harang.[11]
1777-ben a belső falak freskóit lemeszelték.[4] A 18. század végén – 19. század elején a „gimnáziumi polgárok” istentiszteleti helye volt.[6] 1838-ban egy földrengés során a kórus boltozata beomlott, ezt utóbb fából készült másolattal pótolták.[4][10]
1856-ban Friedrich Müller cikket írt a templom művészettörténeti vonatkozásairól.[12] Orgonáját 1858-ban Carl Schneider építette.[13]
Az 1930-as években a templomot restaurálták; ekkor tárták fel a freskókat. A felújítást követően az istentiszteleteket felváltva tartották a kolostortemplomban illetve a hegyi templomban, kivéve a halottak vasárnapja (Totensonntag) és pünkösd közötti időszakot, amikor a hegyi templomot nehéz volt megközelíteni és hideg volt benne.[10]
Az 1977-es romániai földrengés során kövek szakadtak ki a templom diadalívéből. A templomba belépés veszélyessé vált, ezért istentiszteleteket ismét kizárólag a kolostortemplomban tartották. A megfogyatkozott létszámú egyházközség nem tudta biztosítani a hegyi templom felújítását, és az is felmerült, hogy egyáltalán megtartsák-e.[10]
1992 és 2003 között átfogó restaurálásra került sor, amelyben fontos szerepet játszott Christoph Machat segesvári származású rajna-vidéki műemlékvédő. A munkálatokat 1992 és 1998 között a müncheni Messerschmitt Alapítvány finanszírozta; ez idő alatt elvégezték az épület statikai biztosítását, felújították a tetőszerkezetet és tetőburkolatot. 1999 és 2003 között a hegyi templom bekerült az országos restaurálási tervbe, amelyet a Ion Caramitru-vezette román művelődési minisztérium finanszírozott. Ebben a második szakaszban került sor többek között a művészettörténeti szempontból fontos elemek, például freskók és bútorzat restaurálására.[4][10] A munkálatokat 2004-ben Europa Nostra-díjjal tüntették ki.[14][15]
Időközben 1999-ben Segesvár történelmi központja, benne a hegyi templommal, felkerült a világörökségi helyszínek listájára.[16][17]
Miután 1999-ben értékes műtárgyakat loptak el a rádosi és sövénységi templomokból, a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház arra buzdította a falusi gyülekezeteket, hogy amennyiben nem tudják biztosítani az értékek megóvását, helyezzék el ezeket más templomokba. Így kerültek a hegyi templomba a kundi, segesdi, mesei és homoródbenei retablók illetve szárnyasoltárok, Segesdről az 1440-ben készült keresztelőmedence, valamint hégeni és szénaverősi bútorok.[3][4][10]
A felújítást követően a templomot inkább kulturális, semmint hitéleti célokra használják. Nyaranta orgona-, kamara- és szimfonikus koncertet rendeznek. Istentisztelet a nyári hónapokban havonta egyszer van itt. 2020-ban azonban a koronavírus-járvány során előnyösnek bizonyult, hogy a kis létszámú gyülekezet ebben a nagyobb méretű templomban tarthatta alkalmait.[10][18]
Leírása
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Kirchenbezirk Schässburg. www.evang.ro (Hozzáférés: 2024. július 31.)
- ↑ Evangelische Kirchengemeinde A.B. SCHÄSSBURG. www.evang.ro (Hozzáférés: 2024. július 31.)
- ↑ a b Hannelore Beier: Ein Spaziergang durch Schäßburg. kirchenburgen.org (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ a b c d e f g Emanuel Enache: Church on the Hill. www.yourguideintransylvania.com (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. 2. kiadás. [Budapest]: Panoráma. 1990. 336–337. o. = Utazások a múltban és jelenben, ISBN 9632433882
- ↑ a b Benkő József: Erdély. Sepsziszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. 688–689. o. ISBN 9789738995253
- ↑ Erdély története: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. I 384. o. ISBN 963054203X
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1996. ISBN 9739694667
- ↑ a b c d e f g Hans Bruno Fröhlich: Die Bergkirche in Schäßburg: Architektonisch-kunsthistorisches Juwel und spirituell-liturgisches Randdasein? Review of Ecumenical Studies Sibiu, XIII. évf. 2. sz. (2021. augusztus)
- ↑ Kővári László: Erdély építészeti emlékei. Kolozsvár: Stein J. 1866. 291. o.
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
- ↑ Orgeldatei der Evangelischen Kirche A.B. In Rumänien. orgeldatei.evang.ro (Hozzáférés: 2024. július 31.)
- ↑ The Hill Church in Sighisoara. www.europeanheritageawards.eu (2004. február 15.) (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ Nagydíjjal tüntették ki a Segesvári hegyi templom helyreállítását. mult-kor.hu (2005. június 13.) (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ Historic Centre of Sighişoara. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ WHC Nomination Documentation. whc.unesco.org (Hozzáférés: 2024. július 29.)
- ↑ Oltea Șerban-Pârâu: O vară de concerte cu orgă la Sighişoara în Biserica din deal şi Biserica mănăstirii dominicane. Adevărul, (2019. július 25.)
További információk
szerkesztés- Christoph Machat: Die Bergkirche zu Schässburg und die mittelalterliche Baukunst in Siebenbürgen. München: Südostdeutsches Kulturwerk. 1977. = Wissenschaftliche Arbeiten, 34. ISBN 3883560235
.svg){kind=small}
