Henry Beaufort bíboros

Henry Beaufort bíboros (Beaufort-kastély, Anjou, 1374. – Winchester, 1447. április 11.) angol egyházi személy és államférfi volt. 1435 és 1443 között a gyengeelméjű király, VI. Henrik kormányát vezette.[1]

Henry Beaufort
St. Eusebius bíborosa
Winchester püspöke
A bíboros ábrázolása egy metszeten
A bíboros ábrázolása egy metszeten

Arms of John Beaufort, 1st Earl of Somerset.svg
Született 1375
Beaufort-en-Vallée
Elhunyt 1447. április 11. (71-72 évesen)
Winchester
Sírhely Winchesteri katedrális
Nemzetiség angol
Iskolái Oxfordi Egyetem
Munkássága
Felekezet római katolikus egyház
Püspökké szentelés 1398. február 27.
Bíborossá kreálás 1426. május 24.

Hivatal Wells esperese
Hivatali idő 1397-1399
Elődje Thomas Thebaud
Utódja Nicholas Slake

Hivatal Lincoln püspöke
Hivatali idő 1398-1404
Elődje John Bokyngham
Utódja Philip Repyngdon

Hivatal Winchester püspöke
Hivatali idő 1404-1447
Elődje William of Wykeham
Utódja William Waynflete

Hivatal S. Eusebio bíborosa
Hivatali idő 1426-1447
Elődje Alemanno Adimari
Utódja Richard Olivier de Longueil
Henry Beaufort a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Beaufort témájú médiaállományokat.

Korai évekSzerkesztés

Henry Beaufort apja Genti János lancasteri herceg, III. Eduárd angol király fia, anyja Catherine Swynford volt. Beaufort házasságon kívül született. Három testvére volt, John, Somerset későbbi grófja, Thomas, a leendő exeteri herceg és Joan. Genti János később feleségül vette szeretőjét, és a gyerekeit elismerte a pápa és 1397. február 9-én a parlament is. Henry Beaufort Aachenben jogot tanult, majd 1388-89-ben Cambridge-i diák volt. 1390-91-ben az oxfordi Queen's College hallgatója volt.[2]

Unokatestvére, II. Richárd angol király uralkodása alatt, 1397-ben az Oxfordi Egyetem kancellárja, 1398. július 14-étől Lincoln püspöke lett. Ebben az időben Alice FitzAlannal, Arundel grófjának lányával volt viszonya, amelyből 1402-ben egy el nem ismert lány, Jane Beaufort született.[2] 1399-ben elkísérte a királyt írországi hadjáratára. Eközben II. Richárd száműzött féltestvére, Henry Bolingbroke visszatért Angliába franciaországi száműzetéséből, és királlyá koronáztatta magát.[2]

A király mellettSzerkesztés

1403-tól IV. Henrik királyi tanácsának tagja, Anglia főkancellárja. 1404. november 19-én Winchester püspökének nevezik ki, amivel nagy vagyonhoz jut. Miután a király egészsége annyira megromlott, hogy képtelen lett az ügyek intézésére, fia, a leendő V. Henrik angol király vette át a tanács vezetését. A püspök 1411 és 1413 között rossz viszonyban volt a walesi herceggel, de amikor az trónra lépett, ismét kancellárnak nevezte ki őt. Annak érdekében, hogy még magasabb pozícióba jusson, az egyházon belül is emelkedési lehetőségeket keresett.[1]

1417-ben lemondott a kancellári pozícióról, és elutazott a konstanzi zsinatra. Beaufort befolyását felhasználva közbenjárt a későbbi V. Márton pápa megválasztásáért. A katolikus egyházfő viszonzásul bíborosi és pápai legátusi tisztséget ajánlott, de a király kívánságára, aki attól tartott, hogy Beaufort túl hatékonyan képviseli majd a vatikáni politikát, ezekről lemondott.[1][2]

1422-ben V. Henrik meghalt Franciaországban, és a kilenc hónapos VI. Henrik lett az angol király, ami nagy lehetőséget kínált a bíborosnak. Beaufort 1424-ben ismét kancellár lett, és 1426-ig hivatalban maradt. Kancellársága idején folyamatos harcban állt unokaöccsével, Humphrey Plantagenet gloucesteri herceggel, aki amiatt támadta, hogy egyszerre tölt be magas állami és egyházi tisztséget.[2]

1426-ban a pápa St. Eusebius bíborosává tette. Pápai legátusként 1427-ben a husziták ellen vonult, de csapatai vereséget szenvedtek augusztus 4-én a tachovi csatában. 1429-ben keresztes háborút hirdetett a husziták ellen, majd csapatokat toborzott Angliában, de végül Franciaországba irányította őket az angol sereg megsegítésére.[2]

1431-ben Henry Beaufort elnökölt Jeanne d’Arc tárgyalásán.[2] 1435 és 1439 között sikertelen kísérleteket tett a százéves háború lezárásra.[1] 1442-ben hajlandó volt anyagilag támogatni egy angol sereg franciaországi kiküldését, ha unokaöccse, John Beaufort, Somerset hercege vezetheti azt. A vállalkozás balul sült el, és az angolok elvesztették az V. Henrik által elfoglalt területek többségét. Somerset kegyvesztett lett, és a bíboros is visszavonult a politikától. Henry Beaufort 1447. április 11-én a winchesteri püspöki palotában hunyt el. Holttestét a város katedrálisában helyezték örök nyugalomra.[2]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Encyclopaedia Britannica: Henry Beaufort. Encyclopaedia Britannica. Hozzáférés ideje: 2019. március 2. 
  • English Monarch: Henry, Cardinal Beaufort. English Monarch. Hozzáférés ideje: 2019. március 2.