Herrmann Miksa
Herrmann Miksa (néhol Hermann Miksa, Selmecbánya, 1868. október 30.[2] – Budapest, 1944. április 28.)[3][4] gépészmérnök, műegyetemi tanár, kereskedelmi miniszter. Herrmann Emil fia.
| Herrmann Miksa | |
 | |
| Magyarország kereskedelemügyi minisztere | |
| Hivatali idő 1926. október 15. – 1929. augusztus 31. | |
| Előd | Walko Lajos |
| Utód | Bud János |
| Született |
1868. október 30.[1] Selmecbánya |
| Elhunyt | 1944. április 28. (75 évesen)[1] Budapest |
| Szülei | Herrmann Emil |
| Házastársa | Pécsváry Hedvig |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Herrmann Miksa témájú médiaállományokat. | |
ÉletrajzaSzerkesztés
Herrmann Emil (1840–1925) bánya- és kohómérnök és Bello Franciska fia. 1889 és 1893 között bécsi műegyetem hallgatója volt, ahol 1894-ben gépészmérnöki oklevelet is szerzett. A következő tanévben a bécsi műegyetem mechanikai-technológiai tanszéken tanársegéd volt, majd rövid ideig ugyancsak Bécsben dolgozott mérnökként. 1895-től az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság resicabányai műveinél mérnök, később helyettes főmérnök, 1899-ben a selmecbányai Erdészeti és Bányászati Főiskola rendkívüli, 1900-tól rendes tanára lett, mely állást 1911-ig töltötte be. 1901-ig az elemző erőműtan és szilárdságtan, 1904-ig az általános és vasgyári géptan, ezután pedig a Géptan I. tanszéken tanított. Az 1906–1908 közötti tanévekben a selmeci főiskola rektora volt. 1900-ban bányatanácsos, 1910-ben főbányatanácsos.
1912-től a budapesti műegyetem II. Gépszerkezettan (gépelemek) tanszékének rendes tanára, 1920-ban a gépészmérnöki kar dékánja, 1933–1934-ben rektora volt. A gépelemekről írt tankönyve hézagpótló jelentőségű munka volt a magyar műszaki szakirodalomban.
1920-tól keresztény párti, 1922-től 1935-ig egységes párti nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt. 1923-ban a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, 1924-től a Mérnöki Kamara elnökeként is tevékenykedett. 1926. október 15-étől 1929. augusztus 31-éig kereskedelemügyi miniszter volt a Bethlen-kormányban. Mint miniszter, a közúti hálózat korszerűsítését és az államvasutak villamosítását tekintette céljának. Ez utóbbi érdekében hozta létre a bánhidai hőerőmű megépítését biztosító Talbot-szerződést. A dunántúli országos villamosítási terv megvalósítója. Lemondása után visszatért a tanszékre, és a Talbot Centrale elnökigazgatója lett. Tanulmányútjain beutazta Nyugat-Európa fejlett ipari államait, az Egyesült Államokat és Oroszországot is.
MűveiSzerkesztés
- Szénellátásunk problémái (Budapest, 1923.)
- Gépelemek (Budapest 1924. Németh József Technikai könyvkereskedése)
- Bevezetés a gépek szerkezettanába (Budapest, 1924.)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Hermann Miksa, Herrmann, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06267.htm
- ↑ Születési bejegyzése a selmecbányai evangélikus keresztelési akv. 16/1868. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 26.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 1066/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 26.)
- ↑ Gyászjelentése (1944). (Hozzáférés: 2021. június 26.)
ForrásokSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Jószerencsét! honlap Archiválva 2008. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Dr. Dezső György: Egy mérnöki álláspont rövid analízise[halott link]
- Életrajza[halott link] a Magyar Országgyűlési Almanach 1931-1936-ban
| Elődje: Walko Lajos |
|
Utódja: Bud János |