Hobica
Hobica (románul: Hobița) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
| Hobica (Hobița) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Puj |
| Rang | falu |
| Községközpont | Puj |
| Irányítószám | 337351 |
| SIRUTA-kód | 90592 |
| Népesség | |
| Népesség | 183 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 535 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 17″, k. h. 23° 04′ 55″45.471417°N 23.081881°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 17″, k. h. 23° 04′ 55″45.471417°N 23.081881°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hobica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Nevének eredete
szerkesztésKezdetben, a 15. században háromszor is Vízköz névvel hivatkoztak rá (1411-ben Wyzkuz, 1453-ban Wizkwz, 1457-ben Wyzkez). A Hobica a román Ohăbița névből való, az első szótag elhagyásával. (1473-ban Ohabycza, 1478-ban Ohwbycza, 1494-ben Hobycza.) Ez a 'szabadalmas hely' jelentésű ohabă kicsinyítő képzős alakja.
Fekvése
szerkesztésA Hátszegi-medence délkeleti peremén, a Retyezát északi lábánál, Hátszegtől 22 kilométerre délkeletre található, Urikkal szinte egybeépült.
Lakossága
szerkesztés- 1785-ben Urikkal együtt 179 lakosa volt, 82%-uk jobbágy, 12%-uk zsellér.[1]
- 1880-ban 182 lakosából 178 volt román anyanyelvű és valamennyien görögkatolikus vallásúak.
- 2002-ben 205 lakosából 173 volt román, 26 cigány és hat magyar nemzetiségű; 200 ortodox vallású.
Története
szerkesztés1440-ben az Osztróiak birtoka volt. V. László az örökös nélkül maradt birtokot 1453-ban a Kendefieknek adományozta. Hobica és Urik a 18. században és a 19. század első felében együtt szerepelt. A két falu Retyezáton túli, Zsil völgyi legelőire települt a 18. században Hobiceny és Urikány, amelyek később Hobicaurikány néven egyesültek. Az anyafalvak 1850-ben még egyetlen községet alkottak,[2] valószínűleg 1851 és 1857 között váltak ketté. Archaikus kultúrájú falu volt. 1900 és 15 között minden háza egyosztatú volt.[3] Határát 1943-ig nem tagosították, ezért a lakosoknak szigorúan össze kellett hangolniuk a mezőgazdasági munkákat, és a határ egy-egy részére mindig csak azonos terményt vethettek.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Carmen Maria Barna: 'Sigilii sătești în comitatul Hunedoara, 1851-1856.' Buletinul Cercurilor Științifice Studențești (Gyulafehérvár) 10 (2004): 127. o. [1][halott link] PDF
- ↑ Ion Ghinoiu szerk.: Atlasul Etnografic Român, 1. köt.: Habitatul. București, 2003, 183. o.
- ↑ George Em. Marica: Studii sociologice. Cluj-Napoca, 1997, 300. o.
Források
szerkesztés- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}