Főmenü megnyitása

Hollósy Jusztinián (Nagyszombat, 1819. december 26.Celldömölk, 1900. január 24.) csillagász, bencés apát, az MTA levelező tagja (1863).

Hollósy Jusztinián
Született 1819. december 26.
Nagyszombat
Elhunyt 1900. január 24. (80 évesen)
Celldömölk
Nemzetisége magyar
Foglalkozása csillagász,
apát

ÉletpályájaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányainak befejezése után, 1835. szeptember 16-án a bencések közé lépett. A teológiát Pannonhalmán hallgatta. 1843. október 8-án szentelték pappá. Matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, a rend több középiskolájában tanított: 1866-ig tanár volt Győrött, Sopronban és Pannonhalmán. 1863. június 13-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1866-69 között szubprior és titkár, 1873-tól 1874-ig esztergomi gimnáziumi igazgató volt. 1877-ben lett dömölki (Kiscell) apát. A csillagászatra vonatkozó művei nagy tekintélyt biztosítottak számára.

Aranymiséjének évében, 1893-ban Kiscell díszpolgárává választották. Ugyanebben az évben Ferenc József király kitüntette őt a III. osztályú Vaskorona-renddel.

MűveiSzerkesztés

  • Könnyen érthető elemei a természettannak alreál és gimnáziumok számára (Schabus I. után, Sopron 1855);
  • Népszerü csillagászat (a Magyar Tudományos Akadémia által koszorúzott pályamű, Pest 1864);
  • A távcsők történelmének vázlata (székfoglaló értekezés, Magyar Akad. Ért. 1864-65);
  • A földfejlődés jégkorszakának fő okairól (gimnáziumi progr. értekezlet, Esztergom, 1872-73);
  • A naprendszer égi testeinek legősiebb fejlődéséről (Uj Magyar Sion 1874);
  • Adatok Győrmegye földtani viszonyaihoz (Győrmegye és város egyetemes leirása, Budapest 1874).

Főbb műveiSzerkesztés

  • Népszerű csillagászat (Pest, 1863);
  • A naprendszer égitesteinek legősibb fejlődéséről (Új Magyar Sion, 1874).

EmlékezeteSzerkesztés

Fehér Ipoly emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek Bp., 1903);

A celldömölki katolikus temetői kápolna kriptájában nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés