Horn

Horn osztrák város, Alsó-Ausztria Horni járásának székhelye. 2024 januárjában 6505 lakosa volt.

Horn
A Szt. György-plébániatemplom
Horn címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Horni járás
Irányítószám	3580
Körzethívószám	02982
Forgalmi rendszám	HO
Népesség
Teljes népesség	6520 fő (2018. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	311 m
Terület	39,25 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 39′ 55″, k. h. 15° 39′ 21″48.665277777778, 15.655833333333
Horn weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Horn témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Elhelyezkedése

Horn a Horni járásban

Horn a tartomány Waldviertel régiójában fekszik, a Horni-medencében, a Taffa folyó mentén (amelybe itt torkollik a Mödringbach patak). Területének 34,2%-a erdő, 51% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 5 települést egyesít: Breiteneich (376 lakos 2024-ben), Doberndorf (34), Horn (5499), Mödring (465) és Mühlfeld (131).

A környező önkormányzatok: északra Pernegg, északkeletre Sigmundsherberg, keletre Meiseldorf, délre Rosenburg-Mold, délnyugatra Altenburg, nyugatra Sankt Bernhard-Frauenhofen.

Története

A városháza

A horni kastély

A Szt. István-plébániatemplom

A volt piarista rendház reneszánsz udvara

Horn területén a régészek mintegy 30 ezer éves, az aurignaci kultúrához tartozó táborhelyet tártak fel, de ismertek 12 ezer éves kőszerszámok is és a neolitikumból (i. e. 5000 körül) származó településnyomok is. Megtelepült itt a lengyeli kultúra (i. e. 4500), a rézkori ljulbljanai-vucedoli kultúra és a kora vaskori hallstatti kultúra népe is. Később kelták, majd markomannok éltek itt.

Horn nevét (Hornarun formában) 1050 körül említik először, amikor Gerold gróf és felesége Christine (valószínűleg a Rebgau családból) itteni birtokukon templomot építettek. A 12-13. században a Taffa folyó túlpartján fallal körülvett települést alapítottak, amelyet 1282-ben már városként (civitas) említettek. Fontos kereskedelmi központtá fejlődött, vámszedési joggal rendelkezett és járásbírósági székhely volt. Ekkor épült tornyokkal megerősített városfala, amely máig fennmaradt. 1426/27-ben feldúlták az Alsó-Ausztriába betörő cseh husziták, a 15. század második felében pedig Mátyás magyar király foglalta el; a magyaroktól 1486-ban ostrommal vették vissza a császári csapatok.

A reformáció után a lakosság többsége áttért a lutheránus vallásra, a 16. század végén Horn a protestantizmus egyik helyi bástyájának számított. A lutheránus nemesek 1608-ban megalapították a Mátyás főherceg ellen irányuló Horni Ligát. A harmincéves háború kitörését követően a császári hadsereg elfoglalta, elkobozták addigi urától és a katolikus Vinzenz Muschinger vásárolta meg. 17. század közepére – elsősorban Ferdinand Sigismund Kurtz von Senftenau gróf tevékenységének hatására – győzött az ellenreformáció. A gróf alapított egy piarista rendházat (1656), a Schola Hornana katolikus iskolát (1657) és egy harminc házból álló iparosfalut a takácsok és ruhafestők számára (1650; ez volt Ausztria első munkástelepe). Kurz grófot 1659-ben veje, Ferdinánd Maximilian Sprinzenstein gróf (1625-1679) követte a város hűbérurainak sorában, 1679-től pedig veje, Leopold Karl Hoyos gróf, akivel Horn a Hoyos (1822-től Hoyos-Sprinzenstein) grófok birtokává vált.

1732-ben nagy sörfőzde épült a városban, amely 1750 körül kezdte gyártani a horni búzasört, amely messze a város határain túl, még Bécsben is igen keresett volt. 1850-ben megreformálták a közigazgatási rendszert, Horn ekkor lett az akkor kialakított járás központja. 1889-ben a Kamptal vasút megnyitásával bekapcsolódott a vasúthálózatba. A 20. században számos iskola nyílt, itt állomásozott a 6. alsó-ausztriai gyalogezred és itt volt a járásbíróság központja is; Horn a Waldviertel nemhivatalos fővárosává vált.

Az 1938-as Anschlusst követően a városvezetés a nemzetiszocialista eszmék lelkes támogatójává vált. Az 1873-ban alapított zsidó hitközséget 1938 szeptemberében feloszlatták és a járás összes zsidóját erőszakkal Bécsbe telepítették. A főteret átkeresztelték Adolf-Hitler-Platzra (korábban az ausztrofasiszta rendszer alapítójának, Dollfußnak a nevét viselte). A Höbarth-múzeum udvarán egy Adolf Hitler-szökőkutat állítottak fel, amely némileg átépítve, de ma is látható. A múzeum különösen büszke volt arra, hogy itt volt kiállítva a Német Birodalom legrégebbi (kőkori) horogkereszt-ábrázolása.

A második világháború után a megszálló Vörös Hadsereg hadifogolytáborként használta a városi laktanya megrongálódott épületeit. 1946-ban az alsó-ausztriai csendőriskola és a csendőrparancsnokság vette át az épületek kezelését, a megszállást követően, 1956-ban pedig az újonnan alakult osztrák fegyveres erők egyik Landwehr-ezredét helyezték el itt. A komplexum 1967-ben kapta a Radetzky-laktanya nevet.

Lakosság

A horni önkormányzat területén 2024 januárjában 6505 fő élt. A lakosságszám 1971-ig mutatott növekvő tendenciát, azóta stagnál. 2022-ben az ittlakók 89,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,8% a régi (2004 előtti), 1,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,8% a volt Jugoszlávia (Horvátország és Szlovénia kivételével) vagy Törökország; 5,3% egyéb ország polgára volt. 2001-ben a lakosok 88,5%-a római katolikusnak, 1,4% evangélikusnak, 0,7% ortodoxnak, 3% mohamedánnak, 4,7% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 15 magyar élt a városban; a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a németek (94,2%) mellett a szerbek (1,3%) és a horvátok (1%) alkották.

A népesség változása:

2016	6 628
2018	6 520

Látnivalók

A Höbart-múzeum

A középkori városfal

• a középkori városfal maradványai
• a horni kastély
• a breiteneichi kastély
• a Szt. István (régi) plébániatemplom
• a Szt. György (új) plébániatemplom
• a mödringi Keresztelő Szt. János-plébániatemplom
• a volt piarista rendház (ma művelődési ház)
• a Höbart-múzeum
• mezőgazdasági gépek múzeuma

Híres horniak

• Johann Ernst Hoyos von Sprinzenstein (1779–1849) katonatiszt, arisztokrata
• Marie Andree-Eysn (1847–1929) botanikus és néprajztudós
• Moriz Winternitz (1863–1937) indológus, etnológus
• Ulrich Seidl (1952-) filmrendező
• Christoph Baumgartner (1999-) labdarúgó
• Leo Greiml (2001-) labdarúgó

Források

• Ralph Andraschek-Holzer, Erich Rabl (Hrsg.): Höbarthmuseum und Stadt Horn. Beiträge zu Museum und Stadtgeschichte. Horn 1991.
• Ralph Andraschek-Holzer: Historischer Führer durch die Stadt Horn. Horn 1992.
• Thomas Hofmann, Erich Rabl, Wolfgang Stangl (Hrsg.): Horner Mosaike. Bilder und Texte aus dem Bezirk Horn. Weitra 2005.
• Hermann Maurer: Abriß der Ur- und Frühgeschichte des Waldviertels. Mannus 51, Bonn 1985, S. 276–325.
• Hermann Maurer: Neue Funde aus alter Zeit. Horner Kalender 125, 1996, S. 59–66.
• Hermann Maurer: Regesten zur Ur- und Frühgeschichte des Horner Bodens. Horner Kalender 123, 1994, S. 51–59.
• Erich Rabl (Red.): Eine Stadt und ihre Herren. Puchheim – Kurz – Hoyos. Ausstellung der Stadt Horn im Höbarthmuseum, 9. Mai bis 29. September 1991. Horn 1991.
• Erich Rabl, Anton Pontesegger (Hrsg.): Erinnerungen an Horn. Beiträge zur Geschichte der Stadt Horn im 20. Jahrhundert. Horn 2001.
• Erich Rabl, Roland Gatterwe (Hrsg.): „Erinnerungen an Horn – Band 2. Beiträge zur Geschichte der Stadt Horn im 20. und 21. Jahrhundert.“ Horn 2014. ISBN 978-3-902168-02-3
• Gustav Reingrabner, Die Stadt Horn von den Anfängen bis zum Dreißigjährigen Krieg, Stadtgemeinde Horn 2022. ISBN 978-3-9505302-0-9
• Gregor Schweighofer: Poigreich-Führer. Horn und Umgebung. Horn 1955.
• Friedrich Berg: Aus Horns Vergangenheit. 100 Jahre Sparkasse der Stadt Horn 1862–1962. Horn 1962, S. 9ff.
• Burgen, Stifte und Schlösser Regionen Waldviertel, Donauraum, Südböhmen, Vysočina, Südmähren ISBN 978-3-9502262-2-5, S. 132 f
• Ralph Andraschek-Holzer: Horn. In: Oesterreichisches Musiklexikon. Online-Ausgabe, Wien 2002 ff., ISBN 3-7001-3077-5; Druckausgabe: Band 2, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2003, ISBN 3-7001-3044-9.
• A település honlapja
• Horn Statistik Austria
• Horn Gedächtnis des Landes

Fordítás 

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Horn (Niederösterreich) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.