Főmenü megnyitása

Horváth Dezső (újságíró)

magyar író, újságíró, pedagógus

Horváth Dezső (Nemesszalók, 1936. január 14.) Táncsics Mihály-díjas (1996) magyar író, újságíró, pedagógus.

Horváth Dezső
Született Horváth Dezső
1936. január 14. (83 éves)
Nemesszalók
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar, magyar
Házastársa Remes Veronika (1959–)
Foglalkozása író, újságíró, pedagógus
Iskolái Szegedi Tudományegyetem (1954–1958)
Kitüntetései Táncsics Mihály-díj (1996)

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei: Horváth Gyula molnársegéd és Ács Mária háztartásbeli volt. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában és Magyarpolányban végezte el. 1950–1954 között Sümegen volt gimnazista. 1954–1958 között a Szegedi Tudományegyetem magyar–történelem szakos hallgatója volt. 1958–1960 között Pusztamérgesen általános iskolai oktató volt. 1960–1969 között a hódmezővásárhelyi megyei könyvtár munkatársa és a Csongrád Megyei Népművelési Tanácsadó főelőadója volt. 1969–1979 között a Délmagyarország munkatársa, 1979 óta főmunkatársa.

MagánéleteSzerkesztés

1959-ben házasságot kötött Remes Veronikával. Két lányuk született: Eszter (1963) és Vera (1965).

MűveiSzerkesztés

  • A tizedik ember (szociográfia, 1985)
  • Klinikai föltámadás (napló, 1991)
  • Móra kőpárnája (1994)
  • A röhögő katona (regény, 1996)
  • Aranyhajcsár (1997)
  • Terus ángyi (1998)
  • Ezredes úr, hadra vágva (1998)
  • Mivé lettél, csángómagyar? (1999)
  • Vipera (2000)
  • Parasztpassió (2002)
  • A semmi ember (2002)
  • Dani Jani (2003)
  • Szelebőce (2004)
  • Cseremalac voltam (2005)
  • A muraközi ló (2006)
  • Hippokratész. Kiköpött közhelyek (2008)
  • Láncainkat...; Bába, Szeged, 2009[1]
  • Botrány a mennyekben; Bába, Szeged, 2011

ForrásSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés