Horváth Ferenc (apátkanonok)
Horváth Ferenc (Répcesarud/Fraknó, 1851. október 16.[1] – Esztergom, 1924. május 19.)[2] teológiai doktor, tanár, apátkanonok, rektor.
| Horváth Ferenc | |
| Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja szerkesztés
Szülei Horváth Fülöp és Strommer Katalin.[1][2] Gimnáziumi tanulmányait Kőszegen és Sopronban, a VII. és VIII. osztályt az esztergomi líceumban végezte. A hittudományok hallgatására Rómába ment, 1872. november 7-én a Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke lett. 1877. május 26-án pappá szentelték. 1878. július 31-én hazatért, s Pozsony-Virágvölgyön lett segédlelkész. 1880-tól esztergomi líceumi, majd 1882. szeptember 1-től teológiai tanár az egyháztörténelemből és jogból. 1892 decemberében a pápa tiszteletbeli kamarásává nevezte ki. 1903-tól kanonok és a papnevelde rektora, 1907-ben címzetes apát, 1916-ban sasvári főesperes lett.
A Magyar Sionnak egy ideig tanártársaival együtt szerkesztője volt; számos cikket írt ezen folyóiratba részint saját neve, részint Pannonius álnév alatt (nevezetesebbek: 1880. B. Labre Benedek élete, 1881. Ballerini élete, 1883. Norvég missio, 1887. Franzelin biboros, 1890. Milyen halállal mult ki Luther Márton?); írt még a Magyar Koronába (1883. 345., 346. sz. A polgári házasság és a kath. egyházjog.)
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
- Magyar katolikus lexikon V. (Homo–J). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2000.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János XIV. kötet, Hollitzer Gyula–Hírtl József, Budapest, 1993. 318. hasáb Online elérés
További információk szerkesztés
- Zelliger Alajos: Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893, 177. old.