Horváth János (ügyész)

(1853–1922) magyar jogtanácsos, főügyész-helyettes, egyetemi magántanár

Horváth János Antal (Kecskemét, 1853. június 13.[1]Budapest, 1922. október 3.) jogi doktor és királyi főügyész.

Horváth János
Született1853. június 13.
Kecskemét
Elhunyt1922. október 3. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiHorváth János
Foglalkozásaügyész
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Horváth János gyakorló orvos és Kollerich Vilma fiaként született, 1853. június 16-án keresztelték Kecskeméten.[1] Horváth Ádám jogász bátyja. Gondos nevelésben részesült; középiskoláit (1863-70) a helybeli református gimnáziumban végezte; 1872-73-ban a harmadévet az ottani jogakadémián töltötte, 1873-tól a budapesti egyetemen hallgatta a jogi tanulmányokat. 1877. októberben jog- és államtudományi doktorrá avatták és 1878. januárban nyert ügyvédi oklevelet. Időközben az akkor fönnállott pesti, majd budapesti királyi törvényszéknél, majd a budapesti királyi ítélőtáblánál működött mint gyakornok, segédfogalmazó és fogalmazó. 1886-tól elsősorban a budapesti, majd 1891-től a pestvidéki királyi ügyészségnél mint királyi alügyész működőtt. 1904-től budapesti egyetem magántanára volt.

Irodalmi működése 1873-ban kezdődött, mikor a kecskeméti jogakadémián Kecskemét város Széchenyi-díját nyerte el: A török-magyar harczok eredete s azok befolyásáról sat. c. pályaművel. (Kéziratban maradt.) Ez időtől fogva néhány évig a Kecskeméti Lapokban jelentek meg dolgozatai. 1875 és 1890 között a német egyetemeken annyira kifejlett, jogi korrepetícióval foglalkozott, majd külföldön tett egyes utazásokat. 1895-ben a Jogba és Ügyvédek Lapjába iránycikkeket, tanulmány-töredékeket és könyvbírálatokat írt; a Pesti Napló is közölt tőle ez évben ismételten cikkeket.

Munkái szerkesztés

  • A magyar királyság közjoga. Budapest, 1893 (Ism. Nemzet 332. sz.)
  • Az 1867. évi kiegyezés. Történelmi, közjogi és politikai tanulmány. Budapest, 1894
  • Kossuth Lajos, mint Pestmegye követe és mint miniszter a 67-es kiegyezés és a függetlenségi párt programmja szempontjából. Budapest, 1895
  • Az 1722-23 I. II. III. törvényczikkek által elfogadott pragmatica sanctio lényege a magyar közjogban. Budapest, 1898
  • A közös ügyek előzményei és fejlődése (1526-1848), Budapest, 1902 Online
  • Az októberi diplomától a koronázásig, Budapest, 1903

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.