Horváth János (ügyész)

(1853–1922) jogi doktor, ügyész

Horváth János Antal (Kecskemét, 1853. június 13. – Budapest, 1922. október 3.) jogi doktor és királyi főügyész.

Horváth János
Született 1853. június 13.
Kecskemét
Elhunyt 1922. október 3. (69 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
SzüleiHorváth János
Foglalkozása ügyész

ÉleteSzerkesztés

Horváth János gyakorló orvos és Kollerich Vilma fia. Horváth Ádám jogász bátyja. Gondos nevelésben részesült; középiskoláit (1863-70) a helybeli református gimnáziumban végezte; 1872-73-ban a harmadévet az ottani jogakadémián tölötte, 1873-tól a budapesti egyetemen hallgatta a jogi tanulmányokat. 1877. októberben jog- és államtudományi doktorrá avatták és 1878. januárban nyert ügyvédi oklevelet. Időközben az akkor fönnállott pesti, majd budapesti királyi törvényszéknél, majd a budapesti királyi ítélőtáblánál működött mint gyakornok, segédfogalmazó és fogalmazó. 1886-tól elsősorban a budapesti, majd 1891-től a pestvidéki királyi ügyészségnél mint királyi alügyész működőtt. 1904-től budapesti egyetem magántanára volt.

Irodalmi működése 1873-ban kezdődött, mikor a kecskeméti jogakadémián Kecskemét város Széchenyi-díját nyerte el: A török-magyar harczok eredete s azok befolyásáról sat. c. pályaművel. (Kéziratban maradt.) Ez időtől fogva néhány évig a Kecskeméti Lapokban jelentek meg dolgozatai. 1875-90 közt a német egyetemeken annyira kifejlett, jogi korrepetícióval foglalkozott, majd külföldön tett egyes utazásokat. 1895-ben a Jogba s Ügyvédek Lapjába irányczikkeket, tanulmány-töredékeket és könyvbirálatokat írt; a Pesti Napló is közölt tőle ez évben ismételten cikkeket.

MunkáiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.