Főmenü megnyitása

A hosszúfarkú tobzoska (Phataginus tetradactyla, korábban Manis tetradactyla) az emlősök (Mammalia) osztályának tobzoskák (Pholidota) rendjébe, ezen belül a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Hosszúfarkú tobzoska
Ágon mászó példány
Ágon mászó példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Tobzoskák (Pholidota)
Alrend: Pholidota
Alrendág: Eupholidota
Öregcsalád: Manoidea
Család: Tobzoskafélék (Manidae)
Alcsalád: Smutsiinae
Nem: Phataginus
Rafinesque, 1821
Faj: P. tetradactyla
Tudományos név
Phataginus tetradactyla
Linnaeus, 1766
Szinonimák
  • Manis tetradactyla Linnaeus, 1766
  • Manis africana Desmarest, 1822
  • Manis ceonyx Rafinesque, 1820
  • Manis guineensis Fitzinger, 1872
  • Manis hessi Noack, 1889
  • Manis longicaudatus (Brisson, 1756)
  • Manis longicaudatus (Brisson, 1762)
  • Manis macroura Erxleben, 1777
  • Manis senegalensis Fitzinger, 1872
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú tobzoska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú tobzoska témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú tobzoska témájú kategóriát.

Magyar nevét testhosszához képest különösen hosszú farkáról kapta.

Tartalomjegyzék

ElőfordulásaSzerkesztés

A szub-szaharai Afrika területén honos, megtalálható Ugandától Szenegálig valamint Angolában.

MegjelenéseSzerkesztés

Hosszú farka ellenére a legkisebb tobzoska-faj. Testhossza 30–35 cm, farka 55–65 cm. Lába rövid, testét sötétbarna átlapoló pikkelyek borítják, emiatt fenyőtobozra hasonlít. Farka testméretéhez képest nagyon hosszú, farka végén pikkely nélküli terület található, mely segít az állatnak a fákon való függeszkedésben. Feje kis méretű, ormánya hosszú, kis méretű szemeit megvastagodott szemhéj borítja. Orra csupasz, füle kicsiny, hasát ritkás, sötét színű szőrzet és sötét bőr borítja. Lábain öt hosszú, görbült karom található, járás közben a hátsó lábaira helyezi testsúlyát, lábfejei kifelé görbülők.

ÉletmódjaSzerkesztés

A hosszúfarkú tobzoska erdei életmódot folytat, nappal faüregekben vagy kivájt termeszdombban rejtőzik, éjjel szaglásával keresi meg táplálékát. Félénk, többnyire magányosan élő állat, területét szaganyagokkal jelöli meg. Jó úszó.

TáplálkozásaSzerkesztés

Fő tápláléka a hangyák, ritkábban termeszek. Hosszú körmével ás a hangyabolyokban, majd ragadós nyelvével ragadja meg táplálékát.

SzaporodásaSzerkesztés

Szaporodásáról még igen keveset tudunk. Feltehetőleg az év minden szakában készen áll a párzásra, általában egy kicsinye van. Párosodás közben farkukat összefonják, és hasukkal fordulnak egymás felé. A vemhesség ideje nem ismert. Az utódok három hónapos korukig anyjuk hátán utaznak. Veszély esetén anyjuk hasánál összegömbölyödnek, aki szintén összegömbölyödve védi őket. Ivarérettségét kb. 2 éves korában éri el.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

A faj elterjedése, populációjának mérete meghaladja a veszélyeztetettségi küszöbértéket, ezért a nem fenyegetett kategóriába sorolják.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés