Hosszúfarkú tobzoska

Hosszúfarkú tobzoska
	Ágon mászó példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Tobzoskák (Pholidota);
Alrend:	Pholidota;
Alrendág:	Eupholidota;
Öregcsalád:	Manoidea;
Család:	Tobzoskafélék (Manidae);
Alcsalád:	Smutsiinae;
Nem:	Phataginus; Rafinesque, 1821
Faj:	P. tetradactyla;
Tudományos név
	Phataginus tetradactyla; Linnaeus, 1766
Szinonimák
	Manis tetradactyla Linnaeus, 1766; Manis africana Desmarest, 1822; Manis ceonyx Rafinesque, 1820; Manis guineensis Fitzinger, 1872; Manis hessi Noack, 1889; Manis longicaudatus (Brisson, 1756); Manis longicaudatus (Brisson, 1762); Manis macroura Erxleben, 1777; Manis senegalensis Fitzinger, 1872;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú tobzoska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú tobzoska témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú tobzoska témájú kategóriát.

A hosszúfarkú tobzoska (Phataginus tetradactyla, korábban Manis tetradactyla) az emlősök (Mammalia) osztályának tobzoskák (Pholidota) rendjébe, ezen belül a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartozó faj.

Magyar nevét testhosszához képest különösen hosszú farkáról kapta.

Előfordulása

A szub-szaharai Afrika területén honos, megtalálható Ugandától Szenegálig valamint Angolában.

Megjelenése

Hosszú farka ellenére a legkisebb tobzoska-faj. Testhossza 30–35 cm, farka 55–65 cm. Lába rövid, testét sötétbarna átlapoló pikkelyek borítják, emiatt fenyőtobozra hasonlít. Farka testméretéhez képest nagyon hosszú, farka végén pikkely nélküli terület található, mely segít az állatnak a fákon való függeszkedésben. Feje kis méretű, ormánya hosszú, kis méretű szemeit megvastagodott szemhéj borítja. Orra csupasz, füle kicsiny, hasát ritkás, sötét színű szőrzet és sötét bőr borítja. Lábain öt hosszú, görbült karom található, járás közben a hátsó lábaira helyezi testsúlyát, lábfejei kifelé görbülők.

Életmódja

A hosszúfarkú tobzoska erdei életmódot folytat, nappal faüregekben vagy kivájt termeszdombban rejtőzik, éjjel szaglásával keresi meg táplálékát. Félénk, többnyire magányosan élő állat, területét szaganyagokkal jelöli meg. Jó úszó.

Táplálkozása

Fő tápláléka a hangyák, ritkábban termeszek. Hosszú körmével ás a hangyabolyokban, majd ragadós nyelvével ragadja meg táplálékát.

Szaporodása

Szaporodásáról még igen keveset tudunk. Feltehetőleg az év minden szakában készen áll a párzásra, általában egy kicsinye van. Párosodás közben farkukat összefonják, és hasukkal fordulnak egymás felé. A vemhesség ideje nem ismert. Az utódok három hónapos korukig anyjuk hátán utaznak. Veszély esetén anyjuk hasánál összegömbölyödnek, aki szintén összegömbölyödve védi őket. Ivarérettségét kb. 2 éves korában éri el.

Természetvédelmi helyzete

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján sebezhető besorolással szerepel. Csökkenő egyedszáma az erdőterületek pusztulásával, valamint a fokozódó vadászattal magyarázható.

Források

További információk

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
A hosszúfarkú tobzoska
Animal Diversity Web (angol)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap